Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - A hegyaljai egyházmegye közgyűlése

292 ségek levonása után kap Hernád-Vécse 23, Kölese 46 frtot. Gyámintézethez folyamodnak: Debreczen, Diósgyőr, H.-Vécse (a hol állandó segély nélkül a lelkészi állomást betölteni nem lehet), Tállya, S.-A.Ujhely. Mind ajánltatnak. Baldácsy-segélyre: Debreczen, Gentcsér, H.-Vécse, Kölese, Tállya, Szántó; Halász Pál, Krida Lajos, Bortnyik György lelkészek és Rács ka Sámuelné lelkész-özvegy ajánltatnak ; — G.-A.-egylethez : Ab.-S zántó, Debreczen, Diósgyőr, Geszteréd, H.-Vécse, Kölese, NagyKároly, Ujhely ajánltatnak. Mikor a gyámintézeti elnök Geszteréd belállapotát világította meg, bárányfelhők kezdtek úszkálni egyházmegyénk egén ; midőn széket cserélt s mint számvevőszéki elnök kezdte előadni jelentését és javaslatait az esperességi pénztárakra vonatkozólag, sötétebb felhők kezdtek tornyosulni a zöld asztal felett; egy kis zuhany nem maradt el; de e mennydörgést és villámlást elhárította az elnökség villámhárító indítványa: a jelentések és javaslatok nem levén jegyzőkönyvbe foglalva, érdemlegesen nem tárgyalhatók; s ezzel elhárult a veszedelem az egyházak számadásairól is, a melyek szépen meghúzódva dicsekedhettek egymásnak : jók vagyunk, jól állunk. A sötét felhők oszladoztak s a tárgyalás rendes mederben folyt tovább. A tanügyi bizottság előadta javaslatait aziránt, miképen véli a népiskolai statisztikai kimutatásokat pontosan szerkeszthetni; e tárgyban nyilt kérdéseket vet fel, melyeket a felsőbb hatóság hivatott megoldani s félremagyarázhitlan utasításokkal az alantas testületeket ellátni. E nélkül bajosan is menne továbbra a dolog. — A Z s e d ény i-féle jutalomdíjra ajánltatnak: Stoff an Lajos, Eidler Sándor, Rúzsa Endre, mindhárman kellően indokoltan úgy a jutalmazásra mint a segélyezésre. — A népmozgalmi és statisztikai rovatok arról győznek meg, hogy a hegyaljai sajnos kivándorlások daczára eddig nem fogytunk, de sőt 50 lélekkel gyarapodtunk. — A „Luthertárs as ág" felkarolásának ügyét a lelkészi értekezlet is behatóan tárgyalta; előadta kifogásait, hogy a tagsági díj túlmagas, le volna 3 vagy 2 frtra szállitandó, igy talán több tagot lehetne összetoborzani. Kiadványai drágák, nehezen kelnek ép ezért; imakönyveinek alakja nem tetszetős. Elhatároztatott, hogy a hol tagok gyűjtése akadályokba ütközik, ott időnkinti adományok gyűjtessenek a Luther-társaság czéljainak istápolásáia. Figyelmébe ajánltatik a Luther-társaságnak, hogy az egyházak és némely iskolai tankönyvek kiadását szerezze meg magának, a mely úton jövedelmét kiadványainak terjesztésével szépen lehetne előmozdítani. Kiadhatna a művelt és vagyonosabb nők számára énekeseinkből és már megjelent imáiból diszkiadást. Diszkiadású énekeskonyvünk egyáltalában nincs; a reformátusok zsoltára például hányféle kiadásban kapható Hornyánszky Viktor könyvkiadásában? ilyenhez hasonlót nem tudunk ev. nők kezébe adni! — Tárgyaltatott a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak f. é. febr. 13-án 197. sz. a. kelt s a munkásosztály valláserkölcsi mívelését czélzó megkeresése. A miniszteri rendeletben nyilvánvaló hazafias és humánus intentio helyeslésével s a vasárnap délutáni közhasznú valláserkölcsi felolvasások ajánlásával felkérendőnek tartja egyházmegyénk a magas kormányt arra, hogy miután ezen valláserkölcsi felolvasások csak a vallásosság terjedésével kecsegtetnek sikerrel, tegye lehetővé nagyszámú alkalmazottjainak azt, hogy ezek a vasárnap délelőtti istentiszteletet látogathassák, azaz, a hol lehet, a maga részéről is szüntesse be a vasárnap délelőtti munkát; a mezőgazdaság terén tiltsa be vasárnapokon a nélkülözhető, mellőzhető munkát s a vasárnap délelőtti s délutáni istentisztelet tartama alatt zárassa be a kis korcsmákat, a honnan gyakran áthangzik a szilajaág vad hangja a templomokba, megbotránkoztatva, ha nem csábítva az Istenét imádó népet. A láthatár megint borulni kezd, a komor felhők megint előtörnek; Tokaj néhány éve S.-A.-Uj helyly el társult mint missiói egyház, most társegyházának megkérdezése nélkül anyásítás iránti kérvényét nyújtotta be az esperességhez, melynek érdemleges elintézése tekintettel épen ezen körülményre elhalasztatott. Tokaj kérvényével kapcsolatosan jött napirendre a missiói ügy, a mely nagyobb vihart keltett. Érdekes látvány tárult a szemlélők szeme elé. Két Jupiter állott egymással szemben; egyik villámaival védelmezve önalkotta missiói telepét, a másik melengető napsugárral kérlelve a nemes haragtól lelkesült ellenfélt s közvetítve a Tokaj ügyének elintézésével részben már elintézett kérdést. Érdekes ezen látvány, érdekes ezen szellemi mérkőzés, a míg az Olympuson tartott, az apróbb istenek Vergil szerint : conticuere omnes, intentique ora tenebant. — Tokaj után jött Tállya, termékenyítő vihar után gyönyörködtető szivárvány a mosolygó égen — a „Kossuth-templom" építésének és felszentelésének ügye. A jó „Kossuth" névre megváltozott minden! Csüngtünk a főesperes előadásán, a melylyel előterjesztette, hogy az elmúlt esztendőben mi minden történt a tállyai templom ügyében, hogy t. i. a „Kossuth" név varázsára 7000 frt jött be eddig a tállyai templom újjáalakítására, hogy az építkezés f. évi aug. 21-ig el fog készülni s f. évi szept. hó 19-én Kossuth Lajos születésének 90-ik évfordulóján fog a megfelelő ünnepélyességgel felszenteltetni. Ezen ünnepélyre egyházmegyénk nagy hazánkfiához, Kossuth Lajoshoz a következő meghívót küldötte: „Mélyen tisztelt nagy hazafi! Kedves hitrokonunk ! Elközeleg a nagy nap, szept. 19-ike, melyben millió magyar szív hálaimája fog felszállani ég felé, mert hisz azon napon fogja Ön áldásteljes életének 90-ik évét betölteni. Hegyaljai ág. hitv. ev. egyházmegyénk, mely Önt ifjú kora óta büszkén nevezi a magáénak, e napot kiváló egyházi ünnepélylyé akarja szentelni. Tállyai templomunk, melyben Ön, miután ezen egyház egyik leánygyülekezetében, Monokon született, a szent keresztségben részesült volt, az idő vasfoga által megőrlelve, évek óta már rom volt, a melybe járni inkább Isten kísértésnek, mint Isten imádásnak volt mondható. Három évvel azelőtt nagy lelkesedéssel határoztuk el ezen templomnak megújítását, még pedig, minthogy a phylloxéra és kivándorlás által véginség szélére jutott tállyai egyháztól magától ez nem telhetett volna, országos közadakozásból. A mozgalom megindult; az adományok befolytak, bár nem oly bőségesen, mint reméltük; a kunyhó és a polgári iparműhely többet adott, mint a palota; de a dolgot már tovább nem halaszthattuk, mert a tető és menyezet összeomlással fenyegettek s mert kedves hitrokonunk iránti