Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Költemények - Pünkösd ünnepén (Sántha Károly)

Tizenegyedik évfolyam. 20. szám. Pozsony, 1893. évi Május 20-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn. félévre .... ti „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. yVlEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FE RENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14- flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Pünkösd ünnepén. Költemény. (Sántha Károly.) — Sötét felhők (Schwalm Gy.) — Egyházunk érdekében, (sv.) — Be 1 föld. — Vegyesek. — Pályázat. (V? Pünkösd ünnepén. 1 leszálltál egykor A romlott világra, S választottak lelkét Gyújtottad szent lángra, S lön uj ég és uj föld, Magasztos és áldott : Jövel Szentlélek, szüld újra IJjjá e világot! Csendülj, kondulj halkan, Pünkösdnek harangja ; Szárnyadat terjeszd ki, Szeretet galambja. Jöjj, hozz olajágat, Szelíd békességet — Mi szegény magyar hazánkban Yárva-várunk téeed ! jöjj zúgó viharban, A bünt elsöpörve ; Tüzes villámoddal Sújts e lomha földre ! A földnek szinéröl Pusztuljon a gazság, Uadd ragyogjon égi fényben A győző igazság ! Jöjj igazság Lelke, S hints világosságot, A világosságban Teremts szabadságot ; Vakság s bün jármának Vess valaha véget — Mi, szegény magyar hazánkban Yárva-várunk téged! Sántha Károly. Vidéki lelkésztársaink nem igen szeretnek alkalmatlankodni nálunk városi papoknál, ha hébe-hóba elhagyva falusi magányukat, hozzánk vetődnek. Csakis a szerencsés véletlennek köszönhettem, hogy minapában egy nekem igen rokonszenves, esperességünkben köztiszteletben álló s minden tekintetben kiváló tiszttársammal s jó barátommal összetalálkoztam. Visszavonultan a világ zajától, zavartalanul élvezhettük volna a viszontlátás örömpoharát, ha jó barátom pessimistikus aggodalmaival ürmöt nem csepegtet belé, mely a csendes tavaszi éjben folytatott beszélgetésünknek keserűs ízt kölcsönzött. A tárgy, mely körül élénken folytatott eszmecserénk összpontosult s teljes érdekünket lekötve, az éjnek jó részét kitöltötte, a mindkettőnk által rajongásig szeretett ev. egyházunknak válságos jelene s sötét jövője volt. Barátom, ki mint idealista lépett a lelkészi pályára s teljes egy negyedszázadon keresztül ügy saját egyházában mint esperességünkben kiváló tehetségének minden erejéből, egész odaadással s fáradhatlan lángoló buzgalommal ugy saját, mint összegyházunk felvirágoztatásán fáradozott, keserű csalódások folytán annak jövendőbeli sorsa felett késégbe esve, fennállásának valószínűségét kereken kétségbe vonta. Sötét felhőket látott feltornyosulni egyházunk egén, melyek megett' annak végromlása lappang. Nézete szerint egyházunknak ezen tönkrejutása végzetszerű s nincs emberi hatalom, a mely tőle ezen szomorú katasztrófát elfordíthatná. Barátomnak ezen, a benső meggyőződés hangján tett nyilatkozata, rám nemcsak hogy mély benyomást tett, de egyenesen megrendített.