Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Legyen-e a püspök valamely gyülekezetnek lelkésze

4 tetet felváltotta a politikai és nemzetiségi gyűlölködés. Vájjon nem adtunk e fegyvert ellenségeink kezébe ? — Váljon a Mudron Dula-féle liecczek nem ártottak-e egyházunk tekintélye s érdekének ? Váljon ha Mudron és Dula igazi lutheránus egyházi tisztviselők lettek volna, nem kellett volna-e felhagyniok az egyház terén tót politikájukkal? Váljon nekünk magyar evangélikusoknak nem lehetett volna-e házi dolgainkat több okossággal, és mindenek felett több evangelikus testvéri szeretettel elintéznünk? ! Egyházi életünkbe belopódzott a politikai és nemzetiségi küzdelem, sok egyházi emberünk, nem egyházi, hanem politikai babérokra törekedett, s inkább akart magyar és tót nemzetiségű cliauvinista, mint jó lutheránus lenni. Ezt be kell ismernünk, mert lia hibáinkat felismerjük, csak ugy térhetünk jobb útra. Azonban, mig a protestantismus, támaszkodva a 19-ik század felvilágosodottságára, és hangzatos frázisaira, nem fordított elég figyelmet egyházi beiélete reformálására, s az ősi protestáns hitbuzgóság és összetartozás fentartására és fejlesztésére : addig a kiváló diplomacziai tapintat és ügyességgel bíró római pápa által vezérelt r. katholiczismus készült a harczra, s lépésről lépésre előtérbe nyomult. Lassankint maga részére hódította a társadalom felsőbb és konservativ rétegeit, — befolyása minderősebben érvényesült a kormányok és az államfők körében, a seminariumokban a növendék papságot ultramontán szellemben nevelte, a nőnevelés czéljaira zárdákat zárdákra emelt, végre a sajtó nagyrészét is befolyása alá hajtotta. A sajtó szabadságát a szabadság ellen használta fel s Gutenberg betűi, melyek a 16-ik század elején uj világot teremtettek, ma a reactio harczosai lettek, és ismerek számos protestáns egyházi és világi férfiút, ki a magyar nemzetiségi köpenybe bujt ultramontán lapokat járatta. Tehát kidomborodva láthatjuk ma már a római pápaság politikáját, mely nem egyébb uralkodni a népek és trónok felett. Ez a törekvés nyilatkozik a római pápaságnak Simor prímáshoz intézett legújabb dekrétumaiban, mely nem egyébb mint hadüzenet az állami tekintély és a magyar törvényhozás ellen. Mily mélyen lealázó az az állami tekintély és a törvénytiszteletre nézve, mily középkori sötétség, vallási türelmetlenség és elfogultság nyilatkozik ezekben ! Hová sülyedett s magyar álladalom tekintélye, mekkorát hanyatlott ezen nemzet férfias ereje, öntudatos és nemzeti büszkesége, hogy igy lehet törvényei felől nyilatkozni. Hisz ez egyházi forradalom az állani ellenében. Hiszem, hogy ez fordulatot fog előidézni. Elérkezik az idő, hogy az államfők, kormányok, nemzetek belátják, hogy a római pápaság nagyobb veszélylyé válliatik a socialismusnál s hogy a társadalmi és állami jogosult konservativ érdekeket a vörös socialismusnál inkább fenyegeti a fekete socialismus, s e kettőnek szövetkezése nincs kizárva, ha az ultramontán érdekek kivánják, mert csak az eszközök változnak, a czél ugyanaz marad. Andor ka Gyula. Legyen-e a püspök valamely gyülekezetnek lelkésze ? A békési egyházmegye nagyérdemű felügyelőjének azon egészséges és korszerű indítványa, hogy a püspöki és lelkészi hivatal egymástól elválasztassék, — úgy látszik nemsokára teljesen meghódítja a közvéleményt. Már a legnyomósabb ellenérvek is megczáfolvák. Hogy a püspöki hivatalnak a lelkészi hivataltól való elválasztása dogmaellenes, azt már talán senki, hogy az hierarchiára vezethetne, azt igen kevés lelkésztárs fogja állítani. Azonban azok kedveért, kik még ezen téves nézeteknek hódolnának — talán nem lesz felesleges néhány szerény észrevételt tenni. A lelkészi hivatal viselése alól való felmentés még senkit sem tesz nem lelkészszé. A papi jelleget csak akkor fogja valaki elveszteni, lia hivatalának elhagyásával más, világi foglalkozást választ magának. A nyugalomba vonult agg lelkész, lelkész marad holta napjáig, a lelkésztanárokat szinte lelkészi jelleggel felruházottaknak tekintjük nem csak mi, hanem a katonai hatóság is. Miért ne tekinthetnők tehát a püspököt, ki a lelkészi hivatal viselése alól felmentetik — egyszersmind lelkésznek? Nem volna ez épen példátlan eset. Tudjuk, hogy Dr. Szontagh Sámuel mint nyugalmazott lelkész választatott meg tiszai egyházkerület püspökévé s mint ilyen viselte e hivatalt 1808 — 1822-ig. Vagy, hogy oly messze ne kelljen visszamenniink : a dunántúli egyházkerületnek érdemekben megőszült püspöke saját egyháza által mentetett fel az összes lelkészi funktiók végzése alól. Hierarchiára szinte nem fog vezethetni a püspöki és lelkészi hivatalnak egymástól való elválasztása; mert — mint azt már többen megmondották — nálunk protestánsoknál hiányzik ahoz a nélkülözhetetlen alap, — a pénz. Hogv ezen elválasztás által a püspök megszűnnék csont lenni a mi csontunkból és hus lenni a mi húsúnkból, „a kihez már nem a bizalom és szeretet magasztos érzelmeivel csatoltatunk, kire csak kétes értékű, nem őszinte és túlságos alázatossággal tekintünk," mint azt Weber Samu testvérünk állítja a „Prot. Egyh. és Isk." 49. számában, — az teljességgel téves felfogás. Ha valaki olvassa a püspöki hivatalhoz érkező leveleket, az meg fog arról győződni, miszerint vannak szolgalelkek, kik a lelkészi hivatalt viselő püspökhöz is oly, nem is túlságos alázatossággal, hanem túlságos megalázkodással tudnak fordulni esedezéseikben, hogy a férfias önérzetet becsülni tudó püspökre nézve okvetlenül émelygőssé válnak. Ezek ily modorban fognak a püspökhöz folyamodni akkor is, lia az lelkészi liiva-