Evangélikus Egyház és Iskola 1892.
Tematikus tartalom - Belföld - Jubileum (Koczor Kálmán)
223 :gezte a törvénykezési javaslat előadója és zsinati jegyző, Dr. Markó Sándor úr is oly ügyszeretettel, szakértelemmel és lelkiismeretes pontossággal, hogy e két férfiú iránt tartozó háláját a bizottság, zsinat és egyetemes egyházunk is alig képes elegendően kifejezni. Folyó hó 11-én d. u. 5 órakor tartott ülésében a zsinat hálájának méltó tolmácsolója volt társelnöklő Zelenka Pál püspök úr, ki az Úr Lelkétől ihletett imájában mindenekelőtt a Jjélek megsegítő kegyelméért, a vezetők bölcseségeért és kitartásaért (megemlékezve távollévő agg egyháznagyunk, Főt. Karsay Sándor püspök úr érdemeiről^ is) a zsinat tagjainál jelentkező ügy- és egyházszeretetért hálát adva, az egyházra és elöljáróira a kegyelem Istenétől áldást ^gdve az ima szárnyain minden jelenlevők szivét a mennyei Atya trónja elé vezérlé. Nmgú Péchy Tamás elnök úr zsinatot záró szavai után a páratlan bölcseségű és kitartású elnökséget éltetve oszlott szét a zsinat, hogy őszszel, ka Isten úgy akarja, ismét összegyülekezve, lehetőleg a harmadik szakon befejezze törvényalkotó munkáját Istennek dicsőségére, evangyéliomi szentegyházunk felvirágoztatására. — Teleky Róth Johanna alapítványából ösztöndíjban következő ifjáfc részesíttettek : I. A theol. akadémiában: 1. Taubinger Rudolf, 2. Paulinyi Dániel, 3. Schöpflin Aladár, 4. Soltész Gyula, 5. Mihalovics Samu, 6. Chorvát Kristóf, 7. Eősze Zsigmond, 8. Petrovics Pál, 9. Kótsch Mihály. II. A pozsonyi lyceumban: 1. Kesztler Tódor, 2. Tetzel Lőrincz, 3. Csernák Gusztáv, 4. Limbacher Rezső, 5. Melicharek János. III. Eperjesen: 1. Roxer István, 2. Broschkó Adolf, 3. Hörk József, 4. Gömöry János, 5. Vojtkó Miksa, 6. Koncsek László, 7. Hajsó Gusztáv, 8. Lipták Lajos, 9. Frenyó Lajos, 10. Mihalik Gyula. IV. Késmárkon: 1. Csemiczky József, 2. Hensch Béla, 3. Bayer Arthur, 4. Lipser Kornél, 2. Vrchovszky Ottó. -V. Sopronban: Faik Henrik, 2. Hetvényi Lajos, 3. Müller Róbert, 4. Pröhle fíenrik, 5. Hollósy Kálmán, 6. Kovács János, 8. Trsztyénszky Kálmán, S. Siftár Károly, 9. Fehér Géza, 10. Adamik János, 11. Tompa József. VI. Selmeczen: 1. Händel Vilmos, 2. Kiss Gyula, 3. Wéber Pál, 4. Kovalovszky János, 5. Vrchovszky Pál. VII. Rozsnyón: 1. Lichtenstein Zoltán, 2. Balázs Ádám, 3. Králik Pál, 4. Sztraka Ernő. 5. Molitórisz Lajos, 5. Szász József. IX. Ig lón: 1. Kátrenyák Emil, 2. Gura Károly, 3. Rudnay Imre. X. Budapesten: 1. Dallgó Rezső, 2. Melczer Lajos, 3. Fröhlich János. XI. Nyíregyházán: 1. Mráz Endre. Összesen 61 díjazottnak 38 írtjával 2318 forint. — Szerény diakonisszánál fényes látogatás. A társadalmilag és szellemileg előkelő hölgyeket jellemző finomsággal, de egyszersmind Urának, Üdvözítőjének szeretetéből folyó kedvességgel járt el a bécsi német nagykövet Reusz berezegnek igaz kegyességű neje született szász weimari herczegnő, midőn f. hó 10-én meglátogatta a pozsonyi diakonisszaintézet vezetőjét, az általa kiválóan kegyelt, de Pozsonyban is mindenektől szeretve tisztelt „Schwester Elisabeth"-et. Már 6-án táviratot kapott a derék Schwester, melyben kérdést intézett hozzá a herczegnő, hogy eljöhet-e, s ha igen, hogy 2 órakor érkezik és 6 órakor távozik Pozsonyból, s igéretét be is váltotta. A jó néne lengedezve ment az ő „liebe Prinzessin u-je elébe a vasúti pályaházhoz s jobbján ülve kisérte a szerény diakonisszaintézetbe. A magasrangú úrnő e szerény körben megjelenve, végigszemlélte az intézet minden helyiségét, megjelent a betegeknél, mindegyikhez volt egy kedves, vigasztaló szava, meglátogatta az árvákat mindegyikét szeretettel magához ölelte és megcsókolta. S 6 órakor ismét kocsira ülve jobbján az áldott nénével, ment ki a vasúthoz, hogy a koronázási emlékünnepekről visszatérő férjével folytassa útját. Még az árvák és Erzsébet néne által neki nyújtott csukrokat sem engedte a szerény diakonisszával vitetni, de vitte ő maga, s úgy ő, mint férje nem birták eléggé kegyökkel elhalmozni az Úr ügyének ezen hü szolgálóját. Az sem voit érdektelen epizód, midőn megérkezése alkalmával a pályaházban vele találkozó s őt vendégül hivó Frigyes csász. kir. főherczeg 0 fenségének azt válaszolta: „Mein Besuch gilt jetzt einzig und allein der Schwester Elisabeth. — Ti földnek nagyjai, kiket az isteni gondviselés oly sokra méltatott, tanuljátok meg, hogy mint ennél a nőnél, úgy nálatok is a herczegi koronánál fényesebb disz a Krisztus lelkéből táplálkozó szellemi fenség. Teljesítsétek így hivatástokat és nagyságtok előtt hódolni fogunk mindnyájan. — Megjegyzés Raffay Sándor úr „Maradjunk a kérdésnél" czímű czikkére. Megvallom őszintén, kénytelen vagyok beismerni, hogy e lapok 19. számában, „Tanítóink érdekében" czim alatt megjelent czikkemben szélesebb téren tárgyaltam tanítóink ügyét, mint Raffay úr e lapok 17. és 18. számában és így tényleg nem maradtam annál az egy tárgynál, a tax itok zsinatolásánál, melyre Raffay úr szorítkozott. De a ki az ez ügyben első felszólamlásom óta megjelent czikkeket mind figyelmesen olvasta s ismeri a tanítók memorandumát, eljárásomat egészen természetesnek fogja találni, minélfogva annak bővebb indokolása felesleges. Sőt Raffay úr is, ha figyelemmel olvassa fent idézett czikkemet, kivehette abból, hogy az nem annyira ő ellene, hanem inkább a tanítók memoranduma mellett — következéskép Raffay úr ellen is van írva. A mennyiben tehát az abban foglaltak Raffay úrra nem vonatkozhatnak, szíveskedjék nem venni magára. Egyébiránt a kérdést zsinati atyáink bölcsesége eldöntötte már azóta, azt hiszem tehát, hogy minden további vitatkozás czéltalan volna. Azonban Raffay úrnak azon feltevése ellen, miszerint a tanítók jogainak méltatása a lelkészi karra nézve lefokozó ítélet volna, papjaink érdekében leghatározottabban tiltakozom. Hiszen ezelőtt a papi állás elégséges qualificatió volt a középiskolai tanárságra is, ma már nem az. De ezen uj intézkedés — én ugy vagyok meggyőződve — parányit sem vont le a papi kar tekintélyéből. Aztán meg kell gondolni, hogy a kérdés tulajdonkép nem oda culminál, hogy mivel a papok egyáltalában képtelenek volnának a népoktatás ügyét képviselni, azért nyissuk meg az ajtót tanítóink előtt (ezt én nem akartam állítani azon kifejezésemmel, miszerint népiskolai ügyünk nincs képviselve ott, hol néptanítóink közvetlen küldötte nem szerepel, csak annyit akartam ezzel mondani, a mit gondolom Raffay úr is elismer, hogy a néptanító teljesebben képviseli a népiskolai ügyet, mint a legképzettebb tanférfiú, ki nem tanító), hanem az a kérdés lényege, hogy néptanítóinknak a memorandumban foglalt jogos kérelmét egyházunk érdekében teljesítsük. Ez a fődolog és ebben velem Raffay úr is egyetért. Sass János. — Püspök várás. Főtisztelendő és méltóságos Sárkány Sámuel bányakerületi püspök úr junius 21-ikén érkezik Szarvasra, hogy az ottani főgymnázium érettségi vizsgáin elnököljön. Ez alkalomból Szarvas ünnepélyes fogadtatást rendez a szeretett főpásztornak, már csak azért is, hogy e nagy protestáns községben — hol legutóbb a róm. k. püspök Dr. Schlauch fényes fogadtatásban részesült — a protestáns öntudatnak impozáns kifejezést adjon ; de leginkább azért, hogy a szeretett és nagyrabecsülés leljen méltó kifejezést a fogadtatásban is. Rendeznek bandériumot, állítanak diadalkaput, szóval minden meglesz a mivel korunk kitűnőségeit ünnepelni szokta. A presbyterium határozott óhaja volt ez ünnepélyes fogadtatás, mely saját kebeléből Dr. Haviár Gyula ügyvéd elnöklete mellett bizottságot alakított az ünnepély rendezésére. Semmi kétség benne, hogy a főpásztor bevonulása impozáns lesz, mert a lelkesedés nem megrendelésre készül, de meg van az egész hatalmas gyülekezet szívében, , melynek kicsinye-nagyja szívvel-lélekkel sorakozik az Úr nevében jövő szeretett vendég jövetelét áldani. Isten vezesse és áldja hű apostolának bejövetelét s kimenetelét !
