Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zelenka püspök beszéde

298 III. Fény és árny egymás nyomában járnak. A napfény után nyomban sötét árny borult a szellemi élet ormaira. Az államilag semmisnek vallott reversálisok, most már a szabadelvűség tetszetős mezébe burkoltan, a parochiák csendes magányából a törvényhozás nyilvánossága elé vonultak és ott sértett egyházi tan és lelkiismeret, a szülők természetes jogának hangzatos czime alatt az 1868-iki törvény módosításával vagy félremagyarázásával szabadalmat követeltek. S ezzel a magyar törvényhozás főrendi házában az elkeresztelési, illetőleg most már az államkormány rendelete s ennek magyarázata szerint csak elanyakönyvelési kérdés napirendre került. Ezen követelés s azon tan, hogy csak egy ker. egyház van, abban egy a keresztség, elkeresztelés tehát nem is történhetik, hogy ezen egy ker. egyházban cselekvő és szenvedő tagok vannak, előbbiek az egyedül üdvözítő egyház keblén a hűek és igazak, utóbbiak a tévelygők és szakadár eretnekek, — ámulatba ejtette a főrendiházat épúgy mint a hazai közvéleményt. Az egyházi nagy hatalom és bátorság nem kapta meg osztálytársul az államkormányt, még kevésbé azokat, kik a magát egyedül üdvözítőnek vallott egyház gazdag kebelén boldog pihenéssel nem dicsekedhetnek. A meglepetést követő 24 óra multán a főrendiház terme már bezáratott és így a méltó válaszadatra a valójában „szenvedők" részéről sem idő, sem mód nem adatott. Meg lesz adva ez azonban akkor, mikor az államkormány a pótanyakönyvekre vonatkozó törvényjavaslatot beterjeszti. Ezen erőtlen és muló tapaszért az égő s mindjobban terjedő sebre mi valójában nem tudunk lelkesedni. A baj meg van ugyan, s mert mesterséges uton szíttatik, terjed is, de nem természetes s ép azért nem is lehet állandó. Mi az 1868-ik törvényhez szilárdul ragaszkodunk. Annak bármily irányban is módosítása a nem róm. kath. többség joga és érdekeinek egyenes megsértése volna. Csak egy esetben lenne a szülők természetes joga kimondható s az volna a kath. egyháznak az államtól teljesen külön választása s oly autonómiával ellátása, milyennel mi dicsekszünk vagyis az 1848-iki 20. törvényben kimondott nagy elvnek e tekintetben is valósítása és az állammal egyforma mértéke. E bajon azonban egyházunkat illetőleg sem a a kath. egyház nem ront, sem az állam nem segít. Maga a sz. keresztség vagy az anyakönyv ezen vagy azon egyházhoz szíve szerint tartozónak senkit se minősít. Ily szives tagok nélkül pedig inkább egy temető egyházunk. E bajon tehát egyházunkat illetőleg misem segíthetne alaposabban, mint a lelkipásztori hűséges és sikeres gondozás folytán e láthatlan egyháznak lelkes és szives egyháztagokkal szaporítása. És ez meg fog történni, mihelyest lelkésznevelő intézeteinkben nemcsak tanítani fognak öt nyelvet és 30 tudományt 4 éven keresztül, hanem nevelni is fogják őket életbölcseségre, pásztori hivatásra, apostoli hűségre és életáldozattal utánjárásra, vagyis a lelkészetnek, a belmissiónak hivatásszerűen gyakorlására. Ez meg is fog történni, hogy ha anyagi nagyobb gondok, földturás, párbérszedés és stólakövetelés nélkül meg lesz adva a mód, lelkészeinknél szellemi háztartásuk és idejök berendezésére s ezzel meg lesz adva a lehetőség is, hű munkásokul az Ur szent mezején beválásra. Addig is azonban várjuk Istentől s munkáljuk hűséggel a jobb jövőt. Ragaszkodjunk az 1848-iki 20. törvény szelleméhez. Ne csak lakjunk, hanem éljünk is a reánk bízottakkal az Isten rendelte helyen s legyünk az Ur népének valódilag lelkiatyái. Kifelé pedig : viszonozzuk a követ kenyérrel, fogadjuk a fanatismust türelemmel, a dölyföt megalázód ássál az Ur előtt s ne feledjük el soha, hogy mi a Krisztus egyházának szolgálatában arra rendeltettünk, a mi okosít tanításra, a mi nemesít szeretetre, a mi boldogít igaz hitnek hirdetésére s a különféle templomokra való tekintet nélkül a szabadság, egyenlőség, testvériség égi tanainak a testvérek és polgártársak közt a béke olajága gyanánt bemutatására, arra tehát, a mi az igaz békére s e földön az örök életre való ! IV. Az 1860-iki évtől várt zsinat m. é. deczember 5-én megnyittatott s akkor 8 napi, május hóban 24, június hóban 2 napi, tehát 34 napi munka után a teendőjének java részét befejezé, a megalkotott törvényt apostoli királyunk O felségéhez megerősítés végett felterjészté. A mi még hátra van a gyámintézetre és az ev. ref. egyházzal közös ügyekre vonatkozik, az az őszi ülésszakban fog elvégeztetni. Mit végzett a zsinat? Arról én is igénytelen napszámos tanúságot tudok tenni. Arról azonban, hogyan végezte azt, a lényeget illetőleg, az van hivatva Ítéletet hozni, a ki nem vett részt a zsinaton, tehát maga a megbizó egyház egyeteme. Az egyház szervezete, tanügye, pénzügye és törvénykezése alaptörvénybe foglaltattak. A részletek az egyes kormányzó testületek szabályrendeleteire bízattak. Az egyház életének azon 4 ágazatában történt intézkedésekben 6 főelv, még pedig 4 régi és 2 új elv a vezér. A régi 4 elv, melyen mint alapon nyugodott eddig is egyházunk alkotmánya : Az egyház alólról felfelé kormányozta t i k : tehát a tisztviselők minden fokozaton szabad választás útján kapták a megbízatást, az egyház kormányzása fokozatosan közgyűlések által, illetőleg ezekben a hivatalosak és választottak által történik oly módon azonban, hogy csak főbbekre nézve van az egyházak részéről utasítás a többiekre nézve képviseleti rendszer alapján a képviselők többségének határozó jog biztosíttatik. A kormányzásnak góczpontja az egyetemes gyűlés, mely mint legfőbb ható-