Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Nekrolog - Koren István (***)

151 akkor már boszankodás nélkül lehetetlen még csak rá is gondolni egy-egy temetésre, melynél néha csaknem óra hosszat kénytelen a lelkész a temetőig meg vissza gyalog zarándokolni. Mennyivel kényelmesebb ekkor a református atyafiak könnyű palástja, melyet karra vetve minden alkalmatlanság nélkül vihet az ember ! Melegben n.em nehéz, hidegben a téli kabáton is megfér, esőben nem lesz csajhos, a szél nem kavarja a láb közé, se föl nem borítja s ha hozzá felkötjük a táblácskákat, mindenki tudni fogja, hogy nem református, hanem evangelikus pap kiséri a halottat. Valóban nagy jótétemény volna a lelkészkedő papságra nézve, ha egyházunk — ha már egyszer egyöntetűséget akar létesíteni — kimondaná, hogy a templomi használatra az egyszerű reverenda, a temetési szertartások végzésére pedig a palást lesz az evang. lelkészekre egyetemesen kötelező hivatalos ruházat. A papi külsőt illetőleg nagyjában ez az én szerény nézetem. Helyes-e vagy nem, mondjanak róla véleményt a tapasztaltabbak. Raff'ay Sándor. aiiiiw f Korén István. 1805—1893. A békési esperesség szarvasi főgymnasiumának gyásza vaii. Korén István, a kiváló természettudós, philologus és Jinguista s a szarvasi főiskolának 33 éven át működött jeles és fáradhatlan tanférfia nincs többé! A valóban bámulatos erős szervezetű 88 éves aggastyánt, ki hosszúra nyúlt életében alig tapasztalta önmagán mi a betegség, a halál angyala, végeigyöngülésbői származó négy napi szenvedés után, f. é. ápril hó 17.-én kiragadta az élők sorából. Egy hosszú, érdemekben gazdag élet emléke állott előttünk, midőn f. é. ápril 19.-én könnyezve állottuk körül érczkoporsóját s a kegyelet és hála virágaiból font érdemkoszorúval láttuk felékesíteni ravatalát annak, kinek iskolájából annyi ezer és ezer tanítvány között került ki egy Petőfi Sándor, Osztroluczky Géza, Sárkányék, Delhányi Zsigmond, Neumann Károly s számos jeles férfiú széles e hazában. Hosszú nevelői pályáján gyermekek, atyák, nagyatyák emlegeték őt egyszerre egykori tanárokúi, szivük mélyében azon fel reis m erbet len tapasztalattal, hogy az Istenben boldogult egyike vala a mai napság már ritkábban feltűnő azon nemes alakoknak, kik másokat inkább szeretnek, mint saját magukat s azért tanítványai, a nép és családjuk érdekében minden lehető áldozatra készek, így ezernyi ezeren szivük oltárán hálás megemlékezésük tiszteletadóját róva le a boldogúlt iránt, őszinte részvétel osztozának mély gyászában a családnak, mely nem csupán az evang. tanügynek s a tudós világnak, de saját rokoni körének is örök büszkeségét gyászolja az elköltözöttben. Korén István született 1805-diki deczember hó 21.-én . Domonyban, Pest megyében, Korén Márton és Trnovszky Borbála szülőktől. Atyja, ki szűcs iparos volt, a megboldogúltat vallásos nevelésben részesíté. 1811—1815-ig Domonyban járt iskolába, 1815-ben pedig a német nyelv elsajátitása czéljából a szomszédságban fekvő Ikladon. Azután Selmeczbányára küldetett, hol az ottani ág. hitv. evang. gymnasiumban 6 évet töltött 1819—1825-ig. Itt elnyervén a Roth Teleky-féle ösztöndijat és zongora tanításból némi pénzt takarítván meg, Pozsonyba ment, hol 1825—1828-ig theologiai tanúlmányait végezte. Letevén a candidaticumi szigorlatot, Osztrolukára ment a magas miveltségű Osztroluczky Miklós nemes családjához, hol Géza fiának nevelője lett, kit 1828—1833-ig öt gymnasiumi osztály tananyagára készített elő. 1832-ben Németországba akart menni, de ez az akkori időben nem engedtetett meg. E közben nemes lelkének sugallatát követve, 1833-ban Beszterczebányára elemi tanítónak ment, honnan négy hónap multán az aszódi algymnasium tanáráúl hivatott meg. Itt egymaga vezette az egész algymnasiumot, zongoratanítáasal foglalkozott, sőt minden negyedik vasárnap tótul és németül prédikálni s azon felül egyébb lelkészi és elemi tanítói teendőkben segédkezni kötelezve volt. S ez óriási munkát 23 éven át az egyház és a kerület teljes megelégedésére a legnagyobb lelkiismerettel és önmegtagadással teljesítette. Itt tanította a II. és III, osztályban koszorús költőnket Petőfi Sándort is, a kiről mint igen szorgalmas, jellemes, de a mellett önfejű tanítványáról mindig szívesen megemlékezett. 1836-ban megnősült, nőül véve Neumann Juliannát, kivel 30 éven át boldog családi életet élt. Hat gyermeke közül István, volt nyíregyházi tanár, évekkel ezelőtt rejtélyes módon eltűnt a mit az Istenben boldogúlt mindenha fajdalommal viselt ; Emilia, férjezett Pól Dánielné a mult évben halt el, Lujza, Sziráczky János, szarvasi tanítónak neje, Pál, békés-csabai lelkész és Julianna, Kernúch Adolf, sándorfalvai lelkész neje. A boldogúltnak neje 1886 ban halt el. 1856-ban a békési esperesség által a szarvasi főgymnasiumba hivatott meg tanárul, hol különösen a III. és IV. osztályban a magyar, német és latin nyelv tanításával foglalkozott s az V.-dikben a botanicának páratlan szorgalmú és szakértő tanára volt. Botanikai gyűjteménye, melyet a szarvasi főiskolának hagyományozott, tőkéket képvisel. 1882/3-diki tanév zártával, 50 éves tanárkodása után, saját kérelmére nyugalomba vonúlt s 9 évi jól megérdemelt pihenő után f. évi ápril hó 17.-én végelgyengülésben, a szó legszorosabb értelmében, Istenben elszenderült. Temetése f. évi ápril hó 19.-én d. u. 3 órakor nagy részvét mellett folyt le. A főiskolai tanári kar és az ifjúság gyáezlobogó alatt vonult a halottas házhoz. Az egyházi ének és a főiskolai dalárda gyászdala után Sárkány János, lelkész Mát. 25, 21. alapján magyar nyelven és Áchim Ádám, főesperes Sir. 25, 8. alapján tót nyelven méltatta a boldogúltnak érdemeit az egybegyűlt nagy számú gyászoló közönség jelenlétében. Mire gyászkocsira helyeztetett a számos koszorúval takart érczkoporsó, melyet a kocsiknak beláthatlan sora követett a távoli Ó-temetőbe, hol Benka Gyula, főgymnasiumi igazgató mondott megható búcsúszavakat a sírnál, melyet végül Sárkány János, lelkész szentelt be. Ott pihen az érdemek súlya alatt összeroskadt hü munkás! Egyszerű síremléke