Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - A pozsonyi diakonissa ügy

6 evangelikus egyházunkat Felséged a legfelsőbb uralkodói kegyelmében és oltalmában részesíteni kegyeskedik. Egyházunk szent ügyét Felséged legmagasabb uralkodói kegyelmébe hódolatteljesen legalázatosabb kérelmünkben ajánlva, imában kérjük a mennyek urát, hogy Felségedet és legmagasabb uralkodói házát népei, hazánk s egyházunk javára bö mennyei áldással koronázza. Erre 0 Felsége így válaszolt : Hódolatukat kegyesen fogadom, s nem kétlem, hogy az ágostai evang. vallás hivei ezen egyházkerületben is mint az egész országban mindenkor igaz hazafias érzelmekkel tanúsítani fogják a trón és haza iránti hűségüket s ily módon méltók fognak maradni oltalmamra, melyben eyyliázi ügyeiket mindenkor szívesen részesítem. A mily lelkesült hazafias buzgalommal vett részt evang. egyházunk a város és vidék örömében : oly fájdalom fogta el a küldöttség szivét a királyi kegyteljes válaszban bennrejlő feddésre. Tehát nemcsak a hazai közvélemény vádolja a dunáninneni kerületet hazafiatlansággal, hanem a királyi trónról is szükséges volt hazafias kötelességre inteni a kerületet, de sőt míg a róm. katholikusok és zsidóknak feltétlenül, addig nekünk a haza és trón iránti hűség feltétele mellett lett csupán megígérve a királyi kegyelem védelme és oltalma. A küldöttségnek tagjai ugyan, a kik a trón és haza iránt ragaszkodó szeretetük tudatába jelentek meg 0 Felsége legmagasabb szine előtt, nem vették, nem vehették magukra a jóságos király feddó' szavait. Erezték, hogy másokért kell e lesújtó fájdalmat szenvedniök, de azok, kiket a királyi szó méltán illett, meggondolhatnák már egyszer, hogy egész evang. egyházunkat, de kivált a dunáninneni kerületet minden oldalról jövő hazafiatlanság vádjától megkímélve a szegény evang. egyházunk számára annyira szükséges hazai közvéleménynek rokonszenvét és nemzetünk koronás atyjának feltétlen bizalmát visszaszerezzék. * A pozsonyi ág. h. ev. egyház az általa felkarolt d i ak on i s s a ügy kivitelében új lépést tett előre. A következő felhívásban, melylyel a gyülekezet híveihez fordul, veszi olvasó közönségünk is a diakonissa-intézet létesítésére vonatkozó legújabb tényét : Kegyelem nektek és békesség Krisztustól ! Evangelikus Testvérek! Közel hat éve, hogy kegyes, részben már megboldogult férfiak szíves kérelmet intéztek testvéreinkhez a keresztyén szeretet egy oly művének hathatós előmozdítása iránt, mely hivatva volt közösségi életünk egyik nyilvánvaló hiányán segíteni. Egy evang. ápolóház fölállítása volt a czél. A kérelem élénk visszhangra talált. Várakozáson felül folytak be a szeretet adományai, még pedig nemcsak saját hitünk testvéreitől, hanem különös elégtétellel dicsekszünk vele: olyanoktól is, kik noha evang. egyházunk kötelékén kívül állanak, mégis egyek velünk abban, ki a fő, a Krisztusban. Akkor megbizonyult, hogy a szeretet a tökéletesség köteléke. Kol. 3. 14. E mű, melyet Isten oly láthatóan megáldott, íme áll, szerényen bár, de mégis biztosítva, s bizonyára szép jövőnek nézhet eléje. De ezzel még csak az első lépést tettük meg az irgalmas és mentő krisztusi szeretet útján. Az aggok és gyöngék gondozásához most a betegek és nyomorultak ápolása kell hogy járuljon. Igaz ugyan, hogy evang. kórházunk a beteg szegények előtt megnyitja vendégszerető kapuit, de mi nagy azok száma, kik akár silány viskókban, akár díszes termekben elfelejtve és elhagyatva, segedelem és oltalom, vigasztalás és könyörgés nélkül sínylődnek, gyötörtetve egyaránt testi szenvedés és lelki megkísértés által Testvérek! Nevezhetjük-e magunkat Jézus Krisztus követőinek, igazán evang. keresztyéneknek, valameddig e nyomornak gátat nem vetünk ? Korántsem ! A b e 1m i s s i ó nagy művét, melyet az evang. reformatio anyaországa, Németország,, ötven év óta gyakorol, végre valahára nekünk is el kell kezdenünk. Nem elég, hogy egyházunk általában jótékonyságra serkentse tagjait: saját követei is kell hogy legyenek, kik kizárólag a segítő szeretet szolgálatában állanak, a nyomort fészkében felkeresik. kik nemcsak orvossággal és ápolással gyógyítják a beteget, hanem vigasztaló szóval, áhítatos imádsággal, általában kegyes !és szeretetteljes lényükkel is. Testvérek az Úrban! kik lennének erre alkalmasabbak, mint épen a nők? A női szív úgy van alkotva, hogy szeretete fölöslegét másoknak kell áldoznia. Es mennyivel áldásosabban működhetik még e szeretet akkor, ha az egyház nevelői vezetése alatt állva, Jézus Krisztus szelleme által megtisztítva és megszilárdítva, hivatásszerűen kiképeztetik l Fölismerte már ezt az apostoli egyház is, midőn férfi ápolók, a diakonok mellett, női ápolókat, diakonissákat is alkalmazott. Róm. 16, 1. Evang. egyházunk, a mely pedig minden izében az apostolihoz hasonlítani, ezt folytatni van hivatva, ha nevének becsületet akar szerezni, nem nélkülözheti többé ezen női ápolói hivatalt. Ennek okáért a pozsonyi ág. hitv. evang. egyház nemes közgyűlése a lelkészi hivatal indítványára amúgy igazán Krisztus szellemében elhatározta, hogy kapcsolatban kórházunkkal diakonissa intézetet alapít, mely hivatva legyen egykor anyaintézetté fejlődni egész Magyarország számára. A művet egyelőre két-három nővérrel akarjuk megkezdeni, kik részint a kórházban, részint magánházakban mint betegápolók foglalatoskodnának. A bizottság, melyet a nemes közgyűlés a határozat foganatosításával megbízott s egyszersmind felhatalmazott, e végből gyüjté st indítani, ezennel Hozzátok fordul, ev. testvérek, kérve Titeket : Nyissátok meg sziveiteket és kezeiteket! Járuljatok hozzá szivetek szeretetével, kezetek adományával! Szíveljétek meg az irás szavait: A jótékonyságról és adakozásról pedig ne felejtkezzetek meg, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Zsid. 13, 16. hasonlóképen, midőn az TJr így szól : A mit cselekedtetek egy gyei az én kicsiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek. Máté 75, 40. így hát felebarátunkat szeretni alapjában annyi, mint magát az Urat szeretni. Krisztus szerelme pedig feljebb való minden esméretnél. Efez. 3, 19. Mily nagy boldogság, boldogítva járni, E síralomnak szűk völgyében itt! Tudatlanságnak, bűnnek ellenállni, S öntözni az Úr szomjú mezeit ! Ki gyámolit mást, gyámja önmagának, Nem lészen martaléka a halálnak: Veszendő kincsen örököt cserél, Emléke itt és ama könyvben él. (Sántha K.)