Evangélikus Egyház és Iskola 1892.
Tematikus tartalom - Czikkek - A protestantismus és katholicismus befolyása a népek szabadságára és jólétére (Solcz Ödön)
286 Elvitázhatlan tény az, hogy a józan felvilágosultság képezi alapját minden egészséges fejlődésnek; mivel pedig felvilágosultság oktatás nélkül nem képzelhető, világos, hogy a nemzetek szabadsága s felvirágozása (jóléte) attól függ, minő súlyt fektetnek az általános oktatásra? S ki ne látná be, hogy az általános népnevelés terén a prot. népek kétségkivül az elsők s messze túlszárnyalják a katholikusokat! Miben keressük ezen tény okát? Abban, hogy míg a protestantismus könyvön — a biblián — alapszik, s eszerint minden protestánsnak — ki vallását igazán meg akarja ismerni — olvasnia kell tudnia, — addig a kath. egyházban a fősúly a szentségekre, a misére s más eféle külsőségekre van fektetve, melyek — a népnél — nem tételezik fel szükségképen az olvasni tudást. Különben is, a népoktatás szervezése a reformatio egyik legnagyobb érdeme! „Mivel tehát az oktatás a politikai szabadság gyakorlására s a jólét előmozdítására felette szükséges tényező s mivel a protestantismus az oktatás terjedésének kedvez s azt előmozdítani igyekszik, úgy ebben találhatjuk a prot. államok magasabb állásának legszembetűnőbb okát!" A műveltségen kivül az erkölcsösség képezi a népek hatalmának legbiztosabb s legerősebb alapját. (Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs ! Berzsenyi.) Mivel pedig a prot. népek kivétel nélkül magasabb erkölcsi fokon állanak mint a katholikusok, természetes, hogy a hatalmi túlsúly is az ő oldalukon van. A protestantismus — lényegéhez tartozván a szabadság — mindig kedvezett azon népek fejlődésének, melyek hozzá csatlakoztak, amennyiben szabadelvű intézmények alapítását sohasem gátolta; a katholicismus ellenben despotismus és anarchiához vezet, sőt gyakran váltakozva mindkettőhöz. Végül még abból is következtet a kath. népek alsóbb fokára, hogy náluk az intelligens és művelt körökben a vallásos öntudat sokkal kevésbé van kifejlődve, mint a protestánsoknál. S ezt két okból magyarázza. Egy az, hogy míg a katholicismus folyton szaporodó dogmáival, gyerekes ceremóniáival, csodái s zarándoklásai által a mai kor gondolkozási körébe be nem illeszthető, addig a protestantismusban az Ő egyszerűsége s folyton átalakítható s javítható számos megjelenési alakja következtében mindenki kielégítést lelhet. A másik ok pedig az, hogy mivel a kath. egyház minden szabadságnak ellenzője, azok, kik a szabadságot szeretik, érte élnek-halnak az egyháztól szükségképen nem csak elidegenednek, hanem ellene gyakran harczra is kelnek. íme, a gondolkodó katholikus — Laveleye nézetei. — Érdekes azon előszó is, melyet Bluntschli a hires jogtudor s a „Protestáns Egylet" ügyének egyik buzgó előmozdítója irt a műhöz s melynek Németországra vonatkozó egy részét szintén nem lesz érdektelen megismernünk. „Mivel Németországban mindkét felekezet tömegesen lakik egymás mellett és egymás között, úgy ezen általános összehasonlítás helyességét a mi különös észrevételeink alapján a közelben is megvizsgálhatjuk. Valóban a prot. lakosság azon felsőbbsége a kath. felett, melyett Lavaleye feltüntetett, — a gazdagság és jólét, a szellemi képzettség, akaraterő és a szabadságszeretet tekintetében is s egyszersmind a mérséklés és önuralom tekintetében is, a mi nélkül sem szabad állam, sem önkormányzat nem képzelhető, számtalan jelenségben mi nálunk is félreismerhetlenül előtérbe lép. A ki pld. a túlnyomóan kath. Rajna vidék nagyobb városaiban széttekint, az rögtön észre fogja venni, hogy a legtekintélyesebb kereskedő czégek s a legjelentékenyebb gyárak nagy részben protestánsok vezetésére vannak bizva. A ki azon felekezet után tudakozódik, melyben a mi nagy klasszikus iróink neveltettek, — csak nagyon keveset fog találni, kik a kath. felekezet tagjai közé számíthatók. A túlnyomó többség s a szépirodalom fejei csaknem kivétel nélkül protestánsok voltak s azok ma is. Épen így a német tudományt is sokkal elébb kezdték a prot. országokban ismét művelni, a kath. országokban sokkal későbben lett az a klérus elnyomó uralma alól felszabadítva, s a német tudományosság nagy vívmányai a bölcsészeti, történelmi s természettudományok terén, ismét kitűnő értelemben prot. tudósok által érettek el. Ha manapság a német tudományosságnak nem egy hírneves kath. képviselője is van, úgy ezek kivétel nélkül olyanok, a kik hovatovább ellenzéki állásba kerültek a római hierarchiával s ennyiben a protestánsok szabadabb álláspontjához közeledtek; míg más kath. tudósok, kik tudományos belátásukat Rí Y^ C S ti Ihatatlan" pápa feltétlen kényuralma alá vetették, ezzel egyúttal irodalmi hitelüket 6) is elvesztették." * * * Igaza van mindkettőnek, — a vak is láthatja. S aki mégis kételkednék, az vessen, ha csak egy futó pillantást is hazánk történetére, hazai viszonyainkra, s azonnal megjön szeme világa! Avagy nem a protestantismus volt-e hazánk alkotmányának, szabadságának védelmezője évszázadokon át s még a legújabb korban is? nem a mi részünkön voltak s vannak-e aránylag iróink, költőink, tudósaink legtöbbjei? s jólét tekintetében, mely felekezet múlja felül a mieuket ott, hol becsületes versennyel állunk szemben ? nem a protestáns nép-e a legerkölcsösebb s legjózanabb hazánkban? s az általános iskoláztatás tehát az általános műveltség terén nem a mi ág. hitv. evang. egyházunk foglalta-e el mindeddig s foglalja-e el mind e mai napig is a legelső helyet ? ! Óh, ti kislelküek, kik még kételkedni mertek a protestantismus jövője felett, — ti hitetlenek, kik közönnyel fordultok el egyházunktól s világ bolondító bölcselők hóbortos eszméiben leltek nagyobb gyönyörűséget, mint a szeretet egyházának szent tanaiban, mint a Krisztus evangéliumában; ti sze6) Wissenschaftliche Ehre.
