Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinati törvényjavaslat a lelkészek javadalmazásáról (Gaal Mihály)
74 hivek pénzén veszik is, a sokaságnak könnyebben megy az, mint az egyesnek. Am a hol ezen deputatum szabályozva nincs, hanem mint némely erdős vidéken, hol a vokátor keletkezte idején szabad faizás divatozott, a díj levél csak egy-egy fogat utáni egy-egy szekérnyi akármiféle fáról szól : ott ezen deputatum világosan minőség és mennyiség szerint az egyházközség, mint erkölcsi testület köteleztetése mellett szabályozandó. Egyéb naturáléról valamint papi szolgálmányról — a pap és hivei közti ezen keserűség szerzőiről, mint Kálmán király strygáiról ezentúl „nulla mentio fiat,." Nem leliet alaposnak elismerni azon ellenvetést, hogy a köznép a terményt könnyebben adta s a szolgálmányt könnyebben ledolgozhatta, mint a hogy telj esi thetendi a készpénzben való adózást. Hiszen a mai korban még a lyukas kalap is pénzre fordítható s bizonyosan sok község van olyan, hol a papnak odaadván a hivő saját termesztményét, utóbb maga volt kénytelen maga számára ilyet vásárolni. A mi pedig a munkát illeti bizonyos, hogy ezen munkára ezentúl is szükség lesz ; de azon különbséggel, hogy ezentúl részből vagy készpénzért dolgozik az, ki e keresményre rászorúl ; s nem dolgozik az a ki inkább fizet, csak hogy saját dolga után láthasson. Az egyházközségnek ezután is fentartandó terhei közé a népiskolák tanítóinak díj az ta tását is felvevén : előre is védekeznem kell azon elmaradhatlan vád ellen, hogy javaslatomban a nemzet napszámosairól, az egyház veteményes kertjének ápolóiról nincs provideálv a. Hát nagyon kérem őket ezennel, hogy ne búsuljanak, s reám e miatt pereatot ne kiáltsanak. Melyik pap az, ki az ő munkatársáról az Ur szőlejében gondot nem visel ? De a kit talán a jelenkor áramlata, mely ügyét (hála Isten !) felszinen tartja, elkapatott volna, s oly czimen kivánná, hogy róla egyetemileg gondoskodva legyen, a mily czimet a lelkész méltán igényelhet ; akkor tisztelettel figyelmeztetnünk kell őt, hogy a néptanító nem az egyház elöljárója, vezére, hanem csak egyik, bár szép hivatásu munkása, s mint a szülők helyettese a nevelés-oktatásban — kizárólag az egyházközség hivatalnoka. Az ő ellátása tehát kiváltképen az egyházközség belügye. Ezen elmélet nem zárja azt ki, hogy mivel a család úgy az egyházi mint világi társadalomnak alapja, a néptanító helyzete úgy az egyház mint az állam kiváló gondoskodása tárgyát ne képezze. Ha a lelkész felszabadul, az ő ügye sem marad parlagon : ezt a tények logikája biztosítja. Ha a pap készpénzben íogja kapni fizetését, bizonyára nemcsak a pap, hanem a község is azon lesz, hogy a néptanító azonos ellátásban részesüljön. De különben is a tanító uraknak ez idő szerint több és hatalmasb patrónusai vannak, mint a lelkészeknek, mert ezek jobb módja kilátásánál még nálunk is (risum teneatis!) ott kisért a hierarchia mumusa. Maga a jelenlegi miniszter kilátásba helyezte, hogy a tanítókról akkép fog gondoskodni, hogy ne termesztményekben, hanem készpénzben kapják fizetésöket. És ennek mi papok csak örülünk, mert ez a hullámdagály talán a mi hajónkat is partra emelendi. Nil desperanduni ! Áttérek végre a legfontosabbra, vagyis javaslatom pénzügyi oldalára. Sokan mondhatják, hogy az egész tervezet „ugrás a sötétbe" mert semmiféle adat nem áll előttünk arra nézve : mily nagy volna a szükséglet és mennyi papiadó esnék egy-egy adóforintra ? Nem akkora teher liárulna-e ez által, az egyesekre, melyet elviselni nem birnának? S talán megterhelnők s így disgustálnók a nagy birtokosokat a nélkül, hogy ez által a szegény népen könnyítve volna ? Hát annyi igaz, hogy positiv adatokkal elő nem állhatunk, mert ezekről egyházunk soha sem gondoskodott. Elég szomorú jelenség, hogy az intézők még soha sem jöttek arra a gondolatra, hogy ha már a tanügyre vonatkozó statisztikai adatok közt az is foglaltatik, mennyit költ a közegyház az elemi és felső iskolák tanítói és tanáraira : talán érdemes volna azt is tudni, mennyit költ a közegyház papjai fentartására ? Ily körülmények közt csak conjecturákba lehet bocsátkozni. Ezen conjecturák vagy egybevetések kerek számokban a következők : Van az egyetem hatósága alatt — a brassói magyar esperességet ide véve — 640 lelkész. a) Ezek közül 40 lelkésznek felmehet dalma per 3000 frt. Ez b) 100 lelkésznek per 2000 frt c) többi 500-nak per 1000 frt Összes a) Ehhez csatolandó még kezelési költség b) teljes nyugdíj 10 papnak c) 20 papnénak segély nevelési költségg-el O O d) 60 papnénak egyszerű 300 frt segély e) 40 esperesnek tiszteletdija á 200 frt f) 4 püspöknek és az egyetemes püspöknek 120,000 200,000 javafrt. 500,000 820,000 10,000 10,000 10,000 18,000 8000 10,000 frt. frt. Összes 66,000 frt. Vagyis az összes szükséglet 886,000 frt. Ha ebből a papi földek kataszteri t. jövedelme, községi segély s alapítványi jutalékok czimén levonható volna 200,000 frt, maradna fedezendő szükséglet 686,000 frt. Erre kész fedezet: a) Baldácsy-alapitvány jövedelméből a négy egyházkerületre eső résznek fele 4000 frt. b) Leopoldianum fele 1000 „ c) államsegély fele 10,000 „ 4) ruléka lelkészek 1 1/ 2 % nyugdíjjá12,000
