Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Zsinatunk negyedik ülésszaka

154 A zsinat maga nem lett ezen ülésszakkal sem bezárva, hanem csak elnapolva, nevezetesen tekintettel arra, hogy az engedélyezett zsinat időtartama 3 évre szól, s tekintettel arra, hogy a vegyes bizottság munkásságát be nem fejezte, valamint az egyetemes nyugdíj intézet ügyével megbízott zsinati kiküldöttek jelentésüket még be nem nyújtották, s végre tekintettel arra, hogy az egyházpolitikai válságos kérdések épen a jelenben várnak megoldást s esetleg a zsinat részéről is állás foglalást. * * * Az egyetemes nyugdíjintézet ügyében a zsinat részéről kiküldött bizottság a zsinati ülésszak ideje közben három izben tanácskozott ; Zelenka püspöknek bámulatos szakavatottsággal és gonddal egybeállított tervezetét (1. lapunk 18. sz.) tárgyalási alapul egyhangúlag elfogadta, hálás köszönetet mondva ezen közegyházunkra nézve nagy fontosságú ügyben kifejtett nagy munkáért. Tekintettel azonban arra, hogy a tervezet számítása a lelkészek áldozaterejét túlságosan s a közalap mellett egyedül veszi igénybe, holott a bizottság nézete szerint az önbiztositás súlyos voltán segitendő egyéb anyagi források, nevezetesen a gyülekezeteknek e czélból való megadóztatásának forrásai is megnyitandók, a bizottság abban állapodott meg, hogy mindezekre való tekintettel szakértő püspökünk újra felkérettessék külömböző számítási módozatok megejtésére illetőleg eszközlésére, melyek egy szűkebb körű 5 tagból álló bizottság által letárgyaltatván, ennek tervezete mielőbb felterjesztendő a nagyobb bizottság elé a végett, hogy az tervezetét megállapítva közölje azt az egyházi lapokban is hozzászólás végett s igy előkészítse ezen, a zsinati munkásságot áldásosán betetőző ügyet a legközelebb tartandó zsinati ülésszakra. A zsinati küldöttség a királynál Május hó 6-án d e 10 órakor. A küldöttséget Péchy Tamás vezette. Karsay Sándor, Zelenka Pál, Sárkány Sámuel és Bal tik Frigyes püspökök, báró P r ó n a y Dezső, F a b i n y Theolil, Radó Kálmán és Szentiványi József egyházi felügyelők voltak a deputáczió tagjai. A püspökök hivatalos öltözetben, a többiek fényesnél-fényesebb magyar díszruhában jelentek meg a király előtt. Tizenegy óra előtt Marsó udvari titkár jelt adott a deputácziónak a trónterembe való bevonulásra. A király nyájas mosolylyal fogadta a küldöttséget s láthatólag kellemesen érintette a diszes testület látása. A küldöttek egy vonalba álltak, Péchy Tamás eléje lépett a sornak s a következőképen szólott a királyhoz : Császári és királyi felséged legkegyelmesebben megengedte. hogy az ágostai hitv. evangelikus egyház egyházi ügyei rendezésére zsinatot hívjon egybe. Régi szokás és régi törvények alapján a zsinat egybegyűlt és Felséged legmagasabban kegyét árasztotta reánk, midőn a kormány utján visszaterjesztett munkálatokat és e zsinaton alkotott törvényeket legkegyelmesebb szentesítésével ellátva, megerősítette. E királyi kegy következtében ezek a törvények most már a jelenkor és a késő utókor számára alaptörvényekké váltak. Benső háládatossággal fognak egyházunk hivei felséged magas kegyéről megemlékezni. Zsinatunk azzal bízott meg bennünket, hogy Felséged előtt megjelenve, alattvalói hódolattal mély háláját fejezzük ki Felséged magas színe előtt. Örök és változhatatlan hűségünk kifejezésekép fogadja Felséged az ágostai hitvallású evangelikus egyház hódoló köszönetét s ama kérésünket, hogy engedje a jövőben is királyi kegyét reánk ragyogni. A Mindenhatóhoz fohászkodunk, hogy hazánk és egyházunk dicsőségére és üdvére tartsa meg Felségedet az emberikor legvégső határáig. Nagy figyelemmel hallgatta a király Péchy szavait s az üdvözletre röviden, de különös kegygyei válaszolt. Megemlékezett az ágostai hitv. evangelikus egyház zsinatának áldásos működéséről és biztosította a küldöttséget, . hogy az evangelikus egyházat és követőit ezentúl is megtartja kegyében. A deputáczió harsány éljenzéssel fogadta a király válaszát, mire az uralkodó közelebb lépett Pécbyhez s fölkérte, hogy mutassa be neki a küldöttség tagjait. Végig ment a soron s mindenkitől kérdezett valamit. Először is a püspökökhöz lépett. Itt vannak mind a négyen ? kérdezte Péchytől. Péchy Tamás biztosította a királyt, hogy egy püspök sem hiányzik. Karsaytól azt kérdezte az uralkodó, hogy az ágostaiak minden zsinatján jelen volt eddig ? — Nyolczvan éves vagyok felség; az egyház urai közül csak én lehettem eddig jelen valamennyi zsinatunkon — válaszolt Karsay. Szentiványitól azt kérdezte, hogy melyik megyéből ered a családja. A kérdezett helyett Péchy felelt, mivel a király olyan halkan beszélt, hogy Szentiványi nem értette meg a szavait. Péchy azt felelte, hogy Szentiványi családja a Tátra tövéből, Grömör vármegyéből ered. — Oh, a szép Csorbai-tó vidékéről ! vágott közbe a király mosolyogva. Szentiványi, kinek vendégszeretetét az uralkodóház több tagja dicsérte már, a többiek közt József főherczeg is, elkezdte a vidéket dicsérni, s azzal végezte a dicséretet, hogy egyszerű jó magyar vendéglátásra meghívta a királyt a Tátra tövébe, a Csorbái tóhoz. A király gondolt egyet s elnevette magát: — No, ha módomban lesz, majd elmegyek az önök szép vidékére ! Fabinyhoz fordult ezután s vele néhány szót váltott. Radó Kálmán vasvármegyei főispánnal beszélgetve, a következőket mondotta a felség : — Nagyon örvendek, hogy Önnel itt találkozom, s hogy megmondhatom önnek, hogy az őszi hadgyakorlatok az ön vármegyéjében lesznek. Jelen lesz ott mint vendég ő felsége a német császár is. Radó elragadtatással fejezte ki örömét a király előtt. Báró Prónay Dezsőhöz lépett ezután a fejedelem : — Résztvett méltóságod a zsinat üléseiben? — Igen felség! mondá Prónay. Ezután a küldöttség többi tagjaival váltott néhány szót. Végül szívélyes főhajtással elbocsátotta a deputáczió t. Az audienczia épen tizenöt perczig tartott.