Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Középiskolai oktatásunk nehány kérdéséről (–a–n)

11 állítások, ha még a nagy Bismarcktól erednek is, igen olcsóak és nem bizonyítanak semmit. Hisz a ki több mennyiségtant és természettudományt kiván előkészületül tudományos életpályájára, felkeresheti a reáliskolát, a hová Bismarck is adhatta volna Vilmos fiát, kinek politikai carrièrjével nincs megelégedve s kiből — úgymond — inkább technikust óhajtott volna. Egyfelől a görög nyelv kezelésénél állandóan tekintettel lehet az ember a practicus életre, hogy ne említsek mást, már a sok közkeletű műszó megmagyarázására is, mintegy megannyi könnyű felfedezés, jól esik az iíjúnak, továbbá az irók olva' sásánál az emberi életnek történelmi megjelenése mellett örök jelenségeit és törvényeit is kifejheti a tanár, másfelől azonban a mennyiségtan tudománya, módszeres elsajátítása végre is csak az akadémiai években történhetik meg. Ha pedig kinek a nyelvekhez nincs tehetsége, ám nyitva állnak előtte más szakiskolák, a melyek bizonyos gyakorlati ügyességek fejében lemondhatnak az igényről, hogy az ifjú szellemét, elméjét oly finor man mint csak lehet, kiműveljék. Ha lehetne, inkább bővíteném a tanítás anyagát bizonyos nemzetgazdasági tudnivalókkal, I melyeket művelt ember oly nehezen nélkülöz, pedig iskolában nem tanul. Megjegyzem továbbá, hogy a > tankönyvekre nézve nem értek Sass úrral egyet. A ; tankönyv csak a legszükségesebbet foglalja magában, röviden és érthetőn, a többi az előadás dolga, mely! nek úgy kellene lefolynia, hogy a tankönyv egyes [ részleteit a tanár a tanulók már meglevő ismereteiből a mennyire lehet, kihozza, vagy pedig a hol az nem lehet, az ifjú figyelmét lekötő módon a már meglevő ismereteket ujakkal kiegészíti. Egyes rész» leteket a tanuló, ha érdeklik s ráér, igen könnyen [ találhat meg kimerítő művekben, mihez megjegyezzük, hogy az ifjúság olvasmányának s olvasásának szabályozása, vagy inkább e tekintetben való irányadás igen fontos követelmény, mely az eddiginél nagyobb figyelmet érdemelne. Ha nem is mehet a felügyelet annyira, hogy az ifjútól a kártékony lelki I táplálékot távol tarthatná, úgy annyira kellene menni, hogy bizonyos műnek elolvasására késztesse. [ A részleteknek, melyek közlésére a tankönyv s a tanóra nem elegendő, ily, nagyrészben önválasztotta olvasmány útján való elsajátítása annál termékenyítőbb lesz, mert az ismeret megszerzésének örömét a megszerzés szabadságának diadala emeli. A tankönyvek felett való panaszhoz magam is hozzájárulok. Azonban közelebbről kifejteni e panaszt j szorosabb értelemben vett szaklapba tartoznék. Mégis ; utalhatok különösen vallástani tankönyvirodalmunk szegénységére s igen óhajtanám, ha e téren — különösen egyháztörténeti tankönyv dolgában mielőbb lehetne valami jeles műről említést tenni. Az is baj, hogy a tankönyvek nem elég világosak magokban, mert azért, ha breviter — nem kell lenni confuse — is irva lem iök ; azonban nagy baj az egységes terminológiának hiánya is, mely ugyan az ismeretszerzést csak nehezíti s végleg meg nem akasztja, azonban, különösen nyelvtani dolgoknál, nem egy félreértésnek lesz forrása, mely néha egész évekre megtámadja az ismeret biztosságát. Itt a magyarázat, az oktatás sokat segíthet s teljesen méltánylandó, s mivel szükséges, hangsúlyozandó is, hogy a tanár az akadémikusoknak való, felolvasó előadási módtól óvakodjék s azon legyen, hogy szavait ne csak elmondta legyen, hanem azokat a tanulók lelkébe beoltotta is. Ilyen, különben már érintettem előadási mód a tankönyvek legtöbb hiányát pótolhatja, a mivel távolról sincs mondva, hogy jobb tankönyvek ne állanának az oktatásnak égetőn meleg érdekében. Sass úr meghatározása a gymnasiumról (45. sz.) nézetem szerint nem helyes. A gymnasium nem az életet, de az akadémiát veszi tekintetbe, midőn a tanítási anyagot megállapítja; ezért a mit a mathesisről mond, hogy ennek azon részei, melyek a közönséges életben nem értékesíthetők, kiküszöbölendők lennének, veszedelmes consequentiákat vonhatná maga után. Miért csak a mathesisnél követni ez elvet? Az igaz, hogy a mathesis nyer érdekben, ha a tanuló életből vett példákon gyakorolhatja be, — hisz a közéletben alig veszi a legtöbb ember másnak hasznát, mint a négy alapműveletnek ; és pedig nem csak azért, mert elfelejtette, — de mert tényleg nincs szükség rá. Még a kamatszámítást is feleslegessé teszik a pénzintézetek árszabásai. A mit a tananyagnak osztályokra való beosztásáról mond, azt ujabban gyakran hangoztatják. Vannak, kik ártalmasnak találják az alsó és felső gymnasium különbségének eltörlését. Czikkíró úr is véli, hogy egyes tárgyakat kellene előbb is, később is újból előadni. Ha idő lenne s nem állana be a kikerülendő túlterhelés, ez méltánylandó kivánság lenne, bár minden tárgyra ügy sem vonatkoznék, csakis a történetre, földrajzra és a természettudományokra. Ámde olyan hézagos megkóstoltatásában a tárgyaknak, mint a milyenben ezek, ha összességekben az algymnasiumban felvesszük, az ifjú lelkét érik, nincs nagy köszönet, ha pedig a miatt azok rendszeres, bő előadása, a milyen a mostani berendezés mellett meg van e miatt kétessé válnék, akkor nem is lehet kivánság tárgya. Azoknak pedig, a kik azért kivánják, hogy a négy alsó osztályban az összes tárgyak előforduljanak (a görögöt kivéve), mert egyesek a negyedik év után más pályára lépnek, utalnunk kell a gymnasium egységére ; a kiknek nem szándékuk akadémiai pályára lépni, ám keressenek fel szakiskolákat. Az igaz, hogy az iskolák az életnek tartoznak szolgálni s nem megfordítva, de ha az életben oly gyakran mutatkozó logikátlanságot átvisszük az intézményekbe, avval a logikátlanságok számát csak növeljük, a mi az összes emberi érdekeknek csak kárára válhatik. Az osztályzások reductióját nem helyeslem ; hogyan várjunk gyermekektől és ifjakból annyi éretséget, hogy magáért a tárgyért készüljenek lehető legjobban, midőn még a meglett korban is oly hatalmas indító ok az érvényesülés, elismerés utáni törekvés, igaz, hogy az osztályzási mód néha káros,