Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Kenessey Béla úrnak mint a „Protestans Szemle” szerkesztőjének (Dr. Nendtvich Károly)

•222 Dem állította, miután ez egy oly pápának életét irja le, mely tele van igen érdekes történelmi tényekkel, és azért számos kitűnő historikus és essay-iró foglalkozott vele. Hogy tovább a polémia nem áll szerkesztő úr felfogása szerént a discussió azon magaslatán, melyet ő követel, az megint csak az ő magánnézete. Mert eszem ágában sem volt mély theologiai discussióba bocsátkozni; mit, ha tettem volna, csakugyan oly dolgot végeztem volna, melyhez én nem értek. Az én czélom az volt, mindenki által könnyen érthető czáfolatot irni Schlauch püspök úr állításaira. Ilyen a katkolikus dogmák bírálata is. Én ugyan még soha életemben a katholikus dogmákról nem írtam egy szót sem, mert nem tartozik hozzám, és úgy nem törődtem vele, mint a Dalai Lama háromszoros incarnatiójával. De hogy most az egyszer igen is írtam rólok és bírálat alá vettem, azt köszönje meg a püspök úr azon állításának, hogy a természettudományok jelenlegi vívmányai merő képzelődéseken és rosszul felfogott észleléseken alapszanak. Én tehát a természettudományok uj vívmányait, melyek számtalan jeles tudós észleléseinek és kisérleteinek eredményét képezik, szembeállitottam a rom. kath. dogmákkal, a transsubstantiatióval, a pápa csalliatatlanságával, a szííz Mária szeplőtlen fogantatásával stb. stb. azt állítván, hogy ezeknek elfogadására egyedül csak vak és észnélküli hit kell, mert mindegyike közülök nemcsak az ép és józan emberi észnek, de a természet legprimitívebb törvényeinek ellent mond. Vagy tán elakarja tagadni tőlem Kenessey úr a jogosultságot, hogy én és minden más ép észszel bíró ember ezekről Ítéletet mondhassak, mert nem vagyok theologus? Az ilyen felfogás ellen nem csak én, de minden más protestáns ember, Kenesseyt kivéve, protestálna. Hogy mit akar tovább Kenessey úr azzal, hogy engem mint természettudóst inkább a Biichnerek és a Vogt Károlyokhoz valónak tart, nem pedig a Darwin-ek és Cották mély kedélyű igazi természetbúvárokhoz, én megint nem értem. A tudományban, főleg a természettudományban, a rideg ész, a tapasztalás és a kísérlet határoz, nem pedig a kedély, Darwint és Cottát vizsgálataikban épen úgy vezette a rideg ész, mint Büchnert és Vogt Károlyt. Én az egyiknek épen oly tisztelője és követője voltam kezdettől fogva és vagyok a mai napig, mint a másiknak. Ha arról meggyőződést akar szerezni magának, olvassa a „Geologiai leveleimet, " melyeket én az 50-es években az „Uj Magyar Muzeum"-ba írtam, vagy Szilágyi Virgil által kiadott „Értesitő"-ben megjelent „természettudományi leveleket. " Cotta azonban állításaiban sokkal messzebbre ment, mint mentem én valaha. Cotta az ő ..Briefe über Humboldts Cosmos"-ában ezeket a kérdéseket állitja fel: „Ob es eine Gott (wie man sich ihn gewöhnlich denkt), eine unsterbliche Seele, oder ein Leben nach dem Tode giebt, darüber hat der Naturforscher allein zu entscheiden, denn er allein ist es, der sich wissenschaftlich mit der Natur beschäftigt." 0 tehát minden mástól, még a theologustól is megtagadja a jogosultságot, e tárgyakról érvényes Ítéletet mondani. És ez igen természetes. Mert hogyan hozhat valaki józan Ítéletet az emberi lélekről, a ki soha a viszonyt kísérletileg nem tanulmányozta, melyben az agyvelő az ember és állatok szellemi tehetségeivel áll ? vagy a ki soha phvsiologiát vagy összehasonlító boncztant nem tanult ? Hát mindezen kérdésekben csak a rideo- ész ítélhet, nem pedig a kedély. Hogy pedig én Darwinista voltam már akkor, midőn még senki Darwinról nem szólott és Darwin nevét nem hallottuk, azt azon értekezésem bizonyitja, melyet én szintén az 50-es évek elején a m. tud. Akadémiában azon czim alatt fölolvastam: „A növény- és állatországnak fokonkénti fejlődéséről a természetben;" és nekem soha más meggyőződésem e tekintetben nem volt, mióta én a természettudományokat, főleg a geologiát és ezzel a palaeontologiát behatóbban tanulmányoztam. És ezzel befejeztem a Kenessey úr által irt bírálatra a feleletet. Hosszabbra terjedt, mint gondoltam, mert felelni akartam minden ellenvetésekre, melyek akármily oldalról támaszthatók volnának. Én egyébiránt Kenessey urat nem ismerem, nem is hallottam róla soha semmit. Annyit azonban mondhatok, hogy az ő bírálata én reám azt a benyomást tette, mintha az egy elbizakodott pöffeszkedő alföldi református tógátus tollából folyt volna, a ki dicsőséget keres abban, hogy a tudományban megőszült Nendtvich oldalához dörzsölődjék, valamint talál bizonyos állat is dicsőséget abban, hogy a nemesebb ló oldalához dörzsölődhessék. Különben is azt állítják, hogy a református atyafiak természetében fekszik, hogy gáncsoskodjanak mindenen, mi tőlök nem származik, a mi nagyon korlátolt ismeretek látmezejére mutat. Budapesten 1891. május 4-dikén. Dr. Nendtvich Károly. MilllIlL — Lapunk érdekében! Fél- és negyedéves előfizetőinket előfizetéseik megujitására, — a hátralékosokat tartozásaik lerovására kérjük. Egyházi testületeink tehát esperességeink és egyházkerületeink főtiszteletíí és nagytiszteletíí elöljáróit tisztelettel kérjük, kegyeskedjenek úgy intézkedni, hogy a megtartott közgyűlésekről, lelkészi, tanítói értekezletekről gyors és kimerítő tudósításokat nyerhessünk. — Kérjük ezt nemcsak a lap, hanem evang. közönségünk és közegyházunk érdekében. — Hogy e tekintetben a közvárakozásnak megfelelhessünk, a testvérek szives és ügybuzgó támogatására számítunk. Szerkesztő.