Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Az ág. hitv. evangelikusok zsinata (Moór Gyula, Madár Mátyás, Nagy Sándor)

159 tázása folyamán az idézett három czikkben felhozott kisebb jelentőségű mozzanatok és nehézmények is közvetlenül vagy közvetve mind bő megvilágítást és választ nyernek. Ezen két kérdés másodikának eldöntésénél, ha könnyedén és csattanósan akarnánk vele elbánni, hivatkozhatnánk mindenek előtt azon reformátiói elvre, a mely szerint egyházunkban élet és tan tekintetében a szentírásnak — ó- és új-testamentomnak — eredeti szövege irányadó és érvényes 5 hivatkozhatnánk a protestáns theologia negyedfél százados gyakorlatára és hagyományá cl theologiai szakoktatás jelenére a protestantizmus és theologia hazájában Németországban, úgy szintén Hollandiában s a franczia reformátusoknál; mert hiszen mikor protestáns theologiai tudományos szakképzésről van szó, bizonyára méltóbb ilyen példákra rámutatni, mint a római ésgör ö g katholikus theologiára. Hivatkozhatnánk az utolsó három évtized német theologiai irodalmának termékeire, a melyeknek több mint egy ötöde ótestamentomi exegetikai tárgyakkal foglalkozik, — oda nem számítva a rokon nyelvészeti és történeti ágak termékeit, mert ezek bevonásával az arány még nagvobbszerű. Lehetne hivatkoznunk más tekintélyekre is, pl. a formális és reális theol. encyklopaediák nagy számára, a melyek mindeneknek kezén forognak, s a melyekben ez a kérdés immár nagyon sokszor, alaposan ki lett fejtve. Azonban nem választom a bizonyításnak ezen egyszerű, kevés fáradsággal járó módját, bár megvallom, hogy a magam részéről igazi tekintélyeknek mindig a legnagyobb tisztelettel adózom. De ezen esetben nagyon gyarló válasz volna a tudomány és gyakorlat emberei részéről nyilvánult kéte1 vekre, ha azon tekintélyekkel akarnók őket meghökkenteni és elnémítani, a melyeknek súlyában és értékében bizalmuk megingott, s a melyek őket épen ezért meg nem győzik. S aztán voltaképen ezzel nem is lenne elérve semmi. Mert hisz a tudományos eszmecserének czélja nem az ellenkező nézetűek meghökkentése és megnémítása, hanem azok meggyőzése és megnyerése. — De van még egy másik ok is, a mely miatt a bizonyításnak említett módjával be nem érhetjük : az, hogy legalább egy pontban nagy gyöngéje vagyon. Mert igaz ugyan, hogy az ó-testamentomi exegesis a protestáns theologiának eleitől fogva egész napjainkig kiegészítő része volt; de az is igaz, hogy a történet folyamán e disciplina czéljának és jelentőségének felfogása időnként maguknál e szak képviselőinél és művelőinél is nagyon lényegesen változott. S igaz ugyan, hogy a felfogás e módosulása és változása nem önkényes és esetleges, hanem a theologia és a többi tudományok kölcsönhatásából folyó és szükségszerű volt; de épenséggel nincs kizárva, hogy a történet fonalát követve azon eredményre jutunk, hogy e disciplina ma nem képezi többé a theol. szakképzés szerves és élő részét, s épen azért nem is foglal abban jogosan helyet ; mert abból, hogy valami két vagy három száz év előtt egészen más viszonyok között, mint a mieink, szükséges, cztlszerű és lehető volt, nem következik, hogy ma is szükséges, czélszerű és üdvös. — De végül — s ez rám nézve a legfontosabb ok — személyes helyzetem sem engedi meg a bizonyításnak ezen módját. Ugyanis Isten kegyelméből s egyetemes egyházunk megtisztelő választása és megbízása alapján nekem jutott élethivatásomul azon magasztos feladat, hogy az evangelium előtörténetét a magyarhoni ág. hitv. evang. egyetemes egyház Theologiai Akadémiáján tanítsam. Ezen, a keresztyén theologia legszorosabb értelemben vett tárgyával legszorosabban összefüggő tanulmánynak, a theologiai szakképzés szempontjából való nagy jelentőségéről, mélyen meg voltam győződve, még mielőtt mint annak tanára fölesküdtem volna ; az óta pedig elég alkalmam volt a Theol. Akadémiai tanterv erre vonatkozó pontjainak helyességéről több oldalulag meggyőződni, s ezen reám bízott feladat teljesítésében találom életem értékét s legfőbb örömét. A mikor immár directe vagy indirecte kifejezve azon kételyt, aggályt vagy vádat hallom, hogy azon intézet, a melynek kötelékébe tartozni szerencsés vagyok, nem mindenben a tudomány és élet eszményi követelményeinek szolgál; sőt hogy épen az a szak, a melynek képviseletében és művelésében élethivatásomat s boldogságomat látom, a melybeu a Theol. Akadémia magasztos czélját hasznosan szolgálni véltem, mint elmúlt időkből ránk maradt nyűg és czopf lenyírandó és eltávolítandó : akkor úgy hiszem, nem csak jogom, hanem kötelességem is kissé mélyebb alapon kimutatni, a Theol. Akadémia tantervének kérdéses pontjairól, hogy azok a protestantizmus elveinek, a theologiai tudomány történetének és jelen állásának s a theol. szakképzés ; követelményeinek szükségszerű és természetes folyoI mánya; magamról, illetőleg választott hivatásomról pedig, hogy — Pál apostol szavait alkalmazva — nem ti^ zevov T(je/œ rj tdyauov. Legbiztosabb alapon a fölvetett két kérdés másodikának vizsgálatánál akkor fogunk mozogni, ha magának az ótestamentom exegesisének történetéhez fordulunk, s mérlegeljük az eredményt, a melylyel az napjainknál végződik. Ezzel egyszersmind megnyerjük a választ az első kérdésre is : nevezetesen, hogy mi hát e szerves történeti fejlődés alapján e disciplina feladata a jelenben. (Folytatás köv.) 11I5PM1, Az ág. L evangélikusok zsinata. 1892. május 5-én. Péchy Tamás világi elnök d. e. 9 órakor az ülést megnyitotta s felolvastatta az előző ülés jegyzőkönyvét, a mely elfogadtatott és hitelesíttetett. A napirend előtt Zelenka Pál püspök bejelentette, hogy Fricke György dr., a Gusztáv Adolf egyesület központi választmányának elnöke, dr. Pank 1 Oszkár, lipcsei superintendens s a lipcsei Gusztáv