Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Hegyaljai evang. tanítóegylet (–s.)

245 súlyosabb megakasztója, anyagi kedvezőtlen helyze­tünk. Ezen is kivánt tehetsége szerint javítani. Emel­kedett szellemű nejével együtt megállapított végren­deletének összege szerint is leginkább kiemelkedő pontja — akadémiánk javára tett 12.000 forintnyi hagyománya. — Hála azért is a boldogult, elköltö­zött szellemnek ! Hálás és hódoló érzelmeink alapja azonban nem az adomány, hanem azon felemelkedett igaz humánus, evangelikus tudósnak szelleme, a mely elvei alapján, benső szükségszerűséggel s ezért igazán szabadon cselekedett úgy, a mint cselekedett. E hódoló érzelmeink egyházunk igaz hive irá­nyában csak is fokozódnak, midőn látjuk azt, hogy magyarh. egyházunk sajátosságának és ebben való fejlesztésének érdekében kifejtett tevékenysége nem szorítkozott ily általános az állammal, a többi fele­kezetekkel, s a külfölddel szemben gyakorolt mun­kásságra. Nemcsak általában s nagyjában kívánta ő egyházunk sajátosságát és fejlesztését biztosítani, ha­nem ismét ismerve evang. egyházunknak nemzeti­ségi alapon nyugvó vallási sajátos szükségleteit : ezen szükségleteket is sajátos építő tevékenysége által kívánta ki is elégíteni. Ezért ragadta meg Hunfalvynk oly lelkesedéssel az akadémiánk körén belül meg­fogamzott Luther társaságnak eszméjét s ezért állítá viszont társaságunk őt élére. — Az ethnographia terén kifejtett munkássága egészíti ki hazájának tett szolgálatát; s a Luthertársaság körében kifejtett tevékenysége egészíti ki egyház-politikai munkáját. Hattyúdala az egyház terén elhangzott a Luther­társaságban ; s utolsó nyilvános szerepének s ünne­peltetésének szinhelye a néprajzi társaságnak köre volt. Alapjában mily egybehangzó e gazdag munka élete. Ez egybehangzás alapja pedig azon tanul­mányozás által tudatra emelt elvi sajátos felfogás, mely egyaránt meghatározta hazája s egyháza szere­tetének érvényesítését. S most, midőn mi az önmagában oly összhangzó és nyilvánulataiban oly érthető, gyümölcseiben oly áldásos szellemtől meghatottan és hálatelt szívvel bucsúzunk: e szellemnek néktek, kedves pályatársaim­nak, nevezetesen azoknak, kik immár az akadémiát elhagyva — az életben kívántok élethivatástoknak élni — átadott örökségét e szavakba foglalhatom össze : Nincs ellentét a főiskola és az élet közt. Ha a főiskola hivatásának megfelel, ha annak polgárai valóban személyi életükbe befogadják a vallás tényét, mint az egyéniséget megszentesítő elvet; ha ez elvet a tudomány az egyéni és történeti tapasztalat alapján Isten országa eszméjében tudatra emeli : úgy ezen vallási és theol. elv alapján megnyilnak sze­meink az élet jelenségei számára, a szeretet és vilá­gosság fáklyája elvisz a legelrejtettebb s már is veszendő lélekhez s nem távolít el a hideg magas­ságba megvonuló alakoktól; mindenütt életet, sajátos életet keresünk, mindenütt megtaláljuk a szívnek bármennyire elfojtott alaphangját — az Istenhez, a végtelen szellemhez való vonzódás sóhaját. S midőn mi mindeneket sajátosságukban kívánunk megérteni, átérezni : ekkor a személyi erőre emelkedett vallási életünk melegsége által is életre ébred a már-már veszendő, felmelegedik a már-már elhidegült s sza­badon lélekzik fel a már-már elfojtott. Ily tevékeny­ség által egyházi életünk uj lendületet nyer; Krisztus szelleme s nem az egyház törvényszerűségével adott betű uj hatalomnak, legyőzhetlen hatalomnak fog ismét bebizonyulni. Az alak, a melyet jelenleg a zsinat egyházunk számára kiván megteremteni s mely magában véve mitsem ér — a szellem dicső­ségével megtelik : egyházunk valójában Isten országa megvalósításának dicső szerve leend! Csakis a személyes elvvé vált vallás, csakis a theologiában tudatra emelt eme személyiséget meg­szentesítő elv: képes protestáns egyházi életünk jövőjét biztosítani. Önök, kedves pályatársaim, vannak első sorban mint leendő lelkészek eme jövő megvalósí­tására hivatva! S midőn Önök ily munkában így hivataloskod­nak : bizonyára örömmel fognak visszaemlékezni azon theol. intézetre, mely az életnek, élethivatásuknak ily felfogására kívánta Önöket indítani; — s az aka­démia, mely Önökben az Isten kegyelméből ő benne uralkodó szellemnek tanúbizonyságát is látja — áldani fogja Önök működését, kérve Istentől, hogy e szel­lemben folyton növekedhessünk, erősödhessünk! Ez áldó kívánattal bocsátom el Önöket, kedves pályatársaim, a kik immár akadémiánkba vissza nem térnek ! E czélra való figyelmeztetéssel búcsúzom el Önöktől is, kiket ismét rövid idő múlva Isten sege­delmével itt üdvözölhetek. E czél mindennél világo­sabban feltünteti az idő értékét és pedig ép az által, hogy utal ama feltétlen értékre, a melynek tartalma által idő, a történet, az egyes ember, valamint az emberiség igazán értékessé válik ! A szünidő — a gondolatok megállapodásának ideje — érlelje mindnyájunkban mindinkább hiva­tásunk fontos szentségének tudatát! S ha a búcsú­órában halottainkra való visszaemlékezésünk ez irány­ban indítást adtak : úgy ők reánk nézve nem haltak meg : úgy emlékük reánk nézve valóban áldott. Legyen ez így! Isten velünk! ilï^Éii, A hegyaljai ev. tanitó-egylet ez évi közgyűlését A b. Szántón f. évi jan. hó 29.-kén tartotta meg mint az elnöki meghívó mondja. „Az egyházban a tanítók tontos állásának elismerő'megértését kívánták ekként eszközölni", s a másik ok, a miért ott gyűltek össze „mivel H a j t­manszky Lajos kartársunk (szántói tanitó) ez alka­lommal kívánta 25 éves tanitói jubileumát megtartani. Öröm ünnepe volt ez az egyháznak nem csak azért, hanem azon okból is, mivel szeretve tisztelt püspökünk Főt. és mélt. Zelenka Pál úr — a ki a tanitó egy­letnek kezdettől fogva nem csak dísze, de munkás tagja is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom