Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Külföld - Németország (Raffay Sándor)

13 javaslatba. E bizottság munkálatában nem azt nézte egy papnak egyháza körébe idő folytán mely szórvány-helyek s mi alapon jutottak, egyedül a hivek lelki szükségleteinek minél könnyebb kielégítését vette tekintetbe a vasút s más egyébb körülmények által változott viszonyok szerint. Yan eset, hogy valamely filia nem a hozzá felórányira eső egyház gondozása alá tartozik, de a tőle 2—4 órányira fekvő egyház hatáskörébe van beosztva. S vannak egyes esperességek, sőt kerületek határain oly szórványos helyek, melyek néhol pörös viszonyban állanak. A zsinat feladata, hogy a szórványok beosztásának s gondozásának ügyét felkarolja. Ezt követeli hittestvéreink üdve s egyházunk létszámának biztosítása. És mert némely egyház tanítói iskolájok elhanyagolásával oly filiákra járnak temetéseket végezni, a melyek az anyaegyháztól 2— 5 órányira esnek s a melyek saját tanítóval bírnak — ily visszás állapotok megszüntetése is kívánatos. Minthogy pedig a zsinati munkálatban minden egyháznak házi szabályrendezet is engedtetik, de nincs kimondva, hogy az a törvényekkel ellentétben nem állhat s hogy az megerősítés végett az esperességnek nyújtandó be, ezt minden félreértések kikerülése végett ki kell jelenteni. S mivel a presbyterválasztást minden egyházra nézve nem lehet egy kaptára vonni, hanem e tekintetben csak főbb elvek mondhatók ki, azt hiszem időszerű lesz annak kimondása, hogy egyházi előljáró nem lehet aki törvénytelen házasságban él s aki reversalist irt alá és gyermekeit annak tartalmához képest neveli. Mert hát ily elöljárók is akadnak immár! No de mindezek elmondásával is csaknem elkéstem s így többi eszméim felsorolását abbahagyom. Azonban még két dolgot nem mellőzhetek hallgatással és ezek a papi egyenruha s a papi czím. Papi egyenruhául most már általán az úgy nevezett Lutherköntöst használjuk ; de ez is annyiféle szabású és kinézésű, a hányan viselik. Az egyik p. o. felálló, a másik lehajtó gallérral hordja; az egyik egyszerű szövetből, a másik bársonyból csináltatja; az egyiknek köntösét egyszerűség jellemzi, a másik zsinórokkal szegeti ; az egyik német gombokra, a másik magyaros gombházakra készítteti ; az egyik könnyen kiőszülő, hamar összeeső olcsó kelméből varratja, a másik . . . stb. Hátha még a föveget tekintjük a melyet ezen egyenruhához használunk ! Egy csoport pap valóságos tarkabarkaság, úgy hogy az híveinknek nemcsak visszatetszésével találkozik, de azok méltó megbotránkozásával is. Pedig ezen igen könnyű lenne segíteni, csak meg kellene alapítani a szövetet, az alakot stb. S ha minden kerületben egy szabó bizatnék ilyenek készítésével a legszebb köntös 20 — 25 frtba kerülne, mig így külön csináltatva 40 frtba kerül s a hány annyiféle. A különféleségnek legfellebb a hivatalos állás megkülönböztetését kellene jellemezni, ha ugyan is jónak látnók, hogy az esperes, a püspök némi kitüntetésére az egyenruha valamely részén zsinórzatban bársonyban stb. különbség legyen téve. A Lutherrock felé ünnepélyes alkalmakra a palást használatát ajánlom. Ezt nem szabad végleg mellőznünk. Eldődeink papi ruhájának egyikét képezte egykoron s így ahoz jussunk van; s nem engedhetjük át a református atyafiaknak kizárólagos papi öltönyül. Ha az úgy nevezett albát elvetettük, de tartsuk meg helyette a palástot, mely sokat emel a pap alakján, kinézésén, de feltüntetésére szolgálhat az ünnepélyes alkalmaknak is. S végül hadd szóljak valamit a czímekről is. És itt csak annyit látok szükségesnek felemlíteni, hogy azok, a kik nálunk a dekánusi tisztet végzik a r. katholikusoknál alespereseknek hivatnak. Sőt minden ilyen alesperes mellé egy helyettest is állítanak ugyancsak alesperesi czímmel: Engem a czímkórság nem bánt. Mikor hivatalosan viseltem is, se nem éreztem, se nem mutattam magam többnek mint az előtt voltam ; de mert a r. katholikusok, e czímosztással is emelik papjaik tekintélyét a nép előtt s mert a nép szemében ez sokat nyom a papi tiszteletadás tekintetében, én megadnám dékanusainknak az alesperesi czímet, miért legyenek ők kevesebbek a világ szemében, mint hasonló tisztű, foglalkozású collegáik. Hogy a r. kath. papság és a nép sokat helyez a czímre, annak tanúsága az általam múltkor közlött elkeresztelési ítélet. Mig abban a r. kath. plébános mindég alesperes-plébánosnak volt mondva, mivelhogy ezt a czímet mindenkor odabigygyeszti, még ha nem mint alesperes ír vagy működik is, addig én csupán lelkésznek vagyok nevezve, mert főesperesi czímemmel, e charakter indelebilissel nem élek. Mindezt csak annak feltüntetéseül említem, hogy a mely okból a püspöki czímzést felvettük, az alesperesi czímzést is adjuk meg azoknak, a kiket hasonló tiszt szerint az megillet. No de legyen elég ! ügy sem lehet már akkor beszélni, midőn maga a zsinat beszél. Beszéljen is s alkosson egyházunk üdvét eszközlendő bölcs törvényeket. Hadd írja be nevét egyházunk történetébe örökre fényes betűkkel. Margócsy József. K ül F ál®. ' — Külföldi tudósítóink. (Vége.) Mintegy hadijel áll legelői a mi tót atyánk fiainak t.-sz.-mártoni terve, kik „nem okulva a káron, melyet évek előtt két középiskolájuknak hatóságilag történt bezárása által szenvedtek," most ismét a nemzetiségi törvényre támaszkodva, szép eredményű gyűjtés által uj gymnasiumot akarnak íeláliítani. „Világos, — mondja a levélíró — hogy e szándéknál nemcsak konfessionalis, hanem nyelvbeli (!) tekintetek is közrejátszanak, de aki a dolgot elfogulatlanul itéli meg, az kénytelen bevallani, hogy ez esetben a nyelvről való gondoskodás csak az egyháznak volna hasznára. A magyar nevelésügy mai állapota mellett a nem magyar gyülekezetek alkalmas papok és tanítóknak nemsokára érezhető hiányát fogják tapasztalni. Az iskola