Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Költemények - Húsvét ünnepén (Sántha Károly)

Tizedik évfolyam. 16. szám. Pozsony, 1892. évi Április 16-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre 6 frt —kr. félévre. . . 3 „ — „ j negyedévre 1 „ 50 , 1 Egy szám ára: 12 kr. o. é. V J JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Húsvét ünnepén. (Sántha Károly.) — Húsvét reggelén. (Sass János.) — Konvent vagy konferenczia ? (Jeszenszky N. B.) — Be 1föld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. — Hirdetés. Húsvét ünnepén. Harangszó kondul húsvét hajnalán És végig zúg a tájon messzire ; Kelj föl sírodból drága jó anyám, Ugy fáj utánad gyermeked szive. S te rám hajolsz áldóan édesen, Homlokomon szent csókod érezem : Örökkön él az igaz szeretet — Áldott az Ur a csillagok felett! Harangszó kondul húsvét hajnalán, Ébredjetek fénikszként martirok ! Tündöklő fény árad szét Golgothán És egyenként mozdulnak a sir ok. Megkoszorúzva mind itt lengenek A napba néző fényes szellemek. A sír az eszme termő földje lett — Áldott az Ur a csillagok felett ! Harangszó kondul húsvét hajnalán, Harang, szivembe hat minden szavad. Rab és halott volt szép magyar hazám, Most viruló, fejlődő és szabad; Uj ezredévben uj munkába fog És millióknak szíve feldobog: Ki híven őrzi ezt a nemzetet, Áldott az Ur a csillagok felett! Sántha Károly. Fris hullámú hajnali lég ölel át s a földnek legdrágább kincsei : arany, ezüst és gyémánt ragyognak körülöttem. Uj élete első napjainak örömkönynyével ébred a zsenge fűszál, a még alig zöldelni kezdő rétet lábaim előtt ezüst hímzéssel diszíté a tavaszi harmat s az egész táj a fölkelő nap aranysugaraiban melegszik, éled, örvend és boldog! Boldog! hogyan végig futja idegeimet a szó, mint mikor elérhetlenek utáni vágy dúl az emberi szív rejtekeiben. Boldogságot hirdet körülöttem a természet minden jelensége, minden élő és nem élő mintha egy ajakkal zengne hálazsolosmát e dicső templomban az Alkotóhoz, ki a mindenséget téli halálából új életre feltámasztotta. Csak az ember, a földi lények büszke királya érzi kebelében azt a kimondhatlan, kimagyarázhatlan fájdalmat, mely boldogtalanság név alatt mindenütt, de csak ott ismeretes, hol emberek laknak, „Te szám szerint tudod fejünk hajszálait S hogy boldogok legyünk, a létet úgy adod; Ezernyi kín, nyomor mégis honnét van itt ? Nem érthetem, Uram! a te akaratod! (Tompa.) A sors változásainak törvénye alul a legparányibb porszemtől a képzelhetlen tömegű égi testig semmi