Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Külföld - Rauhes Haus Hamburgban (Scherfferl Nándor)

277 A „Rauhe Haus" 5 intézetből áll. Ezek következők : gyermekintézet, tanonczintézet, Paulinum, diakonintézet, éa a Rauhe Haus a gen túrája vagy könyvkereskedése. A gyermekintézetbe erkölcsileg elhanyagolt, vagy rosz erkölcsű környékben élő, de testileg és szellemileg ép fiúkat vesznek fel s azokat jobb útra téríteni, evang. ker. szellemben befolyásolni, az egyháznak és polgári társaságnak hasznos tagjaivá nevelni akarják. A fiúk egyszerű polgári családokból valók, a szülők vagy valamely gyülekezet vagy község adja őket az intézetbe, melyben a confirmatióig maradnak. Itt 6 osztályú népiskolai tanítást nyernekAz intézetben a családi jelleget megőrzik. 12—15, korra nézve külömböző fiú tartozik egy családhoz ; két ilyen család lakik egy házban. A család élén áll a családatya (Familienvater), ki két segéddel (diakontestvérek) a fiukat neveli. A vezetés és a felelősség első sorban a családatyának dolga ; a segédek kötelesek neki feltétlenül és szívesen engedelmeskedni, az ő feladatuk, hogy a családra felügyeljenek, a fiukat oktassák, nekik a munkához indítást és útmutatást adjanak. A segédek a fiukkal együtt dolgoznak és játszanak, együtt étkeznek és hálnak, felügyelnek a jó rendre, minden rendetlenségért a segéd felelős. A tanításra nézve a diakon állása háromféle lehet, a mennyiben mint tanitó egy osztályt önállóan vezet, vagy csak a gyengébbeknek és kisebbeknek segít, általában arra ügyel, hogy a fiúk iskolai munkáikat pontosan elkészítsék vagy végre egyáltalában nem tanít. A tanításnál elv : Nem sokat, de alaposan. Büntetést ritkán s óvatosan, gondos elővizsgálat után szabad használni ; a segédeknek büntető joga igen korlátolt, a büntetést első sorban a családatya szabja meg s a büntetés, legyen az szóbeli, vagy testi, a fiú iránti szeretetből származik. A fiukat multjukra emlékeztetni tilos ; az intézetből csak a 6 parancs ellen vétkezőket zárják ki, a bűnöst más intézetbe adják. A fiúk növendékek, nem fegyenczek. Ha az ember a fiúk között áll, őket megfigyeli, velők beszélget, nem is gondolná, hogy tulajdonképen javító intézetben van. A fiúk nem elzülöttek, rakonczátlanok, nem is félelemből hunyászkodó fegyenczek, hanem olyan benyomást tesznek, mintha az embernek jól nevelt fiúkkal volna dolga. Vigak és nyájasak, szeretnek tanulni és dolgozni. E tekintetben sokat tesz a családi, általában az intézeti szellem, mely a belépő és a már bennlakó fiúkra is a legjobb fegyelmi eszköz ; a fiú az uralkodó szellemet csakhamar észreveszi, belátja, hogy ennek igy kell lenni, s azt magától értetődőnek tekinti. Szükséges, hogy a családatya és a segítők a fiúknak jó példával előjárjanak s így, igen fontos azoknak egyénisége, szükséges, hogy az evang. ker. szellemtől és szeretettől áthatva legyen. Elvezet nézni, ha a fiúk a mezei munkához kivonulnak. A fiúcsoport a szerszámmal fegyverkezve párosan, énekelve kivonul, hátul megy a segitő, hogy a csoportot áttekinthesse ; a mezőn a segéd dolgozik a fiúkkal, munkáján tanulnak ; a kisebb fiúk könnyebb munkát kapnak s a segítőtől gondos utmutatást nyernek. Munka után ép oly rendben térnek haza. A családház mellett minden fiú egy darabka földet kap, melyet az kedve szerint beplántálhat. Esős időben vagy télen kézi munkával foglalkoznak ; ilyenkor a segítő, vagy valamely jártas fiú időközönként könyvből felolvas, az olvasmányokat a családatya meghatározza. Paedagogiai szempontból nagy súlyt fektetnek az énekre és a játékra is. Sokat és jól énekelnek. A játékban a segitő a fiúkkal játszik, a jókedvben jó példával előjár. Játékok, melyek a dicsvágyat vagy a nyerészkedést ápolnák, ki vannak zárva. A confirmatio után a fiuknak valamely mesternél való elhelyezéséről vagy a szülők, vagy az intézet gondoskodik. Az intézet a fiúkat vagy saját tanouczintézetébe (Lehrlingsanstalt) fogadja, vagy vidéki mestereknél elhelyezi. Utóbbi esetben különösen arra figyelnek, hogy a mester jó iparos és jó keresztyén legyen. A mesterek a gyermekintézetből kikerült fiúkat előszeretettel veszik fel. A fiú az intézettel összeköttetésben marad, a mennyiben részint a mester, részint más megbízott, rendesen a helybeli lelkész a fiú magaviseletéről időközönként referál ; a fiu maga ünnepkor, különösen karácsonkor meglátogatja az ő kedves „Rauhhäusler" családját. A „Rauhe Haus" tanonczintézetében a fiúk a szabó-, czipész-, pék-, lakatos-, asztalos-mesterséget, a könyvnyomdászatot, a mezei gazdaságot megtanulhatják. Minden műhely élén áll az illető mester, ki diakontestvér és nős; a mesterlegények vagy az intézetben laknak s ahhoz tartoznak, vagy pedig azon kivül. A tanonczintézetbe olyan fiúkat is felvesznek, kik a gyermekintézetnek növendékei nem voltak, ezek olyan tanonczok, kik már több mesternél esetleg több mesterséget is megkezdtek, de egyet sem tanultak. A „Rauhe Haus" harmadik intézete a „Paulinum,, nevű pensionatus. Gymnasiumi jeleggel és joggal bir, de attól lényegesen külömbözik, a mennyiben a Paulinumban család és iskola együtt munkál. A Paulinum növendékei előkelő családokból kerülnek ki és olyan fiúk, kik szellemi és erkölcsi tekintetben nagyon gondos felügyeletre, ápolásra és segélyre szorulnak, mit evang. ker. szellemben a Paulinumban kapnak. A fiúk, hasonlóan mint a gyermekintézetben, családokra vannak osztva, a családot a családatya két segéddel vezeti. A tanórák a délelőtti 8—12 időre esnek, délután nincs tanóra, akkor mechanikus munkával, rendesen a műhelyekben vagy a mezőn foglalkoznak, némelyik fest, egy másik farag stb. Feltűnően sokat tornásznak és énekelnek. Az intézetnek jelenleg körülbelül 80 növendéke van. A negyedik s talán a legfontosabb intézet a d i a k o ntestvérintézet (Brüderanstalt). Az intézetben körülbelül 40 diakontestvér van. Feladatul kitűzték maguknak, hogy a belmissió terén az evang. népben az evang. ker. szellemet terjesszék, ápolják. Figyelmöket és munkájokat az egyháztól elidegenítettekre, az erkölcsileg veszélyeztettekre, a szegényekre és szerencsétlenekre fordítják. Az egyház körén belül állanak, a separatismustól, vagy sektaalapítástól távol állanak. Az intézetbe 20—30 éves férfiak beléphetnek. A belépőtől megkívánják, hogy testileg egészséges, erkölcsileg kifogástalan legyen és komoly, keresztyén érzülettel bírjon. Szükséges, hogy hivatását, melyben áll, alaposan ismerje, népiskolai ismeretekkel bírjon, esetleg legyen tehetsége, hogy ezen ismereteket könnyen megszerezhesse. Fél évig tart a próbaidő, mely után a 3—4 évig terjedő kursus következik. A diakontestvérek (az aspiránsok is) kötelesek a házszabályoknak minden tekintetben