Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyetemes nyugdíjintézet tervezete (Zelenka Pál)

145 Itt az idő tehát, hogy e tekintetben is már minden téren megindított rendezkedéshez fogjon hozzá a mi egyházunk is. Itt az idő, hogy a zsinati törvény életbeléptetésének korszakalkotó évében most mindjárt álljanak össze a belső tisztviselők s alapítsák meg a közegyházat személyesítő közalap hozzájárulásával az egyetemes nyugdíjintézetet mielőbb. Nálunk, minden nagyobb alkotás és ennek kivitele közt különben is hosszú évek, sőt évtizedek nyúlnak el rendszerint. Ép ezért nekünk azon egyetemes alapra, mely 1894-ik évi első jövedelmével 1895-ben fogna tettleges működésének megkezdéséhez, melynél az átalakulás különben is nagy és hosszú munkájával egyidejűleg annak életbe léptetése és erőhöz jutása bizonyára hosszú időt fog megkívánni, mint e nyugdíjintézet szervezőjére várnunk nem lehet. . Különben is csak 10 év multán kezdheti meg ez az intézet a tettleges működést. Sürgetnünk kell tehát a megalakítás első évét, hogy a mai öregebb tisztviselői nemzedék legalább már részben vehesse a 10 év elteltével annak kényszerült hasznát. A nyugdíjintézet megalakítása gyorsításának és életbeléptetésének alapfeltétele, hogy az oly alaptervezetre fektettessék, mely az akadályok legtöbbjét tudja elhárítani sikerrel, hogy az oly berendezést nyerjen, mely a tisztviselők egyikénél sem tegye a belépést vagy benmaradást lehetetlenné, hogy annak főbb intézkedései zsinati törvénybe foglalva, váljék az mindenkire nézve csakugyan kötelezővé. Ily meggyőződéssel állapította meg a nyugdíjintézetnek fentebb 11 pontban alaptervezetét, ily meggyőződéssel bocsátom azt mellékleteível együtt, mint bő anyagot, a bizottság elbírálása alá. Mind minden, úgy ezen intézetnél is a leglényegesebb, de a legnehezebb is az alaptervezet. Mintánk azonban van bőviben. Az állami összes tisztviselőkre kiterjedő nyugdíjtörvény 1885-ben alkottatott. A tanítókra vonatkozó nyugdíjtörvény 1891 ben történt lényeges változtatással már az 1875-ik évben lépett életbe. A vasúttársaságok alapításukkal egyidejűleg szerveztek nyugdíjintézeteket. Az erdélyi ev. egyház körében 1865, illetőleg egyháztörvényhozásilag alkotott részletes alapszabályok mellett 1870-től van általános nyugdíjintézet. Az osztrák tartományokban levő evang. két egyház 1886-tól egyháztörvényhozásilag alkotott alapszabályok mellett fejleszti intézetét. Az evang. ref. egyház 1882-iki zsinatán hozott határozatból folyólag egyetemes conventileg tervezget nyugdíjintézetet, ámde az a közigazgatás terén 10 év alatt sikertelen kísérlet után, most már zsinatilag fog szerveztetni. A nem állami középiskolai tanárok részére alkotandó nyugdíjtörvény tervezete befejező félben van. Ezen minták közül azt kell kiszemelnünk, mely egyházunk s tisztviselőinek szegényes voltára való tekintettel, a gyors kivitel és a biztonság szempontjából, legelfogadhatóbb. Az osztó igazság mértékére vetné tisztviselőinek ezen igényét egyházunk, hogy ha a tanítók s nemsokára a középiskolai tanárok nyugdíjintézetéhez kötelezett évi illeték arányában járulna a lelkészek és egyházi tanárok ezen nyugdíjintézetéhez is. Ámde ezt most, ép a gyors kivitel szempontjából sem várnunk nem lehet, sem sürgetnünk nem szabad. Jog és érdek, lehető és lehetetlen közt oly hosszú és terméketlen harczot támasztanánk ezzel, melynek épen ezen kíméletre érdemes tisztviselői kar s hozzátartozói vallanák a legérzékenyebb kárát. Ep ezért én, az erdélyit kivéve, a melléklet I—VI. alatt közlött nyugdíjintézeti alapszabályok és tervezetek egyikét sem fogadtattam el alaptervezetül. Az állami nyugdíjtörvény (Mell. I) szerint az évi fizetés ^-ának egyszer s mindenkorra történt befizetésén kivűl többre az állami tisztviselők nem lévén kötelezve, a nyugdíjteher legnagyobb része az állampénztárra nehezedik. — A tanítói (Mell. II) nyugdíjtörvény és a nem állami középiskolai tanárok nyugdíjának (Mell. III) tervezete az egyház tisztviselőit illető összes szükséglet fele részével az egyházat terheli. Az evang. ref. egyház nyugdíjtervezete (Mell. IV) bizonyos évi befizetések mellett bizonytalan összegű csekély nyugdíjat kíván adni tisztviselőinek. Az osztrák-tartományokban levő evang. 2 egyház nyugdíjtörvénye (Mell. VI) a lelkészek részére csupán 360 frt vagy 480 frt nyugdíjat biztosit s csak azokat veszi fel a tagok közzé, kiknek évi befizetésének feléhez az illető egyházak önként járulásra kötelezik magukat. Lelki megnyugvással tehát, csak is az erdélyi általános nyugdíjalapszabály alaptervezetét fogadhattam el azért, mert az a) egyes kisebb jövedelemtől eltekintve, az egyházaktól elenyésző csekélységet (tisztviselőnként 1—1 frt évente) kiván, a többit aztán az érdekelt tisztviselőkre hárítja ; b) 28 illetőleg 23 éves tapasztalaton nyugszik s mathematikai látszólag tulcsekély alapszámitása eléggé biztosnak bizonyult. c) a létező nyugdíj és özvegyárva intézeteket érintetlenül hagyja; d) szerényebb igényeknek is tért enged, szabad tetszésre hagyván a fél fizetésen felül a teljes fizetés összegéig történt biztosítást; e) külön számítás és fizetés alá veszi a nyugdíjra és az özvegyi ellátásra szóló biztosítást; f) meghagyja a tőke összeget az illető tagoknál kölcsönben s azt velük 20, 30, 40 évre terjedő törlesztési kölcsönül 6V

2°/

0-li évi járadék mellett törleszteti; g) törvényen nyugszik s minden lelkészt, tanárt és tanítót, helyettest, segédet és jelöltet, előbbieket 1j

2 fizetésük összegéig hivatalvesztés terhe alatt biztosításra kötelezi. S ezzel kimondtam nézetemet azt t. i., hogy a mi nyugdíjintézetünk is gyorsan, czélszerűen és biztosan csak az esetben alakulhat meg, hogy ha a) a szükségletnek főrésze az érdeklettek által fog fedeztetni, az egyházak pedig csakis az egyetemes alap utján fognak ahoz hozzájárulni;