Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A mi zsinatunk

•415 Tudjuk, hogy a te ajándékaidban különbség vagyon, de ugyanazon lélek ; az egyházi szolgálatban is külömbségek vannak, de ugyanazon Ur : Urunk, a te szent lelkednek ajándékit haszonra adtad; add, hogy jó és hű szolgáknak találj minket, a te örökséged mezején !• l Jó Isten, emeld föl köztünk a Dávid leesett sátorát és építsd meg annak repedezésit és romlásit. Nagy ellenünk, háborog velünk ! Urunk, te voltál a mi atyáinknak bizodalmuk nehéz időkben, te benned bizunk, Istenünk, most a midőn a hivatalosoknak nagy sokasága sem hideg, sem hév. Bűneink miatt ne verd ki gyertyatartónkat helyéből, légy kegyelmes népednek, szent Isten, a te fiad, a mi Urunk Jézus Krisztusnak a szenvedéseért. Áldd meg örökségedet Sionunk hegyén, hogy neved dicsőítessék általunk s zsinatunkon diadalmas legyen a hit, mely meggyőzi a világot. Áldd meg hazánkat s oltalmazd minden veszedelemtől, álld meg királyunkat erővel s segítséggel népei boldogításán, adj kormányzatának előmenetelt hazánk s egyházunk felvirágoztatására, tekints könyörülő szemekkel gyülekezeteinkre s iskoláinkra, hogy jámbor nép lakozzék egyházunkban. Maradj velünk ezen zsinati gyülekezetünkben, áldd meg tanácskozásainkat, adj növekedést intézményeinknek; ne engedd, hogy nekünk kárt valljon, de rá építve azon alapra, a mely le van téve, mely a Jézus Krisztus, megmaradjon neved dicsőítésére az Ur Jézus által. Amen. Utána Sárkány Sámuel bányakerületi püspök úr tartotta a szent beszédet, melyet egész terjedelmében van szerencsénk ezennel közzé tenni : Fohász ! Maradj meg velünk hitünk fejedelme Te mindig biztos menyei vezér Nélküled — még oly buzgó törekvésünk Kívánatos czélt s jó véget nem ér. Sz. lelked adjon nekünk helyes irányt Mutasson czélhoz vezetó' utat, Mely után a mi gyarló véges elménk Bár mint keresse, hiába kutat. Maradj meg velünk, egyházunknak feje Ur Jézus Krisztus — legjobb mesterünk, Hogy áldott legyen zsinatunk munkája Hallgass meg minket, maradj meg velünk. Amen. Az Ur nevében legyetek melegen üdvözölve — mélyen tisztelt ünneplőközönség, — legyetek üdvözölve kiválóképen a mai napra egybehivott egyházi Zsinatunknak minden rendű és rangú tagjai, kik azért jelentetek meg e sz. hajlékban, hogy ez által is ki legyen tüntetve Zsinatunknak r vallásos jellege, és nagy feladatokhoz kérjétek az Úr lelkének megszentelő erejét. Legyetek mindnyájan az Űr nevében üdvözölve ! Száz éves múltra tekintünk ma vissza, hálaérzettel, szent kegyelettel. Meghatottan állapodunk meg a haladó idő százados határdombja előtt, s melegen feldobog keblünk, midőn ott látjuk az időjelző határdombon azt a reánk nézve örökké emlékezetes évszámot : 1791. A történelem szelid múzsája üdvözöl minket e helyen nyájas köszöntéssel, s feltárja előttünk a történelem nagy könyvének lapjait. Egy fényes lap áll nyitva előttünk, ragyogó betűkkel van rajta megörökítve ez a három történeti adat : Il-dik Lipót Magyarország áldott emlékű királya, a XXVI. törvényczikk és a két ev. hitfelekezet egyházi Zsinata. Benső megindulással gondolunk vissza ezekre az áldott történelmi tényekre, s ösztönszerűleg nyulunk a könyv után, hogy fordítsunk benne néhány lapot visszafelé, hogy láthassuk, mit jegyzett fel a történelem múzsája reánk nézve emlékezeteset, az előző századok eseményeiből. Ennek azonban a nemtő szelíden ellent mondott: „Ma ne lapozgassatok — szólít — az 1791-dik évet megelőzött századok feljegyzései között. Sötét lapok azok — megrendítő tartalommal. Nektek ma örömnapotok, hála ünneptek van. Ne zaklassátok fel sziveitek nyugalmát, a midőn Zsinatra készültök, törvényalkotó, egyházrendező munkára. Amit megadott nektek száz év előtt, egy nemeslelkű, igazságszerető, felvilágosodott szellemű uralkodó, amit törvény által biztosított számotokra egy lovagias, szabadelvű országgyűlés azt a jogot ma szabadon gyakoroljátok jóságos királyotok készséges hozzájárulásából." r Sz. az Úrban ! A történelem múzsája helyesen utalt a mai nap jeléntőségére. Ma mind a két ev. egyház nagy ünnepet ül. Egyháza ügyeinek szervezése és rendezéséhez fog. A végett jelent meg ezen Zsinat megnyitó ünnepélyén az egyházak választottjainak szine-java, hogy imádattal forduljon az egyház urához s kérje Őt „Maradj meg velünk isteni vezérünk áldó kegyelmeddel, sz. segedelmeddel, hogy legyen a mi munkánk Te előtted kedves, egyházunkra nézve üdvösséges." Jertek Sz. az Úrban, győződjünk meg arról, hogy a mi hő óhajunk a Zsinat küszöbén nem lehet más mint ez a rövid fohász : Urunk, mesterünk, maradj meg velünk! Előbb azonban alázzuk meg magunkat sat. Sz. leczke Luk. XXIV. 15. 28—29. Nehéz kételyek között vergődik a tanítványok lelke. Azt keresik, azt kutatják, hogy mi az igaz, mi a való — abban a lehetetlennel határos eseményben, mely a hir szárnyain szerte száll, hogy a megfeszített mester feltámadott. E tünődésök perczében hozzájok csatlakozik társul a feltámadott üdvözitő, s az ő szavára feléled és uj erőt nyer bennök az ingadozó hit. A mester azonban úgy tesz, mintha távozni akarna tőlök. Ekkor intézik hozzá azt a kérő fohászt : maradj meg velünk. Ezek az esdő szavak viszhangot keltenek ma a mi sziveinkben is. Hiszen a mi elnyomott, halálra