Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Bányakerületi közgyűlés

316 mondva — Erődy, volt fiumei igazgatótanár „Olvasókönyvében", e sorok irója pedig néhány évekkel ezelőtt egyik heti lapunk hasábjain ismertetett. Sajnálom, hogy újabb énekeskönyveinkből úgy ezt, valamint a 262. sz. „Oh kegyelmes Jézusunk", a 377. sz. „Oh emberi gyarló nemzetség." (Eheu, quid homines sumus), továbbá a 479. sz. „Oh felséges Isten" (0 grosser Gott von Macht) czimű szép tartalmú s dallamú énekeinket kihagyták. A róm. kath. Bucsánszky kiadásában megjelenni szokott (!) dunántúli ú. n. „Keresztyén énekes könyv" a legjobb énekeit ebből vette át. Úgy tudom, hogy ezt használják a legtöbb magyar ev. egyházakban. Ezt használjuk mi is. Az u. n. „Győri énekest" inkább csak a megmagyarosodott nagyobb városi gyülekezeteink használják. A mi népünk idegenkedik tőle, nem is ok nélkül. Hogy mennyire hibás ennek az átdolgozása, s mily Ízléstelenek a kifejezései, ennek illusztrálására a sok közül legyen szabad csak e néhányat bemutatnom : így a 35. sz. délutáni énekben a gyülekezet azt énekli, hogy : „A dobzódás és részegség Engem barommá tenne!" stb. vagy a 375. sz. énekben: „A hiú vad gyönyörűségek A kaczérság és tündérségek Futnak tőled" stb. vagy a 416-dikban : „Ne engedd, hogy elcsábítson Csélcsap szív csacsogásra!" stb. De legfőbb hibáját mégis abban látom, hogy a 139. sz. „Téged Úr Isten", a 239. sz. „Ne szállj perbe én velem", a 491. sz. „Engem igazgat az egeknek Ura", s több más népünk által kedvelt szép énekeinket kiküszöbölte. Ezeknek az előrebocsátása után legyen szabad most már áttérnem a bányai ker. által kiadni szándékozott énekgyüjteményre ! Mindenek fölött sajnálkozásomnak adok kifejezést, hogy az „új énekest" egy egyházkerület és nem az egyetemes magyar ev. egyház adja ki! Meg lehetett volna ekkor nyerni a közreműködésre a költői tehetséggel biró Csengey Gusztáv, Kramarcsik Károly, Kemény Lajos, Ruttkay Sándor, Támer J., Zábrák D. és dr. Masznyik Endre urakat, s az újabb generáczió közül a szép reményekre jogosító Yojtkó Pál, Schöpflin Vilmos stb. testvéreinket is, a kiknek a jeles tolla bizonyára sokat lendített volna énekügyünkön. En ugyanis megkívánom azt, hogy az énekszerző ne csak fordítási képességgel, hanem szerzői képességgel ís bírjon. Legyen melegen érző szive, hiterős lelke, s legyen benne egy kis „vena poetica" is, mely nélkül sem fordítani, sem írni jól nem lehet. Nos ! hát ez utóbbit a bányai énekgyüjtemény egy nagy része sajnosan nélkülözi. Midőn először olvasám át e 135 énekből álló gyűjteményt, majdnem hajlandó valék a Kazinczy „Himfy" feletti bírálatát hangoztatni fölötte, a mely tudvalevőleg így kezdődik: „Tűzbe felét!" S bizony ha nem is a fele, de legalább is 50 belőle nem érdemli azt meg, hogy a türelmes papiroson többi társai mellett helyet foglaljon. S mivel a különben igen tisztelt szerzők az irodalmi szokás ellenére énekeik alá neveiket is kitették: előre sietek kijelenteni, hogy „én közülök személyesen senkit nem ismerek, se ezen bírálatom a különféle énekes könyvekből átvett és megtartott énekekre, továbbá a Kis J., Székács, Győry, Sántha, Sárkány, Payr, P. S., Petrovics, Zathureczky, Csepregi (de nem mind), Pántyik és Kemény Pál müveire nem vonatkozik." Nagyon helyes dolognak tartom azt, hogy ez énekgyűjteménybe a ref. testvéregyház néhány jobb énekeit is fölvették. Még helyesebbnek tartanám azt, ha a Lágler által a „Protestáns Pap" legutóbbi számában megpendített „közös énekeskönyvet" létesítenénk. De ha ez nem lehetséges, akkor fölveendőnek tartanék még több szép ref. zsoltárokat, nevezetesen a már előbb is említetteken kívül az : „Az Úr én nekem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom" cziműt. Továbbá a remek: „Nincs már szivem félelmére Nézni sirom fenekére czimű halotti éneket is. Mindenesetre csak ajánlatos volna, ha a főt. bányakerület énekügyi bizottsága érintkezésbe lépne e végett az uj ref. énekügyi bizottság elnökével, Fejes István újhelyi ref. lelkész és költővel. Vagyok bátor ezt megszívlelés végett ajánlani ! Sikerült műnek tartom e gyűjteményben az „E húsvét ünnepében" és „E pünkösd ünnepében" czimű énekeink átdolgozását. Több régibb énekeinknek az átalakítása azonban épen nem mondható ily sikerültnek. Sőt nem egy régebbi énekünk határozottan többet ér az újnál ! Nem tudom, micsoda indok vezethette az ének írókat abban, hogy régi énekeinket megcsonkították; midőn p. o. a 12 verses énekből 8-at. a 9-ből 5 öt, a 8-ból 4-et, s a 7-ből hol négyet, hol pedig hármat készítettek tetszés szerint ? Találtam ugyan ezek közt egy pár éneket, a hol az egymásután következő két verset a tautológia miatt ajánlatos volt egygyé olvasztani. De hogy majd minden régebbi énekeinket felére kurtították, ezt igazán nem értem. S így vagy azt kell hinnem, hogy a rím könnyebb összeállítása kedvéért bántak el így énekeinkkel ; vagy pedig, hogy a gyülekezet kényelmeért kurtították azt ennyire meg. Aut aut! De hát szerintem az ének nemcsak a templomba a nyilvános isteni tiszteletre, de a házba, a magános isteni tiszteletre is való. Azt a hivek nemcsak énekelni, de olvasgatni is szokták. Még ma is találkoznak híveink között olyanok, kiknek a biblia után ez a legkedvesebb olvasmányuk. Vájjon megkedvelhetik-e az ilyenek e modern szabású kurtított énekeket?! A ref. testvérek 119. zsoltára 88 versből áll. Nekünk is vannak 14—20 verses énekeink is. Nagyon természetes, hogy azokat a templomban nem énekeljük végig. De azért hibának tartanám s tartom is annak ok nélküli megcsonkítását. Sínt ut sunt ! De térjünk át a részletekre! (Folyt, köv.)