Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - A dunáninneni kerület közgyűlése

307 A dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése. Nyugodtan nézett a világ a bekövetkezendő napok elé. A szemhatáron mégcsak egy fekete pontocska se látszott, sem itt, sem ott „kényes" kérdések nem riasztották a békés honpolgárt, így tehát remélhető volt, hogy minden nagyobb izgalom nélkül fog a közgyűlés véget érni. S csakugyan meglehetős csendben végezte munkáját. Augusztus 23.-án délután 2 órára ker. papi értekezletre hivott össze buzgó püspökünk, midőn a lapunk élén álló megnyitóval egy sajátságos vitát idézett elő. Kitűnt ugyanis, hogy felsővidéki testvéreink a felemlegetett segédlelkészhiány okául (mely ugyan nem oly rettentő nagy, hogy még félni lehetne tőle) a pozsonyi theologiai akadémiát és az abban uralkodó szellemet tartják. Felpanaszolták, hogy a tót fiukkal rosszul bánnak a tanárok, sőt hogy a tót és magyar ajkú theologus ifjak között folytonos versengés és gyűlölködés uralkodik, hogy tótul nem tanulnak, s így a tótajku ifjak részint nem akarnak oly pályára Jépni, melyen csak nagy küzdelmekkel és nemzetiségük iránt való hűségök árán kellene megállaniok, hogy általában tótúl keveset tanítanak. A kifejlődött vitában megmondatott ugyan nekik, hogy a tanárok között, ki a tanulmányaiknak élő, szorgalmas és jó magaviseletű ifjakat csak azért, mert tótajkuak, bántaná, egy sincsen, mit az is bizonyít, hogy egyesek, kik kötelességeiket híven teljesítették, tót anyanyelvök mellett is jótéteményekben részesültek; hogy az ifjúság között netán felmerült.súrlódásoknak, kivált a kívülről jövő befolyás következtében, nagyon nehéz elejét venni, s a pezsgő ifjú vér lüktetésének irányt adni akkor, a mikor az érett férfiak között is a nemzetiségi kérdés vitatása nagyon könnyen szenvedélyességbe csap át, majdnem lehetetlen ; hogy a tót nyelv az akadémián rendszeresen taníttatik s a hallgatóknak alkalmuk van, ha egy kis szorgalommal látnának hozzá, a nyelvet teljesen elsajátíthatni, sőt hogy e nyelven úgy a gyakorlati theologiai seminariumban, mint a templomban is szabadon szónokolhatnak, ha pedig azt kívánnák, hogy előadási nyelvvé tétessék a tót, ez oly igény, mely ki nem elégíttethetik. Tehát az egész vita czélhoz nem vezetett, mint azt egyrészt egy fél sem várta ; annyi azonban bizonyos, hogy a theologiai akadémiával való elégedetlenség meglehetősen uralkodott a közgyűlés többségének hangulatán. Augusztus 24.-én 8 órakor reggel megtartatott a gyámintézeti istentisztelet, melynek szónoka Schmidt Károly Jenő pozsonyi német lelkész evangelikus egyházunkat a kegyelem egyházának mutatta be. Valóban épitőleg oldotta meg feladatát. Ez istentisztelet végeztével a nagy hőség következtében eltértünk az eddigi szokástól s a lyc. könyvtárterme helyett a kis templomban gyülekeztünk össze. Főpásztorunk kenetes imája után sajnálattal vette a közgyűlés tudomásul, hogy szeretve tisztelt felügyelő urunk id. Szent Iványi Márton úr ő nmga gyengélkedése következtében akadályoztatva volt a megjelenésben, s így Rendtartásunk értelmében a jelenlevő esp. felügyelők között hivatalára nézve legidősebb, trencséni esp. felügyelő Dohnányi Lajos foglalta el a társelnöki széket. A kebli esperességek képviselői, benyújtván megbízó leveleiket, megkezdődött a tanácskozás püspök úr évi jelentésének felolvasásával, melyből a következő részleteket emeljük ki. Megemlékezik püspök úr ő felségeik megkoronáztatása 25 éves évfordulójának kerületünk egyházaiban június 8-án tartott ünnepélyéről. Megemlékezik a zsinatról, mely különösen kerületünkben azért nevezetes, mert a tartásának kérdése ketté osztotta volt kerületünket, de az Úrnak irgalmassága magára a nagy munkára újra egyesítette, úgyhogy a zsinat akadálytalanul végezhette nagy munkáját, melynek eredménye a négy, t. i. alkotmány-, iskola-, háztartási és törvénykezési 441 paragrafusból álló törvény, mely 0 Felsége elé szentesítés végett felterjesztetett. Megnyitójának igen érdekes részlete az úgynevezett elkeresztelésről szóló nyilatkozat, mely következő vala : „A midőn az 1790/1. évi, a szabad vallásgyakorlatról szóló törvény áldásairól említést tettünk, nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy jelenleg az ama törvény hézagait pótló 1868. évi vallástörvény körül, a mely a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szól, sorakoznunk kell, a mely az úgynevezett elkeresztelési kérdésben vita tárgyává lett. A ki ezen viszonosságon változást akar tenni, az az egyházi ügyekben a teljes egyenjogúságot és általános vallásszabadságot hozza be előbb, akkor azután minden egyház saját belső erejéhez képest a természeti jogok szerint fog mozogni ; addig azonban az 1868. évi törvénynek bölcs intézkedései hazánkban az egyedüli óvszer, hogy a családok belbékéje megóvassék, a felekezetek közti súrlódások létre ne jöjjenek, s az anyakönyvvezetés illetékesen, a maga rendje szerint vitessék. Az ellenérveket megczáfolja az azelőtti gyakorlat. A ki t. i. csak egy pillantást vet az 1791. év utáni evang. anyakönyvekbe, látni fogja, hogy azon évi törvény intézkedéseihez képest az evang. apától származó fiúgyermekek, ha egy nem evang. pap által kereszteltettek is, elég pontosan szolgáltattak be az evangelikus anyakönyvekbe. Az 1868. évi törvény után is az analog gyakorlat sok helyütt betartatott. Elvi kifogás tehát nem létezik. A törvény a vallási meggyőződést nem sérti. Tartsuk meg csak mi is mindég a törvényt, hogy annál inkább mások is tartsák meg azt." Fölemlíti a mult évi augusztus 26-án Liptó-SzentMiklóson megtartott Tranoscius-féle emlékünnepet. A kánoni egyházlátogatás elmaradásának okául zsinati elfoglaltságát jelenti. A szórványok körül kifejtett munkásságáról értesíti a gyűlést. A külömböző adományokról és áldozatokról hálával emlékszik meg. Előadja esperességenként a mult évben történteket, valamint a személyi mozzanatokat. A püspöki jelentés meghallgatása kapcsán, melyben arról tétetik jelentés, hogy Beniczky Kálmán turóczmegyei alispán pozsonymegyei esperességi másodfelügyelővé választatott, felhivatott ugyanez esperességnek esperese, mi igaz van a hírben : hogy e választás szabálytalanul történt volna meg. Mire rövid vita után kimondatott, hogy a választás kérdése nem képezheti a közgyűlés intézkedésének tárgyát s az illetékes útjára tereltetett. A kerületi tisztikar, lejárván megbízatása, lemondott. A zsinat utáni rendezkedés szükségére tekintettel azonban megmaradt állásában. Meglehetős vitát idézett elő a pozsony városi esperességnek a mult évi ker. gyűlés jegyzőkönyvének 12. pontjá-