Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Tolna-Baranya-Somogyi esperesség

268 Jó lesz egyszer szembe nézni ezzel a hatalmassággal, a mely előtt az ultramontanismus meghajol s a melyhez oly szívósan ragaszkodik, hogy előtte és miatta rabságra hajtana államokat és nemzeteket. Dogma a köztudat szerint oly hittétel, a melyet valamely vallásfelekezet magáénak vall s annak szelleméhez rendezi be háztartását, ahhoz szabja viselkedését, isteni tiszteletét, élet és társadalmi vonatkozásaiban. Két dolog szükségeltetik hozzá, egyik hogy a hit világából lett legyen, másik hogy a hivők lelki üdvét előmozdítsák, s tegyük hozzá még egy harmadik is, hogy másnak jogát, meggyőződését s lelkiismereti szabadságát ne sértse. Ám a katholikusoknak más szükségük van. S ha az első kettővel nem törődnek, hogy ne vétenének sokkal inkább a harmadik ellen? Az ő dogmájuk a „

cogite intrare", jog, törvény, szabadság, hit ő előttük mind semmi. A jogot ők eltiporják, ha az nem az ő érdekeiket szolgálja; a törvényt megvetik, ha azt nem ők szabják; a szabadságot halálra üldözik, hogy rabszolgájukká váljék; a hit nem kell nekik, ők a szivet nem ismerik, nem bánják ők, ha az meg is hasad a fájdalomtól, ők csak azt kívánják, hogy az előttök meghajoljon s uszályhordozójuk legyen. Az ő dogmájuk a clerusnak hatalmi állása, ez előtt mindennek el kell törpülnie, s ez a fixa idea, a mely a római egyház fejlődése óta oly véghetetlen sok áldozatot kivánt, a clerust magát is elámítja, tévútra vezeti. Tiltakoznak nagy hangon minden külső befolyásoltatás ellen, s nem veszik észre, hogy az ultramontanismus poshadt kovászával ágy át vannak szedve, hogy már másképen nem is képesek cselekedni, sőt gondolkodni sem, mint a hogy azt a Vatikánban óhajtják. De így aztán miben különböznek a zsidótól, a nazarénustól ? Hisz a zsidó is azt tartja, hogy övé az egész világ — az neki dogmája, hisz' a nazarénus sem tesz mást, mint az ultramontanismus, hogy minden törvényt lábbal tapod. Miben különbözik? kérdjük. A rendelkezésére álló anyagi eszközök szertelen sokaságában s a világi hatalom által — tudjuk milyen oknál fogva — századokon keresztül való dédelgetésben. S mire érdemes az olyan felekezet? A feleletet az elfogulatlan olvasó Ítéletére bizzuk. Mit tartozik az a hithez, hogy ki melyik templomban kereszteltetik meg. Az Űr azt hagyta meg tanítványainak : „kereszteljetek minden népeket." Azért mi keresztelhetünk róm. kath. szülők gyermekét — a katholikus pap evangélikusokét. De hát ők csak leendő katholikust keresztelnek ám, a kit ők keresztelnek, attól azt kívánják, hogy róm. kath. legyen; ámde keresztelni mégis mindenkit akarnak, -i- ez adott esetben a vegyes házasságok minden gyermekét, világos, hogy mást nem akarnak, mint minden vegyes házasság gyermekét beaklozni az „egyedül üdvözítő" egyházba. Hát uram fia, nem a legnagyobb zsarnokság-e ez, nem a báránybőrbe öltözött farkassal van-e dolgunk, nem a régi hitkényszer-e ez, ujabb, raffinirozottabb kiadásban? Hát van még itt a szülőknek egy mákszemnyi szabadsága ? A szülő lelkiismereti szabadsága, szabad elhatározása a gyermek nevelésre nézve. Ez a legújabb humbug, ez a jelszó, a melylyel az ultramontanismus szédeleg. Hogy lehetne ott szabadságról szó, a hol a pap a fülbevaló gyónás által kezében tartja reszkető áldozatát ? Mondanám : legyen meg a szabad elhatározás, de töröltessék el a r. egyháznak az a pressiója, hogy nem adja össze a feleket egyházilag reversális nélkül. Mert a szabadságot semmivel befolyásolni nem lehet, nem szabad; kérdem: el fogja-e törülni, kész-e lemondani a reversalisokról, vagy csak az adott becsületszóról ? Nem. Menjünk hát egy lépéssel tovább. Hozzuk be a polgári házasságot s anyakönyveket. Ám ez még mindig nem biztosítja a szabadságot, mert hisz még mindig ott van a háttérbe a gyóntatószék a maga cselszövényeivel. Nincs itt más mód, mint a mit a minister oly öntudattal hangoztatott, hogy okvetlen szükséges oly törvény, mely mindenkinek „egyenlő mértékkel mér." Gróf Csáky hivatásának magaslatán áll. Az ultramontanismus szarvait elődje Tréfort jézuitismusa s gyávasága növelte nagyon. Mi a ministerrel mindenben nem értünk ugyan egyet, nem főkép arra nézve, hogy az alsó házban tartott beszédében kibúvó ajtót hágy a gyermekek nevelésénél ; de határozott állásfoglalása az ultramontanismus ellen határozott politikai jellemre vall. Az ultramontanismussal még nem egyszer fog kelleni felvennie a kesztyűt, ez a harcz, ha meg is szűnik — a háború tartani fog örökké — mert ha ma nem is hajthatnak Canossába, majd megpróbálják máskor ; de mig a magyar kormány avval az őszinteséggel, nyíltság és eréllyel fog fellépni az ultramontánok túlkapásai ellen — a mellyel azt gróf Csáky teszi — addig mindannyiszor a győzelem bizonyosan az övé lesz ! Farkas Gejza. ÜIFÉIi. A tolna-baranya-somogyi egyházmegye. (Folytatás és vége.) Másnap ugyancsak Bonyhád ügye lett az első tárgy. Felolvastatott a tegnap délutáni közös bizalmas értekezlet jegyzőkönyve, a tanári kar által szerkesztett és a kormányhoz benyújtandó memorandum, valamint a kerületi és egyetemes közgyűléshez intézett kérvényei. Ezek szerint a bizalmas értekezleten nem csak az unióra való őszinte hajlandóság erősíttetett meg, de sőt a Bonyhádon történendő felállítása a főgymnasiumnak, tehát a hely iránt is lehető engedmények helyeztettek kilátásba. Áz egyedüli akadály a gyönki ref. algymn. tőkéinek fele a helyhez való kötöttsége, de erre nézve is megtörténhetnék