Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az erkölcsi érzék fogyatkozása (Weber Samu)

226 úgy, valamint az igazi művészet a való élettel soha nem ellenkezhetik. Azon körülmény, hogy a hit cso­dás, megfoghatlan világában gyakran találunk oly jelenségeket, melyeket értelmünk helyeseknek el nem ismerhet; a hit világának lényegére nézve ép oly mellékes dolog, mint mikor a művészet törté­nelmileg be nem bizonyított tényeket mint valódia­kat ád elő. Azonban miután az ember érzéki lény, az ő lelkének semmiféle vágyát s így a végetlennel való érintkezés vágyát se képes kielégíteni bizonyos érzéki jelenségek — közvetítő tárgyak — érzéki cselekvé­nyek nélkül. Az ember hite öröktől fogva ugyanaz volt és örökké ugyanaz lesz; de annak érzéki nyi­latkozatai változnak, fejlődnek, tökéletesednek. Alap­jában véve a görög ugyanazt az erőt tisztelte és félte Zeuszban, mit mi keresztények az Istenben, jóllehet az ő felfogása az istenségről más volt, mint a mienk; s az ő istentiszteletének formája a miénk­től teljesen különbözik. A dogmák és istentiszteleti formák tehát maga a hitre nézve közönyösek, de az ember természeténél fogva szükségesek és elmaradhatlanok. És ebben van a magyarázata és létjogosultsága a felekezeteknek. Nemzetiség, faj, éghajlat s egyéb tényezők befolyása következtében különböző lesz mindig a mi felfogásunk az Istenről és különböző isteni tiszteleti formákat fogunk igényelni. Azért fel­téve, hogy például mai napon ép oly világra szóló, világot hódító uj vallásszervezetnek alapköveit rakná le valamely uj próféta, mint ez előtt 19 száz évvel; bizonyos, hogy ez az uj vallás rövid idő múlva ép úgy felbomlanék felekezetekre, miként az a három nagy sémita eredetű vallással történt. Az összetömö­rülés és felbomlás egymást felváltó processusa egyik törvénye a világtörténeti fejlődésnek, mely úgy az államok, miként a vallás rendszerek történetében egyformán észlelhető. A felekezet nélküliség elve nem egyéb mint téves túlzása azon törvénynek, mi­szerint a felekezeti különbség az emberszeretetnek sem akadálya, sem szabályzója nem lehet. Sass János. Sokat beszélnek és még többet irnak az emberi­ség haladásáról. Halad is, lehet mondani, rohamosan ; de nem összhangzásban az ember erőivel és tulaj­donságaival, hanem egyoldalulag. Míg a tudós min­den téren hódít, míg az ügyesség és kéjjesség mindig nagyobb elismerést érdemel, addig az erkölcsi érzék nem halad, nem is marad, de határozottan fogy és elkorcsosul. A mit hajdan még bűnnek tekintettek, megbélye­geztek és keményen megbüntettek, azt ma fel sem veszik, daczára minden értelmi haladásnak és a tár­sadalmi formák fejlettségének, melyek azonban sok­szor csak külső máz, őszinteség és bensőség nélkül. Állításom igazolására csak egynehány példát akarok felhozni. Az Isten igéje hajdan valóban szentnek tartatott és az ellene kihágó bűnösnek tekintetett és mint ilyen lakolt is. Nikazy-Schneiders Szepes-Bélán az Isten igéjére kifogásokat tett és sértő kifejezé­seket használt ellene. A XVI szepesi városok ható­sága a bűnöst háza, vagyona elkobzására és szám­kivetésre ítélte és az Ítéletet foganatosította is 1577­ben szeptember 28-án, tehát már a protestantismus uralma alatt, midőn az Isten igéjére legnagyobb súly fektettetett. *) Most milyen glosszákat csinálnak szóval és írásban a szentirás, az Isten igéje ellen, a közön­ség nagy mulatságára és örömére, a nélkül hogy valaki megbotránkoznék vagy bűnt látna ily minden­napi, fel sem tünő eljárásban. Az atheismus halálos bűn volt és nem egy istentagadó pallosra Ítéltetett. Most nyilt egyesületek­ben lép fel az istentagadás a nélkül, hogy valaki ujját emelné ellene. Berlinben márcz. 20-án a szabad község — „Die freie Gemeinde" — nagy ünnepet rendezett. Ötven gyermek vétetett föl az istentagadók közé. A belépők röpiratban felszólítattak kilépésre a keresztény és zsidó vallásból. Dr. Wille Bruno felolvasást tartott „az atheisticus erkölcsiségről", melyben azt mondja, hogy az Istenben való hit nem más, mint jutalom utáni törekvés, vagy félelem a büntetéstől. Minden vallás szent iratai emberi művek és a papok gyarló emberek csak, vagy csalók. „Wer noch am Glauben hält, dem wankt die Welt, wer auf sich selber ruht, der steht gut." Ily értelmű költeményeket és párbeszédeket mondtak a gyer­mekek is. Egy leányka szavalta: „So weiss sich die Kirche zu helfen und spricht : lasset die Kindlein zu mir kommen. Doch sollte uns auch die schwarze Zunft mit Ruthen ins Bethaus schicken, wir bringen mit das Licht, Vernunft, das kann kein Pfaff er­sticken." Nem csoda, ha ilyen légkörből Ravachol­féle emberek kerülnek ki, kik már a templomoknak is neki mennek robbanó, véres eszközeikkel és az egész világot vulkánná teszik, melyen minden ve­szélyeztetve van, mi jó és igaz. Ilyen bestiális iránytól ment volt minden időben a mait. 2) A felháborító káromkodás nem csekély vétségnek tekintetett. Midőn Bötyök István makói polgár részeg, tehát be nem számítható állapotban káromkodásra vetemedett, 4 havi börtönnel és 200 bottal lakolt. 3) Manapság a káromkodás annyira napi­renden van a közéletben, hogy fel sem tűnik és hogy esze ágában sincsen senkinek azokban vétséget látni és azokat feljelenteni. Törvényes határozataink vannak ugyan az 1878-ik évi 5. és 1879. évi 40. t.-czikkben azok ellen, kik Istent és igéjét ócsárolják és szidják, de nem tudom hol és mikor foganatosít­tatott e t.-czikkek határozata?! A vasárnapi munka évek előtt meg volt tiltva Szepesmegye levéltára: Malefic-Buch. 1534—1597. — 2) Westdeutsche Zeitung 1891, 76. Nr., Barmen— Elberfeld. — 3) Századok 1892, 123. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom