Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Baróthi fiókegyház ünnepe

másikhoz, az hasonlóképen cselekedett; kritikus helyzeté­ben eszébe jutott az ifjúnak végre Apácza is, hol aztán nem zörgetett hiába. Több ilyen eset arra indította a mi esperességünk illetékes köreit, hogy a régiek itt. is múl­janak el. Érintkezésbe léptünk baróthi hitsorsosainkkal, melynek eredménye az lett, hogy f. év február 7-én nt. Moór Gyula fó'esperes és alólirt lelkész a helyszínén ki­szállottak, ez alkalommal a baróthi hivek egyhangúlag kimondottak fiókgyülekezetté való szervezkedésüket s az apáczai ev. anyaegyházhoz való csatlakozásukat, körvona­lozták azt a viszonyt, melyben az anyaegyházhoz állani kívánnak, lelkesen keltek versenyre egymással az évi egy­házi adó felajánlásában. Debitzky Mihály fáradhatatlan, buzgó egyháztag — az anyaegyház derék felügyelője — a fiókgyülekezetnek azonnal 50 frt alapítványt adott. Meg­nyilatkozott a régiek hitbuzgósága. De hol tartsunk isteni szolgálatot? A jóakarat és a hittestvéri szeretet ebben is segítségünkre volt. A baróthi reformátusok imaháza éven­ként 6 istentiszteleti alkalomra a legnagyobb előzékeny­séggel nyittatik meg számunkra; erősödnek a gyengék, egymásnak terhét kívánják hordozni és így töltik be Isten­nek törvényét. Az apáczai ev. anya a zörgető leánynak megnyitotta ajtaját, tárt karokkal fogadta kebelére; a brassói ev. magyar esperesség örömmel vállalta el a felajánlott nagyanyai szerepet, szóval mindenek ékesen, elöljárók és egyháztagok­hoz méltó jóakarattal és bölcseséggel lettek elrendezve; hátra volt még a baróthi ev. fiókegyház életrekelésének első ünnepélyes bemutatása. F. hó J 1-én szth. 13. vasár­napján megtörtént az is. Az istentisztelet d. e. 10 órakor vette kezdetét a reformátusok kicsiny s ez alkalomra virágkoszorúkkal fel­díszített imaházában. Megható volt ez istentisztelet már azért is, mert részt vett abban Baróth és a vidék intelli­gentiája s polgársága valláskülönbség nélkül. A brassói ev. magyar egyházmegye részéről megjelentek nt. Moór Gyula főesperes és Rombauer Emil esp. m. felügyelő, az apáczai egyház részéről 15 tagu küldöttség, a helybeli ref. fiókgyülekezet tagjai — mondhatni — teljes számmal, úgy hogy a templomnak udvara is alig volt képes be­fogadni az ünneplő közönséget. A templom főbejáratánál Kovács Sándor olaszteleki ref. lelkész — mint a baróthi ref. fiókegyház beszolgáló papja — meleg hangon, ékes szavakkal üdvözölt bennünket, a kicsiny sereget, mire nt. Moór Gyula főesperes válaszolt hasonló érzelmekkel s megtörtént az ünnepélyes bevonulás az Istennek házába. A baróthi polgári dalárda Beethoven­nek egy remek betétjét énekelte el precisitással, nt. Moór főesperes a szószébre lépvén, üdvözülte az egybegyűlteket, elmondta a baróthi leányegyház szervezésének történetét, talpraesett alkalmi beszédben szólott a leány egy ház tag­jaihoz, hogy maradjanak meg az isteni félelemben, a hit­ben és a szeretetben, mert csak ez biztosíthatja a gyengék­nek életbenmaradását és azután alkalmi imát mondott. Most a 389. ének első három versét énekeltük el orgona­kisérettel s alólirt lelkész tartotta meg I. Péter 2, 2—5. alapján ünnepi beszédét. Közben és a prédikáczió végez­tével ismét a dalárda énekelt. ' Ekkor Kovács Sándor ref. lelkész befejezésül imádkozott s végül a főesperes meg­áldotta a gyülekezetet. Istentisztelet végeztével 50 terítékű közebéd volt a nagyvendéglő éttermében s a harmadik fogásnál egész sora keletkezett az emelkedett hangú pohár köszöntéseknek, melyek között személyénél és themájánál fogva kiemelendő­nek vélem a baróthi esperes-plébánosnak valódi liberális szellemtől áthatott, szónoki hévvel mondott pohárköszöntőjét, melyben azon óhaját fejezte ki, vajha a hitfelekezetek közötti válaszfal egymásnak kölcsönös megértése által minél előbb leomlanék. Felolvastuk az üdvözleteket, ezek között Fabiny esperesi felügyelőnknek meleg hangú táv­iratát s Kövér András erdővidéki ref. esperesnek üdvözlő levelét. Táviratot küldtünk főt. püspökünknek és esp. fel­ügyelőnknek s közebéd végeztével a vendégek egy része megtekintette Bi'oarczfalván a nagyemlékű Baross-ról neve­zett savanyúvíz forrást, másik része pedig a helybeli gazdasági népiskolában tett látogatást. Az első istentiszteletet is megtartottuk az Űr nevé­ben. „Sursum corda!" Istennek véghetetlen kegyelmében találja fel a baróthi ev. fiókegyház fenmaradását, sőt erősbödését és felvirágzását. Bohus Pál. apáczai ev. lelkész. fiililiSL — Olvasóinknak. Sajnos, igen sok előfizetőinknek illetve megrendelőinknek eszébe kell juttatnunk, hogy az év utolsó negyedéhez közeledünk ; tesszük ezt azzal a tiszteletteljes kérelemmel kapcsolatban, hogy előfizetéseiket megújítani illetőleg tartozásaikat leróni szíveskedj ének. A nyomdát pontosan kell fizetnünk, s lia nincs miből, becsületbeli tartozást mulasztunk el azokért, kik meg nem gondolják, hogy a lap járatással szintén hasonló kötelezettséget vállaltak. Szerkesztőség. — Meghivó. A Luther-társaság választmánya f. é. okt. 5.-én d. u. 5 órakor tartja Budapesten, az ev. iskolaépületben évi gyűlését. A közgyűlés okt. 6.-án, d. u. 5 órakor ugyanott leend. Mindkét gyűlésre a t. cz. tagtársak tisztelettel meghivatnak. A végrehajtó bizottság. — Csereajánlat. A mult számban közölt csereajánlat­hoz pótlólag értesítjük az érdeklődőket, hogy a csere lehe­tőleg mérsékelt éghajlatú gyülekezet lelkészi állomásával kívántatik, tehát Pest, Nógrád, Gömör, Hont, Zólyom, stb. megyékben. Az eljárás egyszerűsítésének szempontjából pedig ajánlatos, e lap szerkesztőségénél egyszerűen a czímet megtudni, s a közlendőket egyenesen az illető lel­késznek beküldeni. — A pozsonyi theologiai akadémia hallgatóinak lét­száma a folyó tanévben megszaporodott, a mennyiben tanul ez idén e főiskolában 45 theologus, még pedig: az első évfolyamban 15, a másodikban 10, a harmadikban 13 s a negyedikben 7. — Üröm volt nézni az ifjúságot, mikor folyó hó 19.-én este 7 órakor az akadémia legnagyobb termében a meghívott tanári karral együtt teljes számban összegyülekezve, megemlékezett Kossuth Lajos nagy hazánkfia s hitrokonunk születésének 90-éve3 fordulójáról, a midőn beszédet mondott, lelkeset Kovács Sándor IV, é. th., szavalt, szépen Mihálovics Samu III. é. th. s szívből elhangzott unisono: kezdetül a „Szózat", bezáróul a „Hymnus" s középen az énekkar ajakáról a „Tavasz el­múlt." — Éljen Kossuth Lajos! -f­— Szakvizsgálat és lelkészavatás. A soproni b ö 1­csészet-theoJ. intézet végzett hallgatói f. hó 15 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom