Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Szent István napja

4 63 István Máriának ajánlotta fel, — hogy Magyarország : regnum Marianum, — hogy Mária Magyarország patronája, tehát — meg kell tartani nemzeti ünnepekként, még i nk á b b mint Szent Istvánét, — a Mária ünnepeit. Es igy tovább. És feláll az országgyűlésen B. képviselő és nagy szellemesen (nagy tetszés nyilvánítás között) elmondja, hogy a protestánsok között is vannak szűz Máriák és nem szeretnék ha azok nem tiszteltetnének — tehát egygyel többet vagy kevesebbet tisztelnek, — meg kell tartani Mária ünnepeit. És feláll P. képviselő és elmondja, hogy ha az indítvány el nem fogadtatnék akkor a protestáns felfogás jutna érvényre azt pedig nem lehet megengedni. (NB. Ugyanazon képviselő úr egy óra múlva azt fogja indítványozni, hogy mivel van a képviselők között néhány izraelita a kiknek a vasárnap nem ünnep — ezekre való tekintetből vasárnap helyett tartsa a képviselőház szünnapnak a Szombatot.) És egynémely „párton kivüli lap" felcsapja a jezsuita kalapot és belefúj a zofizmák trombitájába, hogy — azt mondja — én előttem az „anya" név mindig rszent," — Mária is anya volt, — tehát, — meg kell tartani az ünnepeit felekezeti — együgyű, érzékenykedés nélkül. Es ... az indítvány elfogadtatik. Mi lehetetlen van ebben „Szent István" napjának törvénybe igtatása után ? Tehát a képviselőház nemzeti ünnepnek nem talált alkalmasabb napot egy pápista szent, — Szent István napjánál ! Egy hét múlva pedig arról tanácskoznak a ministeriumban; hogy miként ünnepeljük meg méltóképen a milleniumot, meg a pusztaszeri szerződés emlékezetét ! ! Ugyan minek ? Ha István király szentsége a legnevezetesebb nemzeti momentum, akkor minek a millenium. Ha pedig a honalapítás meg alkotmányunk kezdete nagyobb fontosságú dolgok reánk nézve, mint az a kérdés: vájjon szent volt-e az első király vagy nem, — akkor minek ezt az utóbbit erőszakolni ? Most már tehát mi lesz ? Először is a római katholikusoknak nem lesz külön nemzeti ünnepük, mert ők ez után is tartani fogják Szent István napját a mint eddig tartották nem nemzeti, hanem egyházi ünnepnek. Másrészt nem római katholikusoknak se lesz nemzeti ünnepük, mert ők azt, hogy valaki szent-e vagy nem ? nem tartják nemzeti, hanem egyházi kérdésnek ; egyházi tekintetben pedig tiltakoznak a szentek ünneplése ellen. Hogy mi mit tegyünk ? Miképen értelmezi a ministerium a törvény végrehajtását és micsoda okos módját találják annak a mi egyházunk bölcsei ? Az majd elválik a jövőben. Ha csak az kívántatik tőlünk, hogy munkaszünetet tartsunk, — azt eddig is megtevők a római katholikus atyafiakra való tekintetből. Imádkozzunk-e az nap a „koronás királyért ? Ezt máskor is megtesszük. Vagy rendes isteni tiszteletet tartsunk ? Ebbe talán már nem avatkozik a törvényhozás ! Ez már kényesebb dolog ! Ugy tegyünk-e mint a mesebeli tót pap? „Ma szen Isvan napja vágyun... azért beszélni fogom a karumkudásról" az az olyan formán prédikáljunk-e (mert misét még most talán nem kell tartanunk) hogy : ma egy szentnek az ünnepe van, mivel pedig mi az ilyen szentekben nem hiszünk, — tehát — beszéljünk másról. Es ha a hazafiság is lenne az a más, mégis komikus hatású, a czél méltóságához nem illő az ilyen logikai bukfencz. Pedig ilyen formát kellene tenni, mert magáról az alkalom tárgyáról, a római egyház szentjeiről, csak nem prédikálhatunk prot. templomban. Eszembe jut egy régi történet. Azon időben mikor meg volt parancsolva, hogy a császárért imádkozni kell, boldogult T. J. akkor m—i lelkész, az isteni tisztelet' végeztével ilyen formán szólt : felsőbb helyről megjött a parancsolat, hogy ő felségeért Austria császárjáért imádkozni kell, imádkozzunk tehát ilyenképen : és elmondta Vörösmarty Hymnussának első versét : „Isten segíts ! királyok Istene stb." M. épen jelen volt főiskolai tanárnak ugy megtetszett ez az ötlet, hogy nem állhatta meg, hogy kezeit tapsolásra ne emelje. Nem lehetne-e okos szép szóval felvilágosítanunk azon római kath. képviselőinket a kik a törvény czélzatát komolyan veszik és rábírnunk őket, hogy hozzák helyre a mit elhibáztak és rendeljenek olyan nemzeti ünnepet a melynek ünneplésében mi is nyugodt lélekkel teljes hazafias buzgósággal részt vehetünk? T. — Törvénytelen keresztelések. A klerikális táborban nagy felháborodást keltett két törvénytelen keresztelési ügyben hozott Ítélet. — Közöljük e két ítéletet, annak bizonyságául, hogy a törvény és miniszteri rendelet még sem lesz már valahára „irott malaszt". 2491/kig. 1890. sz. Kálniczky Endre ev. ref. lelkész, putnoki lakosnak Perjessy Endre róm. kath. lelkész szintén putnoki lakos ellen elkeresztelési kihágás miatt tett panasza. Határozat. Perjessy Endre róm. kath. lelkész, putnoki lakos a Pásztor István és neje szül. Takács (Ocskai) Erzsébet putnoki lakos szüléktől származó Pásztor Borbála elkeresztelése folytán elkövetett kihágásban vétkesnek kimondatik és köteleztetik nevezett kisded keresztelési anyakönyvi kivonatának ezen hivatalhoz 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt leendő beadására. Köteleztetik továbbá az ezen kihágás elkövetésének megtorlása czimén 25 frt azaz huszonöt forint pénzbirságnak és panaszkodó Kálniczky Endre kétszeri fuvar és napidíja czimén 8 frt azaz nyolcz frtnak, Özv. Lesko Istvánné putnoki lakos tanú egyszeri napidija és fuvardíja czimén 3 frt azaz három forintnak, végre Juhász (Kopasz) Istvánné keleméri lakos tanú napidíja czimén 50 krnak, összesen tehát 36 frt 50 krajczárnak 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére. Ezen határozat felekkel írásban közöltetni rendeltetik. Elmarasztalandó volt Perjessy Endre róm. kath. lelkész putnoki lakos a fenforgó keresztelési anyakönyvi kivonat kiadásában, a 25 frt pénzbírság és a 11 frt 50 kr.nyi költségekben azért, mivel a tárgyalás folyamán beigazoltatott az, hogy a nevezett kisdedet nemcsak megkeresztelte, hanem el is temette, és az ezen tényeket igazoló anyakönyvi kivonatokat az 1890. évi 10086. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelet ellenére az illetékes lelkészhez megküldeni elmulasztotta. Elmarasztalandó volt annyival is inkább, mivel a j panaszló által az iratokhoz becsatolt két db. okmány által beigazoltatott az, hogy az elkeresztelt kisded édes anyja I csakugyan ev. református vallású. Kelt Tornallyán, 1891. jan. 19-én. Szontagíi, s. k. fő-szolgabiró (p. h.) Ez ítélet ellen Perjessy plébános ur, ki a tárgyalái sokon egyszer sem jelent meg, az alispánhoz felebbezett.