Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Vallástanítás kérdése állami és községi népiskolákban (Kund Samu9

alkotmányra, a tudomány mai szinvonalának meg­felelő theol. intéztre van szükségünk : így nyilat­kozott a helyzettel számolni akarókkal szemben 1880-ban a dunántuli egyházkerület. Az igények, amelyeket az egyet, egyház ép a tudományosság szempontjából — helyesen az akadé­miához fűzött, nagyok voltak. A többnyire ifjú tan­erőkből álló tanári kar nagy és szent feladata tudatára emelkedett, midőn az iskolaszerű lelkész képzés főkövetelményével, amelynél a gyakorlati ügyességek eltulajdonításán fekszik a hangsúly — szakított s megbízatása értelmében azon volt, hogy az évtizedek mulasztása a theol. tudományosság terén pótoltassék. — A theologiát a gyakorlat szempontja alá az élet helyezi; az akadémia azt csak a tudo­mányosság szempontja alá helyezheti. A theologia csak azon esetben tudomány, ha annak tárgya ép úgy, mint a többi tudományoknak a tapasztalati, a történeti élet s ha módszere ugyanaz, mint amelyet tárgyuknak megfelelőleg alkalmaznak a többi tudományok. A látható kapcsot a többi tudo­mányokkal nyújtja a philosophia, a láthatatlant : a történeti és philosophiai szellemmel járó kutatás. — Schleiermacher leszállította a sivár, száraz okoskodás és másrészt dogmatismus inkább képzelt magas­latairól a theologiát a közvetlen vallásos életre, a vallásos öntudatra; s ezen reális alapra kivánta az egyház dogmái keletkezését megérteni s történeti­leg értékesíteni; de kivánta másrészt azt, hogy a vallás ezen öntudatban rejlő tényei, a mai kornak megfelelőleg, a mai összmfíveltség szellemével egye­zőleg, a mai culturalis élet eszményi világában ott­honos theologus által rendszeresíttessenek. A történeti iskola a külső történeti tények és okmányok mögött szinte kereste az azok mögött működő vallási egyéni erőket: a tényeket a történeti kritika legszigorúbb élével kivánta bonczolni s tör­téneti hitelességük értékét meghatározni s az így constatált történeti tényeket, mint a vallásos egyéni­ség sajátos kifejezéseit megérteni. Az eddig homályos összhangba összefolyó, a kedélyt gyakorlati szem­pontból megnyugtató kép világossá, élénkké, egyéni erők kölcsönhatása alapján a vallás eszméje által valódi szerves egységgé vált, mely egyéni változatos­sága által egyéni vallásos életet kelt s egysége által nemcsak megnyugtat, hanem az Istenben az ellen­téteket egységben szemlélőt a végesség határai fölé boldogon felemeli. S maga a Krisztus vallási tuda­tában megjelent Istenfiúságnak örökérvényű elve is, ezen kereszténységet és nevezetesen evangelikus val­lásunkat meghatárzó elv levésében és megvalósulá­sában az emberiség történeti összfejlődésébe helyez­tetik s még csak ezen általános vallástörténeti szem­pont alatt emeltetik tudatunkra a keresztény vallás és a vallás alakulásainak sajátossága. A történeti tények és okmányok ily kutatását, ily életteljes tanulmányozását és értékesítését, a ker. vallás tör­téneténetének ily tág keretében való helyezését ki­vánja a mai tudomány a prot. theologiától. S mind ez így szerzett kincsek magyarhoni ág. h. ev. egy­342 házunk érdekében értékesítendők s érvényesítendők. Tudatra emelendő azon charisma, amely a magyar nemzeti szellem behatása által egyéniesült ág. h. ev. hazai egyházunknak adatott; s a gyakorlati theologia ismét elvileg igyekszik megállapítani, hogy ezen nemzetileg egyéniesült ev. vallásunk a nemzetiségi és egyes egyéniségekre mikép alkalmazható Isten országa építése czéljából. Oh mily nagy, mily szent feladat jutott nékünk Isten kegyelméből osztályrészül. S e feladat megoldására a lefolyt tiz év alatt Isten segedelmével törekedtünk is. Munkánk hála Istennek nem volt hiábavaló. Küzdöttünk s el nem fáradtunk anyagi sanyarú viszonyaink közepette sem. Volt és jelen hallgatóink bizonyságot tesznek mel­lettünk. A régi volt theol. intézet gyümölcsei nem mérkőzhetnek a seminariumi munkásság gyümölcsei­vel, az akadémia szakvizsgálati munkáival. Hallgató­ságunk tudományos önmunkásságát évek óta dicséri a „Gondolat." A testvéri szeretet az „Önsegélyző"­ben emelt önmagának szép emléket s az Olvasókör a társas életben nyilvánuló nemes törekvés és ver­seny kedves otthonává válik. A tudomány iránti lelkes érdeklődés, Krisztus személyiségéből eredő erők tisztító és szentesítő hatása a magyarhoni ev. egyházunk lángoló szeretete, mely ennek hiveit saját nyelvükön ékesen kivánja szolgálni, a magyar hazánk­ért való lelkesülés s ezzel adott nemzeti missiónak tudata a nemzetieskedés sötét, kísérteties árnyait mindinkább elűzi. (Folyt, köv.) A vallástanítás kérdése állami s köz­A népiskolai közoktatás tárgyában 1868. hozott XXXVIH. t. cz. 57. §-a így hangzik : „a községi elemi népiskolákban hiveik hit és erkölcstani okta­tásáról az illető hitfelekezetek tartoznak gondoskodni." — És egynémely helyen akkép gondoskodtak, hogy a lelkésznek egyszerűen kötelességévé tették a nép­iskolában a vallástanítást a nélkül, hogy megszol­gált javadalmat állapítottak volna meg a lelkész ezen ujabb terhes munkájáért; sőt néhol még saját pénzén kell fuvarost fogadnia messzebb eső filiájába, hacsak nem akar apostoli munkájára per pedes apostolorum utazni! Másutt belátóbbak a gyülekeze­tek s megfogadták az irás szavait: méltó a munkás bérére, vagy épen katechetát alkalmaztak. Még másutt legalább a gyalog járás fáradalmaitól men­tették fel a lelki atyát, hogy lankadatlan erővel szentelhesse magát a vallástanításnak. Más helyen még a községi, illetve állami tanítóval szerződtek meg a szülék, kötelezvén magokat külön tandíjfize­tésére a vallásoktatásért! Végül még sok hely van, hol a hit- s erkölcstan tanításáról az országos tör­vénynek, s egyházunk érdekének ellenére gondos­kodva épen nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom