Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Jubileum (Koczor Kálmán)

222 Jubilaeum. A vasi evang. egyházmegye eöri-szigeti magyar ajkú gyülekezete buzgó ó'sei emlékének áldozva május hó 29-én temploma 100 éves fenállásának emlékezetére megható ünnepet rendezett, melynek emelésén a gyülekezet kicsinye-nagyja buzgón fáradozott. Az ünnepnapot megelőző délután a gyülekezet legényei a templom mindkét bejáratánál, bajadonok által ajándékozott szalagok, kendők és koszorúkkal felékesített, magas fenyőszálakat állítottak. A hajadonok az oltárt s a szószéket diszes bársonyteritőkkel, ezeket s a templom belsejét önfonta virágkoszorúkkal ékesíték. Az üaníplő gyülekezetet s a szomszéd község lakóit már a hajnali órákban taraczklövések ébreszték fel. Az ünnepély, mely alatt a templom helybeli és vidéki közönséggel szorongásig megtelt, 1/

210 órakor vette kezdetét. Elénekeltetvén Koozor Kálmán helybeli tanitó orgonakiséretével az 577. ének: Tisztelendő Ullrich Pál német-szent-mihályi lelkész úr az oltár elé járult, hol buzgó imát rebegvén, felolvasta a 100-ik zsoltárt. Ezután a gyülekezet a 185-ik éneket énekelte, Fischl József pinkafői tanító úr orgonakisérete mellett, ének közben tisztelendő Seregély Dávid városszalonaki lelkész úr a szószékre lépett s felolvasta a helybeli lelkész úr által nagy gonddal összeállított gyülekezeti történetet. E szerint az eőri-szigeti és jobbágyii evangélikusok már 165B körül templomot építenek, lelkészt, tanítót hívnak. Templomuk az 1668-ban általánosan megindult templomfoglalások idején tőlük is elfoglaltatott, lelkészük elűzetett, mindazáltal a hitet el neaa hagyták. Isten igéje hallgatása végett a neme3-csóói temploaibi jártak, gyermekeiket majd Jobbágyiba, majd Eőri-Szigetbe hivott saját felekezetű tanítóik által oktattatják. Ilye a tanítója volt a gyülekezetnek a 17-ik század végén és a 18-ik század három évtizedén keresztül Jobbágyiban, Stiglitz Jakab Ilyes, a ki 1725—27-ig a mogyoró-keréki fogságban szenvedett, mely idő alatt papok és főméltóságoktól különféle Ígéretek által hite elhagyására több ízben késztetett. A gyülekezet ujolag 1754-ben alakul meg ; 1785-ben lelkészt hiv, 1792-ben templomot épít, melyet 1821-ben még nagyobbít és toronynyal kiegészít. Alig félszázad alatt 1812-ig, a kezdetben csak 336 lelket számláló gyülekezetnek van : temploma, tornya, oltára, orgonája, 2 harangja és iskolája, paplakja és tanítólakja. De nem csudálkozhatunk a kis erőhöz mért nagy eredményen, ha vizsgáljuk a gyülekezet jegyzőkönyveit s megelevenítjük képzeletünkben az áldozatkész ősöket, a hitben erő->, tettekben gazdag, Ács János lelkipásztort, ki 1818—28-ig volt a gyülekezet vezére, reformátora. A jelen ideig volt a gyülekezetnek 10 lelkésze, 12 tanítója, úgy hogy a jelenlegi lelkész a 11-ik, a jelenlegi tanító a 13-ik. A gyülekezet lelkészei közül élők: Bognár Endre, lovász-patonai, Seregély Dávid város-szalonaki és Nagy Lajos kemenes-hőgyészi lelkész urak. A tanítók közül : Jakab Elek réttalvi, Fischl József pinkafői és Ziermann Mihály bükkösdi tanitó urak. A jobbágyi leánygyülekezet volt tanítói közül élők: Jakab Elek, Mód György, ki jelenleg Nagy-Alásonyban hivataloskodik. A gyülekezetnek jelenlegi felügyelője: Nagy Ferencz alsó-lövői nagybérlő. A gyülekezet megismerve megalakulásának s fejlődésének történetét, a múltból erőt meríthet a jövőre. A történet felolvasása után a helybeli tanító orgonakisérete mellett énekelni kezdé a gyülekezet a helybeli lelkész úr által (Jövel szent Lélek Úr Isten dallamra) szerzett, érzéssel teljes alkalmi éneket, melynek harmadik versénél, tisztelendő Király Mátyás gyülekezeti lelkész úr lépett a szószékre. Szívből szívhez szóló beszédét a 110. zsoltár 12—14. verseire alapította. Dispositiója az volt: „Mire kötelez téged szent gyülekezet a szent örökséget reád hagyó mult?! 1. hálára, 2. bizalomra, 3. szent fogadásra." Az ihletett ajkakkal elmondott beszéd végeztével az említett éneknek 4-ik versét éneklé a gyülekezet s ekkor a német-szent-mihályi és a helybeli lelkész urak kíséretében, nagytiszt. Stettner Gyula úr, a vasi egyházmegye nagyérdemű esperes« lépett az Úr oltára elé, hol a gyülekezethez intézett beszédében megkapón rajzolta az ősök buzgóságát, a kik rövid idő alatt önként, senki által nem ösztönöztetve annyit tettek, holott a maiak sok unszolásra keveset is oly nehezen tudnak tenni. Azon buzdítással fejezte be szép beszédét, hogy e gyülekezetben az utódok az ősök méltó utódai legyenek. Buzgó imádság után az alkalmi ének 5. verse eléneklésével a szivet és lelket emelő ünnepély véget ért. Ezután az esperességi és gyülekezeti elnökség, a gyülekezet által meghívott lelkész urak és világi urak, továbbá a gyülekezeti tagok közül többen a paplakba gyűltek, hol a jóizü ételekkel terített asztal mellett vidám pohárcsengés és számos felköszöntők között kellemesen teltek az órák. Szivükben azon végóhajtással váltak el egymástól a lakomán egybegyűltek, hogy a kegyelem Istene tartsa fenn sokáig e kisded magyar gyülekezetet, mely édes hazánk nyugati szélén hivatva van a magyar állameszme fenntartására és tovább fejlesztésére. Koozor Kálmán, eőri-szigeti ev. tanítófütriiiíL — Az első félév végén. A f. év első fele lejár. Olvasóink meggyőződhettek, hogy minden új megterheltetés nélkül, mennyi csekély erőnktől tellett, igyekeztünk feladatunknak megfelelni. Zsinati közleményeink sok tért és nevezetes költségtöbbletet vettek igénybe. Mindezekért viszonzásul nem kívánunk egyebet, minthogy az előfizetők mielébb újítsák meg előfizetéseiket s a hátralékosok törlesszék tartozásaikat. Igen szívesen vesszük, ha egyházunknak oly sok munkakész és képes híve, kivált lelkészek, tanárok és tanítók szellemileg is támogatják lapunkat. Szerkesztőség. — Zsinatunk. Folyó évi junius hó 10. és 11. napjain tartotta meg zsinatunk második ülésszakának a letárgyalt alkotmányi, tanügyi, háztartási és törvénykezési törvényjavaslatoknak harmadszori felolvasásával záró üléseit. Megelőzőleg 9-én és előkészítőleg 10-én megfeszített munkássággal dolgozott az egyeztető illetőleg szövegező bizottság, mely munkájának sikerét legelső sorban Dr. Győry Elek nagy szorgalommal és páratlan szakértelemmel végzett előkészítő munkálatának köszönheti, ki a három első törvényjavaslatot folytonos tekintettel a bizottsági javaslatokra és zsinati jegyzőkönyvekre úgy állította össze, hogy a bizottságnak a sok részben általa indítványozott simításon kivül alig maradt teendője. Ugyanezt a munkát vé-