Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházkerületeink kikerekítése (Pesti)

174 Csak nemrég e tárgyról szóló nézetét adta elő e lap hasábjain Szentiványi Márton, a dunáninneni felügyelő ő méltósága; hivatalánál s abban évtizedek során tett tapasztalatainál fogva tehát hivatott férfiú. Első tekintetre azt hihetné az olvasó, hogy ez egyháznagyunk nemcsak nagyot, de üdvöset is mondott nyilvánosságra hozott nézetével. De nézzünk tüzetesen tervébe. Nem mondotta ugyan nyiltan bevallva, de sorai között olvasható, mikép nézetében expedienst kiván adni a zsinatnak, hogyan bánjék el a dunáninneni egyházkerülettel, hogy az abban forrongó s egyházunk szégyenét eszközlő elemek, ártalmatlanokká tétessenek. A bányai egyházkerületből a barsi esperességet a dunáninneni püspökséghez, a nógrádi egyházmegyét pedig a tiszai kerülethez tanácsolja csatolni. E két esperesség helyett kapná aztán a bányai kerület kárpótlásul — e terv szerint — a turóczi egyházmegyét. No ez ugyan szép kárpótlás lenne s a bányakerület ugyancsak kikerekítetnék ! Már eddig is mindenki megütközéssel nézte túlhosszas alakját; de a Szentiványi-féle terv szerint nyerendő alaktalan ságtói eltekintve, mivé válnék annak mostani csendes, békés szelleme?! Egy másik dunáninneni kerületet nyerne benne az egyház-egyetem s ott volnánk, ahol valánk. Nézzük csak. Midőn azt említé föl Ő méltósága, hogy némelyek a zólyomi és honti esperességeket vélnék a bányakerületből a dunáninnenihez csatolandóknak, azt jegyezte meg e nézetre, hogy ez medicina pejor morbo lenne, vagyis hogy elmondható e két egyházmegyéről, hogy azokban rothad valami Dániában. A gyermek (a mely ezekben a dunáninneni szellemben nyegléskedett) nem halt meg, hanem csak aluszik. Sőt nem is aluszik, de p. Hontban az esperesnek csaknem szemeláttára egész nyiltan, hirlapilag hirdeti egy lelkész, hogy ő a Milovník Bozi röpiratból (a melyről pedig tudjuk, hogy lázító irat) száz és néhány példányt árusított el egyháza tagjai között. Bácskában is az 1859 — 1865-iki állapotok csakhamar beállanának, hisz már most is szakadást kezdtek inscennirozni a hősök. S ezen kivül is van még egy esperesség, a melyről nem tudni, mi lesz belőle, de hogy a tünetek nem mutatnak jóra, az bizonyos. Ennek esperese 1000 frtot közvetített a dunáninneni nemzetiségi agitátorok által kezdeményezett tót gymnáziumra ; ezen felül ezen esperességnek azon papjai, kik magokat magyaroknak nem vallják, a papválasztások alatt az esperes jelenlétében ott settenkednek agitálva az ő rokonlelkü jelöltjeik érdekében, tót nvelven irt pamfletteket osztva a magyar hazafias érzelmű jelöltek ellen. Szentiványi Márton ő méltósága terve szerint Nógrád kikeblezésével, ily kétes többségű esperesség állna a budapestvárosi, pestmegyei és a bánáti esperességgel szemben. Válnék tehát a bányakerületből valóságos Dunáninnen. Medicina pejor morbo. Videant consules! Máskép kell ott segíteni a bajon. Mivel a brassói esperességbelieknek úgy is messze kell a tiszai kerületbe járni, nem-e áldoznák fel magokat a közügynek, hogy a Dunáninnenben az egyensúly vagy a túlsúly általok megteremtessék ? ! Ezen felvetett eszme felett ők nagyot ijedhetnek, de nem ragyogna-e dicsőség harcznkra, a mely által a béke diadalát eszközlenék ? ! Volt mái- e lapokban több kisebb-nagyobb keretű eszme felvetve, hadd álljon ez is itt. A sok közül könnyebb lesz a választás, vagy a több eszméből egykettőnek egyeztetése sikeresebben felveti az igazi, a biztos medicinát. Pesti. A. sióvidéki. tanítói kor kérvénye. Egyszer s mindenkori válasz azon t. uraknak, kik ezzel foglalkoztak. Csak most jutott tudomásunkra, hogy e becses lapok 3. és 5. számaiban igénytelen kérvényünkhez többrendbeli hozzászólások történtek, melynélfogva ezekre eddig a legjobb akarat mellett sem válaszolhattunk. Alólirott, mint a nevezett tanítói körnek jegyzője azonban most már sürgős kötelességemnek tartom a kör nevében szerény észrevételeinket a felhozottakra nézve megtenni. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy mi nem vindikálhatunk nézeteinknek — valamint senki a magáénak — feltétlen helyességet, azért a jobb felfogásnak mindenkor készséggel meghódolunk, bárhonnét jöjjön is az, különösen ha az oly meggyőző érvekkel támogattatik, melyek képesek az ellenvéleményt túlsúlyra emelni s megadni annak a kellő fontosságot. Lássuk tehát, a mi érveinkkel szemben az ellenérvek megállják-e helyüket s azok mennyiben accep tálhatók. Elsőbben is t. Payr Sándor úr czikkével kívánok röviden foglalkozni s örömömet fejezem ki a fölött, hogy ezen valóban szakavatott, a dolog mélyére ható szép czikknek megírására igénytelen kérvényünk szolgált főképen indokul, melylyel a melódiák redukálására nézve tökéletesen egyetértünk s csak helyeselhetjük azon eszmét, hogy közönségesen használandó choralgyüjteményünkbe csak az okvetlen betanítandó és betanítható dallamok vétessenek fel; a megmaradt felesleg pedig, nehogy veszendőbe menjen, külön dallamgyüjteményben foglaltatnék össze, különös alkalmakra való használatul, no meg a vérmesebb igények kielégítésére. Mert mi, noha a melódiák összegét 30—40-re tettük is kérvényünkben, azzal még nem akarjuk a „legfölebb" daczára sem azt mondani ki, hogy ezen számokhoz határozottan ragaszkodunk, hogy a melódiák száma most már annál több vagy kevesebb épen nem lehet, hanem inkább azt, hogy azok jóval redukálandók.