Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Luthertársaság igazgató tanácsának jegyzőkönyve

I 370 i i i i a i @ i, Zsilinszky Mihály „A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai" czímű munkájának harmadik kötetéért bizonyosan szintúgy mint az előző kötetekért sokan szivből köszönetet mondanak az érdemes szerzőnek. Evang. egyházunk múltjának leggyászosabb korszaka (1647—1687) élénk színekben tárul fel szemeink előtt. A könyv tartalmának nagyobb része nem uj azok előtt, a kik a mult század elején megjelent „História diplomaticát" ismerik. De hányan lehetnek azok evang. egyházunk hivei közül ? — És a kik ismerik, alighanem régen óhajtották, bár lehetne a benne foglaltakat magyar nyelven egyházunk miveltebb híveinek kezébe adni ! Ez óhajtás íme teljesült. Ha áll az, hogy egyházunk jelen körülményeit csak akkor érthetjük és méltányolhatjuk, ha annak múltját — kivált pedig sanyargattatásának korszakát ismerjük, ugy e mű kiváló eszközt szolgáltat egyházunk jelenkori viszonyainak megérthetésére, méltánylására. Talán felesleges volna, e lapok olvasóinak figyelmét e miire felhívni, miután feltehető, hogy az iránta való érdeklődés amúgy is általános lesz. Azzal ellenben némi szolgálatot vélek tehetni az ügynek, ha azt a kérdés koczkáztatom, nem volnának-e a lelkésztestvérek hajlandók, kiki azon vidék szerint, melyet közelebb ismer, a könyvben előforduló helységnevek azonosságának megállapításához — a hol az kétes, valamint a hibás nevek kiigazításához hozzájárulni ? — Miután ily nagy műnek nálunk nem várható egyhamar második javított kiadása, legczélszerűbbnek vélném, a javításokat, — megjegyzéseket e lapokban közzétenni, hogy kiki saját példányába a helyeseknek ismert kiigazításokat bejegyezhe-se. Példaképen szolgáljanak a következők : A 34. lapon említtetik Lenka, az 50. lapon Leuka, a 118. lapon leukai, a 184. lapon Lewka; — Lenka alighanem csak sajtóhiba. A hely kétségtelenül a mai Léka, németül : Lockenhaus. A 34. lapon említett Kereszt valószínűleg Kövesd. A 35. lapon : Neusiedel — alig lehet Újlak, hanem Nezsider; v. ö. 205. 1. A 37. lapon ; Roiteg — valószínűleg : Röjtök. A 38. lapon : Tabót — alighanem Baboth (v. ö. 198. 1.). A 118. lapon említett Mansdorff — lehetne talán Máriafalva, melyet régebben Marisdorffnak írtak; valószínű azonban, hogy inkább Jormansdorf, magyar nevén Gyimótfalva. Ez utóbbi falu ugyanis az ott említett szalonaki uradalomhoz tartozott. A 198. lapon : Sándorf — Sopron vidékén ma is csak ugy ejtetik ki, a hogy itt irva van. Azonos a Helységnévtárnak „Somfalva — Schattendorff" nevű helységével. A 205. lapon „tömjéni" — alighanem helyesebb „sömjéni." A 206. lapon „zsedényi" — inkább talán „zsidányi." Két ily nevű helység (Horvát- és Német-Zsidány) találtatik ugyanis a Kőszeg és Csepreg közötti országút mellett. A 282. lapon csakis sajtó- vagy tollhibából származhatott a „soproni" országgyűlés (a pozsonyi helyett). A kik a História diplomaticát forgatták, azok tudni fogják, hogy a jelzettekhez hasonló hibák inkább a szerző lelkiismeretességéről tesznek tanúságot, semhogy akár a szerzőnek, akár a nyomdásznak hibáiul lennének felróhatok. Stettner Gy. iilîili» Jegyzőkönyv. Felvétetett Budapesten, 1892. évi október hó 5. - én a Luther társaság igazgató-tanácsának gyűléséről. Jelen voltak: Bachát Dániel alelnök, Scholtz Gusztáv titkár, Bognár Endre jegyző, Zelenka Pál püspök, Sárkány Sámuel püspök, Baltik Frigyes püspök, Händel Yilmos, Melczer Gyula, Gyurátz Ferencz, Michaelis Vilmos, Trsztyénszky Ferencz, Hörk József, mint az igazgatótanács tagjai. — A szűkebb körű bizottság részéről : Zsilinszky Mihály főispán, Horváth Sándor, Falvay Antal jegyző. — A szakbizottságok részéről : Benka Gyula, Raab Károly. — Az agitationális bizottság: Dr. Masznyik Endre, Áchim Ádám stb. 1. Mely alkalommal először Bachát Dániel, alelnök üdvözli az igazgatótanács megjelent tagjait, élükön a főt. és mélts. Püspök urakat, s felkéri, hogy a Luthertársaság felvirágozására czélzó, bölcs határozatokat hozzanak. Megemlékezik a Luthertársaság dicső halottjáról, Hunfalvy Pál úrról, jelentvén, hogy a megboldogult ravatalára, a szűkebb körű bizottság, a társaság nevében koszorút tett le, az özvegynél a társaság részvétét tolmácsolta, végre elhatározta, hogy f. é. október 6.-án tartandó közgyűlésen, az elhúnyt elnök felett emlékbeszédet tartat, s ezzel Bachát Dániel alelnök urat bízta meg. A elnöki üdvözlet viszonoztatván, az elnöki megnyitóban megnevezett s a szűkebb körű bizottság által teljesített intézkedések helyeslő tudomásul vétettek, s nagy halottunk elhunyta felett érzett mély fájdalmunknak és keserűségünknek e helyen is kifejezést adván, emléke jegyzőkönyvileg megörökíttetni határoztatott. 2. Kapcsolatosan a fentebbi ponttal, alelnök az elhúnyt elnök helyébe Zsilinszky Mihály főispán urat ajánlja egyúttal a maga részéről benyújtja lemondását s kéri annak elfogadását. Az elnökségre ajánlott Zsilinszky Mihály főispán egyhangúlag, nagy lelkesedéssel kijelöltetett, s a közgyűlésnek megválasztásra ajánltatik. Azonban alelnök úrnak lemondása el nem fogadtatván, hivatalának tovább viselésére lelkesült „éljen"-nek közt felkéretett. 3. Zsilinszky Mihály főispán elnökké választása esetén, a végrehajtó bizottságban egy hely megürül, melynek betöltésére a közgyűlés figyelme felhivatik. Tudomásul szolgál. 4. Alelnök úr beterjeszti Trsztyénszky Ferencz, igazgatótanácstag lemondólevelét, melyben gyöngélkedő egészségére hivatkozván, kéri magát, a ráruházott kötelezettség alól feloldatni. Az igazgató-tanács nem látván a maga részéről indokoltnak a lemondást, el sem is fogadja s elfogadásra a közgyűlésnek sem ajánlja. 5. Olvastatott a szűkebbkörű bizottság jelentésének első pontja, mely szerint tudatja, hogy az agitationális bizottságok szervezésére s tagok gyűjtésére vonatkozó fel-