Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A sorozásról távolmaradtaknak megeskethetéséről (Kund Samu)

váltás útján igyekezzünk egyező törvényt alkotni. Ily közös ügyek volnának : a cs. és kir. hadseregben a lelkiekben ellátás nagy kérdése, a lelkészi állomásoknak kellő számban szervezése s utóbbiaknak a hadügyi és egyházi hatóságokhoz jogviszonya; — a cs. és kir. hadsereg iskoláiban, az állam és nem protestáns alsó, közép fi- és leányiskoláiban a vallástanítás, — az állami és vármegyei fegyintézeteken lelkészi ellátás, — a gyenge anya és leányegyházakban, szórványokban lakó egyház hivek egy házias életének egvesiilt erővel biztosítása, a püspökök állam és egvházpolitikai szempontból helyzete, azok helyettesítése, fizetése, irodai s helyi egyházaikhoz lelkészi minőségben viszonya, lelkészek, tanárok és tanitók fizetésének minimuma, tekintettel az állami és nem protestáns iskolák tanárainak és tanítóinak javadalmazására, az egyházkormányzás 3 főbb fokozatán működő főbb tisztviselők mandatumának tartama, — egy protestáns nyomda és politikai napilap alapítása, az állammal szemben és a többi egyházfelekezet irányában, egyöntetű eljárás szempontjából egyetemes bizottságok szervezése, szóval véd és daczszövetség közös nagyobb czélokért. Különben maradjon meg minden egyház százados tűzhelye mellett, érezze ott magát jól, melengesse ott családi emlékeit, reményeit. Szívből járulnék ily szövetséghez. Zsinati munkám ide fog irányulni, mint hiszem, egyházkerületünk többi képviselőivel együtt, a kik szintén ily magasabb nézpontról tekintenek testvéregyházaink ilynemű szövetkezetében azok közös jövőjébe. Közegyházunk belügyeit, illetőleg zsinatunkat illetőleg a külső előkészületekkel készen volnánk, a belső előkészülettel, vagyis a zsinat anyagával a törvényjavaslatokkal még nem. Apostoli királyunk 0 Felségének legmagasb kegye megadta, ezúttal királyi biztos nélkül, zsinat tartására az engedélyt. Még egy van hátra, a mai gyűlésből kiírandó képviselőválasztás a zsinatra. A zsinat belügyeit, az anyagot s annak feldolgozását illetőleg közegyházunk 1860-tól kezdve változó szerencsével munkálkodék. 1867-ben már a zsinat küszöbén voltunk. 1868-ban már a zsinat szervezete is elfogadtatott. 1869-ben kimentek az előmunkálatok és hosszas évek tárgyalása után azon nézetnek, hogy az idő nem alkalmas a zsinat tartására, hatása alatt megfeneklettek. 1880-ban ujabb mozgalom támadt. Élesztette azt az ev. ref. testvéregyház zsinatra készülődése, 1882-ben zsinattartása s ennek anyagi nagy vívmányai. Az állandó bizottság évről évre életjelt adott magáról, de kedvetlenül ment a dolog, miglen 1887-ben egyetemes gyülésileg kimondatott, hogy legyen zsinat s egyetlen tárgya lesz az egyházalkotmány, 1888-ban már a törvénykezés is zsinati tárgyúl elfogadtatott s az ezekre vonatkozó kettős előmunkálat végzetesen nem „tárgyalásul" hanem „tudomásul" ajánltatott, azon, egyházunk szervezetébe sehogy sem illő nyilatkozattal, hogy azok tárgyalása ugy is felesleges, a zsinat többségének nézetét, előzetes tárgyalásokkal befolyásolni ugy sem lehet. Az egyházmegyék s egyházkerületek azonban belemélyedtek az ügy lényegébe, a bányakerület elfogadta az előmunkálatokat, a dunáninneni egyházkerület most időelőttinek mondta a zsinatot, de azért külön bizottsága által dolgoztatott a javaslaton, a dunántuli egyházkerület egy rendszeres kiilön javaslattal lépett a nyilvánosság elé, kerületünk pedig a főbb elvekre nézve tavaly nyilatkozott s azon helyes okolással, hogy az elvekre nézve kell tisztába jönnünk, mindenekelőtt megállapította javaslatát, azok sorában a zsinat anyagául az alkotmány és törvénykezésen kivül a dunántuli egyházkerülettel egyezőleg a tanügy, vagyon és pénzügyre nézve is tett elvi nyilatkozatokat. A békési egyházmegye szintén rendszeres javaslatot adott ki. Az egyetemes gyűlés e dunántuli és tiszai kerületekjavaslatait a „lehetőleges" figyelembe vétel végett a zsinati bizottság elé utasítá, a zsinati bizottság pedig ezeket „sehogy" sem vette még figyelembe sem, hanem több oldalról jött nyomás alatt a pénzügyre nézve javaslatot dolgoztatott ki s azt a 11-ik órában a jövő egyetemes gyűlést megelőzőleg tartandó ülésében rendelte tárgyaltatni. Ki kell, hogy mondjam őszintén sajnálatomat a felett, hogy egyházunk égető, talán leglényegesb nagy kérdései dolgában, közvélemény alkotása nélkül megyünk, bekötött szemmel mintegy a zsinat elé, s arra kényszerítjük magát a zsinatot, hogy azt, a mit most jóval előzőleg nyugodtan meg kellett volna hánynunk-vetnünk s a felett „miből és hogyan fogunk jövőre megélni" egyházban, iskoláknál nyugodt megfontolással, a pro és contra nézeteknek igazságos összevetésével határoznunk, bizottságokra osztva maga lesz majd kénytelen tervezni is, elbírálni is, elfogadni is. Fog e ez sikerülni, nem kerül-e ez is zátonyra, mint száz év előtt az elhirtelenkedett, mert a közegyház közvérébe, előzőleg nem bocsátattak a cánonok, az a jövő titka. A kivánt rendszeres nyugodt munka hiányának daczára is elevenebben lüktet ma az egyház közszive. A nézetcsere, óhajok és követelések ismertetése megindult. Testületek és egyesek nagy számú lapokban és külön kiadványokban nyilatkoztak s nyilatkoznak folyton a zsinat teendői felett. (Foylt. köv.) A sorozástól távol maradiaknak megegkethetéséró'I. Édes hazánk bérczes-völgyes egyik távoli megyéjéből egy általam személyesen ugyan nem, de nevéről jól ismert lelkésztársam engemet, mivel a lelkészeket érdeklő kormányrendeleteket nagy kedvvel gyűjtöm, véleményem iránt kérdezett meg, hogy mit tevő volnék oly esetben, midőn egy 40 éves róm. kath. férfiú, kit plébánosa szívesen kihirdetne, de a ki nem tudja igazolni, hogy katonai kötelezettségének mikép tett eleget és ennélfogva általánosan azon gyanúval terheltetik, hogy ezen kötelezettség teljesítése alul kibujt, törvénytelen viszonyát azon