Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az elkeresztelési kérdésről (Kund Samu)

275 számára. Aztán hát a dologidő leginkább csak nyáron van. Ha hát nyaranta megeresztenők is a gyöplűt, fogjuk azt legalább telente rövidebbre! — Oh lia komolyan akarnánk, mily végtelenül sokat tehetnénk a nép vallás-erkölcsi életének emelésére ! Hogy e czél elérésére a hajdan oly igazán áldásosnak bizonyult, ma már kelleténél jobban elhanyagolt lelkip

àsztorkodást is fel kellene újra karolni, ki ne látná be ! Mert semmi sem szükségesebb, mint az egyház minden egyes tagját az egyházhoz csatolni, s erre semmi sem alkalmasabb, mint a lelkipásztorkodás. Én Istenem, de csak nagy mulasztás is terhel minket ezen a téren ! Rendesen azt vetik ellen, hogy ma már a nép sem kivánja ezt, mert a pap csak feltartja dolgában és a magyar ember tèrmészetében rejlő vendéglátás is ma már sok gondot is okozhat. Igaz, formálisan teljesen helyes okoskodás, de hát ne is a saját kedvtelésünkből keressük fel népünket, hanem a szükségben mutassuk meg, hogy az egyház, melynek vezetői, képviselői mi vagyunk, nem feledkezik meg egyetlen fiáról sem. Csak a kínálkozó alkalmakat használjuk fel a látogatásokra, már is végtelen sokat tettünk. A fiatalabb házasoknál ott vannak a gyermekek, kiknek iskolaköteles korba lépése, az iskolából való kimaradása, confirmálása, vagy az egyes mulasztások, az elégszer előforduló betegségek, — öregebbeknél maga az öregség elég alkalmat nyújtanak a látogatásra. Ha ezt mind felhasználjuk, elég, csak győzzük. Igen, igen, mondja a másik, nincs rá időnk, nem győzzük ! Erre csak azt mondom : ismerek egy papot, aki egész délutánokat elkártyázik vagy golyózik a kaszinóban és soha senkitől se hallottam többször a „rá nem érünk" kifogást, mint ettől. De legyen elég a szemlélkezésből. Részletekbe minek bocsátkozzam? Nem is szükség, mert a hol a hit megvan, ott szóra sincs szükség, ott a tett magától következik. Ellenben a rosz puskásnak ezer kifogása van s végre is csak nyúl nélkül tér haza. Most jönnek egymásután az esperességi és kerületi gyűlések, hol a legjobb alkalom és legfőbb szükség volna a Budapesten a zsinat alkalmával nt. Trsztyénszky Ferencz esperes úr által megindított lelkészi értekezleteket kisebb körökben, speciálisabb érdekek szolgálatára és egymás támogatására szervezni s itt ezen kérdéseket megvitatni és mielőbb életbeléptetni. E belmissió, ez evangelisatio nem lehet §§-ok által, hanem az egyház igaz szeretete, a szív belső indítása, az ügybuzgalom s a kötelességek teljesítésének, hivatásunk felismerésének és czéltudatos megvalósításának bennünk lakó törvénye által meghatározva. E lapok lelkes néhányának kiáltásához csatolom hát az enyémet : fel, Istennek szolgái, előttünk a tér, előttünk a mező, sok a munka, dolgozzunk, alkossunk, ezt követeli tőlünk a protestáns elv, egyházunk életérdeke és czélja, hivatásunk ésöszszes am bitiónk! A jó szándékot Isten megsegíti ! Raff ay Sándor. Ái elkeresztelési kérdésről. A főrendiház jul. 4. s 5-ik üléseiben az elkeresztelésnek ugy társadalmi, mint politikai életünkbe oly mélyen beható kérdéséről közéletünk kimagasló vezérférfiai fontos nyilatkozatokat tettek. Azonbani hogy, mikor s mikép fog ezen kérdés hazánk felekezetközi viszonyaival, történelmi fejlődésével megegyezően, szentesített alaptörvényeink szellemébe^ a lelkiismeretbeli szabadság és igazi liberalismus elve szerint megoldatni, az a jövő titka. Jelenleg csak annyit állapíthatni meg, hogy e kérdés létezik. Volt idő, midőn az elkeresztelési kérdés létezését, lehetőségét kétségbe vonták. Jól emlékszem, mikor egyik egyházkerületi gyülésünkön először említtetett az „elkeresztelés", egyházkerületünk egyik világi oszlopférfia azonnal kiigazította a szónokot, hogy elkeresztelésről szó sem lehet, hisz a kit megkeresztelnek azt a ker. egyházba veszik fel, nem valamely ker. hitfelekezet kebelébe ! És ez a protestáns felfogás ! Erre az alapra állottak felső bíróságaink, midőn az elkereszteléssel vádolt róm. kath. lelkészeket azon indokolással mentették fel, hogy a keresztség nem felvétel a róm. kath. egyházba. Magok a vádlottak azonban vagy nem ismerték saját egyházuk tanát e kérdésben, vagy elég okosak voltak saját szándékuk iránt a biróságot reájuk kedvező tévelygésében meghagyni. Mert a róm. kath. egyház tana szerint min- ' denki, a ki érvényesen meg van keresztelve, legyen a keresztség bárki által végrehajtva, a róm. katholikus egyház jogkörébe lép : hátha még róm. kath. pap oly gyermeken, kinek az ország törvényei szerint evangélikusnak kell bár lennie, hajtotta végre a keresztelést, természetesen a róm. kath. egyház elvei szerint oly szándékkal, hogy azt, bár az országos törvény rendelkezése ellenére, róm. katholikussá tette! Ezért a róm. kath. lelkészek az általuk megkeresztelt gyermek keresztelési bizonyítványát az illetékes evang. lelkészi hivatalhoz anyakönyvezés végett áttenni vonakodnak, nehogy az általuk a róm. kath. egyházba felvett gyermeket a másik hitfelekezetnek kiszolgáltassák. Az 1868. LUI. törvény kihirdetése után jó ideig nem nyilvánultak ily aggályok ; sőt maga az akkori herczegprimás oly körlevelet bocsátott ki, mely sehogy sem alkalmas arra, hogy ily aggályokat tápláljon és a törvényt végrehaj tandónak is mondotta ki. Azonban 1874-től kezdve előbb szórványosan, utóbb sűrűbben jelentkeztek panaszok a róm. kath. lelkészek által elkövetett törvénysértések miatt. És a minister meggyőződvén arról, hogy a róm. kath. lelkészek addig egyes konkret esetekben felhivatva, miszerint az általuk megkeresztelt, de országos törvény szerint más egyházhoz tartozó gyermek születési bizonyítványát anyakönyvezés végett az illetékes lelkésznek adják át, minden aggály nélkül, készségesen engedelmeskedtek, legczélszerübbnek vélte akép intézkedni, hogy azon egyes esetekben aggálytalanul