Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Az ág. hitv. evangelikusok zsinata (Moór Gyula, Madár Mátyás, Nagy Sándor)

176 nak mondja azon indokolást, hogy a „tanítónak erre sem ideje sem tehetsége nincs." Utána nézvén a dolognak, minthogy nem lehetetlen, hogy a kérvénybe hiba csúszott be, úgy találtam, hogy kérvényünk ide vonatkozó pontja így hangzik: „Ilyen törlendő tételként bátorkodunk felemlíteni: c) a faluhelyen szokásos halotti búcsúztatá­sokat és ünnepi szónokoltatásokat, a régi szokás szerint, miután ebben sem gyakorlottságunk, sem a tanidő alatt erre időnk nincs, de meg sok helyen szükség sincs erre." Itt tehát — noha a ki minek nem mestere, az annak gyilkosa szokott lenni — szó sincs arról, mintha a tanítónak ehhez „tehetsége" nem volna, sőt némelyiknek még tán a kelleténél is több, — hanem igenis, gyakorlottsága nincs, a mi kétségbe nem vonható. A súlypont különben nem is annyira az egyházi szónoklatok, mint inkább a búcsúztatók eltörlésén van helyezve és pedig a régi szokás szerint, vagyis ékes rigmusokben. De ha már szóba jött, felemlítjük, hogy tudunk gyülekezetet, hol a lelkész — régi szokás szerint — délután se ünnep­se vasárnapokon sohasem végez funkcziót, hanem a tanítók helyettesítik. Nem akarunk egyéb eseteket felhozni s ez által részletekbe bocsátkozni, mert már is fejünkre zudítottuk az egyháziatlanság súlyos vád­ját, a mi bizony nem igen kellemes meglepetés. Mondom, itt a fősúlyt a búcsúztatók eltörlésé­nek kérelme képezi, daczára annak, hogy sokszor nem megvetendő jövedelmi forrást képez. De mi előttünk — bár elég szegények vagyunk, egy kis mellékjövedelem duplán is ránkférne — nem az anyagi érdek, hanem a czélszerüség és Isten igé­jének méltósága a döntő, melyért még áldoza­toktól sem riadunk vissza. Ezek előrebocsátása után az e tárgy körül fel­hozott súlyos következtetéseket fölösleges czáfolgat­nom, minthogy azok most maguktól esnek el. És most t. Gaál Mihály úr czikkére térek át azon váddal szemben, hogy indokolatlan, czélszerűtlen, sőt veszedelmes-e azon kívánalmunk, hogy betaní­tandó egyházi dallamaink 30— 40-re szállíttassanak le; ki szörnyüködését fejezi ki a fölött, hogy mi ezek leszállítását a túlterheltséggel indokoljuk. Pedig hát ezen csak egy laikus szörnyűködhetik. Polgár József. (Vége következik.) illPâlD. Az ág hitv. evangélikusok zsinata. 1892. május 10-én. Elnökök Péchy Tamás és Kar sa y Sándor. Az előző ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után tárgyalás alá vétetett az alkotmányi javaslat napi­renden levő szakasza : 34. §. Bierbrunne r G. módosításával szemben vál­tozatlanul elfogadtatott. 35. §. Belohorszky és Bier bru nner módosít­ványaival szemben változatlanul elfogadtatott. A 36. §-t megelőzőleg Zelenka püspök a következő indítványt nyújtja be: mint új § vétessék fel az alkotmányba, hogy „az egyházaknak nyelv­szerinti elnevezése meg nem engedtetik." Nem egyezik meg az egyház szellemével, hogy azokat nyelvek szerint szaporítsuk, mert az egyház czélja a hitélet ápolása, nem pedig a nyelveké. Ez a válaszfal újab­ban czéggé lett, azért lerontandó. Bitter ezt csak a tényleges állapot megjele­lésének látván, az indítványt nem fogadja el. Mudron P. a Szentírás és a prot. szellem értelmében kivánja, hogy a nyelvkülönbség ne töröl­tessék el. Bal tik Fr. Magánjogi szempontból nem kivánja az elnevezést töröltetni, mert egyes alapítványok a névhez vannak kötve, s a nevezés törlése folytán zavar állhatna be. Perlaky E. Mi nem akarunk nyelvet eltörölni, csak az egységre való törekvés által erősödni, azért pártolja Zelenka indítványát. Győry E. Bal tikkal szemben azon nézeten van, hogy az elnevezés törléséből jogi szempontból semmi hátrány nem származik, mert csak az elnevezés vál­tozik, de az ugyanazonosság, tehát a jogi személy megmarad. Szentiványi Árpád. Már a javaslat elfoga­dott czime által kötelezve érzi magát, hogy Zelenka indítványát elfogadja. Fabiny T. Mudron félre értette az indít­ványt, mert itt nem a nyelv eltörléséről van szó. Mi e tekintetben erőszakot senkivel szemben nem használunk. De anomalia a nyelv szerinti szétválasz­tás s abusus, hogy p. o. a szláv egyház lelkésze csak a magyar lelkész engedelmével végezhessen magyar functiót, azért az indítványt elfogadja. Dohnányi L. Ellene van az indítványnak, mert az elnevezések a történelmi fejlődés folytán keletkeztek s az indítvány elfogadása erősödés és béke helyett könnyen az ellenkezőre vezethetne. Andorka Gyula, Moczkovcsák és Laukó Károly pártoló felszólalásai után az indítványt és a 33. §. mint új 34. §. illesztetett be. 36. §. Győry Elek. A szakaszt elfogadja, de hézagos­nak találja, azért kiegészíttetni kéri ezzel: „Ha pedig ott, a hol lakik, egyházközség nincs, azon egyház­községnek lesz tagjává, melyhez a polgári község beosztatott. " Podmaniczky G. br. pártolja Győry módo­sítványát, Bánó József ellenben a 30. § után feles­legesnek tartja. Zelenka P. Igazat ád Gyorynek, hogy a § hézagos, de ezt pótolni lehet, lia a szöveget így módosítjuk : „ Minden á. h. ev. keresztény annak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom