Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Költemények - Húsvét ünnepén (Sántha Károly)

Tizenegyedik évfolyam. 13. szám. Pozsony, 1893. évi Április 1-én. E VA N G E L í K U S EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn. félévre .... 6 „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. y\A EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZZY FERENOZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Húsvét ünnepén. Költemény. (Sántha Károly.) — Feltámadunk ! (Sass János.) — Kilátásunk. (Faix Mihály.) — A püspöki kar sophismái. I. (Gaál Mihály.) — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Hirdetés. Húsvét ünnepén. Nap elborul, rémes szélvész kavarog, Földre csapott, ítélet, a viharod ; A kősziklák repedeznek, A halottak is könnyeznek Erted, ki függsz a keresztfán, nagy halott! Fényes csillag bujdosásunk éjjelén, Csüggedésben és halálban szép remény, Ki a mennyet földre hoztad, Létünket megaranyoztad : Leáldoztál, nyugszol immár sír ölén. „Jézus feltámadott, diadalmaskodott halálon s poklon" zengi mai napon áhítatos örömmel millióknak ajka. Emlékünnepét üli ma az egész keresztyénség ama világrendítő eseményeknek, mely az akkori mivelt világ vallási és erkölcsi életében uj, mai napig folyton tartó, szebb, boldogabb korszak csarnokát nyitotta meg. Midőn az ókori miveltség elérte fejlődésének tetőpontját, a művészet, tudomány, mesterség, politika és társadalom terén az ismert világ népeinek összes vivmányai egymásra kölcsönösen hatva, egymással ölelkezve teljes virágzattá feseltek fel; ugyanakkor az ember benső nyugalmának, lelki élete összhangzatának feltételei lázas sorvadásban rohantak a végpusztulásba. A fejlődés tökéletessége mellett ott állott az erkölcsi élet halálának rémítő képe. Fájdalom, elkeseredés és boldogtalanság érzete fogta körül az emberi sziveket. Fájt a nép emberének, hogy a hatalmasok megfosztva őt úgy szólván minden emberi jogaitól, korlátlanul uralkodnak fölötte s nem volt, ki az ő zsarnokainak parancsolni, őtet Nyugszik a mag, de kikelti kikelet : El az eszme, ott ragyog a sír felett. A vércseppek, e szent magvak, Termő elvként feltámadnak, S diadallal viszik szárnyon a szelek. Ki széttörted kökoporsód, nagy halott, Áldlak téged, áldom Istent s e napot! Bár kemény a földi pálya : Magas a czél, vár a pálma Van erőm, van, mert az Úr feltámadott. Sántha Károly. azok ellen pártfogolni, védelmezni képes lett volna, vagy a ki az ő kinos sebeinek égető fájdalmára irt nyújtott volna. Boldogtalan volt a főrangú és a vagyonos a földi gyönyörök tengerének közepette, mert lelkét mindezen örömök ki nem elégítették s nem volt, ki őt a megelégedés útjára vezérelte volna. Egy világbirodalom dicsőségében fürdött, egy világbirodalom nyomasztó igája alatt nyögött az egész világ, de a dicsőség ragyogását homályba vetette, a rabság keservét elviselhetlenebbé tette azon tudat, miszerint a régi istenekben való hit, az erkölcsi élet alapja, megrendült, az egész világnézet összeomlott, a templomok falai meghasadoztak, az oltárok düledeztek; a menny elkomorult. A halálnak, enyészetnek uralma volt az. A kétségbeesés e zivataros éjjelében világderítő fénynyel jelent meg a szeretet evangélioma s a pusztulás és halál birodalmát uj életnek, öröm és boldogságteljes szebb életnek tündérkertjévé varázsolta át. Feltámadunk, feltámadunk! hangzik ma diadalittas kebelekből az egész keresztény világban. A világi hatalom fegyveres őrei, bár azt hiszik, hogy fogva tartják az eszme megtestesülését, a kicsinyhitűek