Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A párbérszerű tartozások (Kund Samu)

•440 szolgáltatás nélkül ; és a canonica visitatiok a telek feljegyzésében csak a helyes kivetési kulcsot találták meg, hogy az egyházközségi adót a vagyonosság szerint állapítsák meg azon hivek terhére: még is azon következtetésre jut, hogy mind addig, mig ki nem mondtuk, miszerint minden hitközségbeli tag egy a lélekre vagy a birtokra kivetett arány szerint járul hozzá az egyházi adó viseléséhez, a párbérből eredő jövedelem sértetlensége veszélyeztetve van. Mert — s ezt mint fontos kijelentését ritkított betűkkel szedette a „Magyar Közigazgatás" — ha nem fizet a nemes, a protestáns és a zsidó, ha nem fizet szerzett úrbéres birtok után a nemes, a nem nemes szerzett nemesi birtok után, a protestáns és zsidó egyik után sem, a katholikus pedig a protestánstól vagy zsidótól vett birtok után szinte nem, akkor idővel fizetni bizony senki se fog és az operarius el fogja veszteni kiérdemelt munkadíját és kárpótlást érte cserébe nem nyer. Hát magam is azt tartom, gondos ügyeletnek kell lenni arra, hogy az operarius ne veszthesse el kiérdemelt munkadijait, s hogy a hivány lehetőleg csonkittatlanul fentartassék. De erről gondoskodni minden egyháznak oly beldolga, mely ezen egyház jogkörén kivül nem terjed. A más aklába tartozó juhokat idegen pásztornak megnyirnia, megfejnie tilos s törvénybe ütköző bűnös cselekedet. A más hiten levő birtokos földjét megdézsmálni nem szabad, mert a föld nem katholikus föld, nem protestáns föld, nem zsidó föld. Mikor például az evang. egyház valamelyik hitközségében a hivek száma, ezek vagyonossága érzékenyen csökkenik és a megmaradtak az elvállalt terhet tovább hordozni nem képesek, ezen egyház kötelességének tudja a liiványon változtatást eszközölni, lejebb szállítja ennek fizetési díjtételeit, lejebb az elszegényedett hivek hozzájárulási arányát, esetleg az állomást beszünteti, a hitközséget máshová affiliálja, vagy a maga szegénységéből tehetsége szerint segélyezi ; de sohasem jutott eszébe — és ha eszébe jutott volna, a polgári hatóságok bizonyára minden esetben megtagadták volna az assistentiát arra, hogy az evang. lelkész javadalma meg ne csorbíttassék, a róm. kath. egyház hivei adóztassanak meg az ev. egyház által egyházi adó alá conscribált birtokaik után. Ha a róm. kath. egyház fenhatósága elmulasztotta a lelkészi javadalmazásban egyes telkeknek evang. embernek kezére jutása által beállott hiányt a maga illetékességi körén belül újabb hatósági jogos s törvényes intézkedés által pótolni, ezért ne kivánja senki, megsarczolni az ezen egyház kötelékén, joghatóságán kivül álló szerencsésebb birtokosokat, a kik a róm. katholikusoktól szerzett telkek után saját felsőbbségük, képviseletük által meghatározott módon bizony áldozni kötelesek. Mert az 1790/1 évi XXVI. t. cz. 4 §-ának rendelkezése szerint mind a két hitvallású evangélikusok azokban, mik a vallásra tartoznak egyedül vallásuk felsőségeitől függenek. Ebből kettő következik : először az, hogy az evangelikus hivek a saját képviseletük által törvényesen megállapított arányban és módon hozzájárulni tartoznak egyház és iskolai terheik viseléséhez azon birtok után is, melyet esetleg róm. katholikus polgártársaiktól vettek ; — és másodszor az, hogy a róm. kath. püspök által teljesített canonica visitatió megállapodásai s rendelkezései felekezetközi hatáskörrel nem birnak, az evang. egyház tagjaira ki nem terjednek, sem az ezen evang. egyház tagjai által birtokolt telkekre — habár e telkek előbb róm. kath. birtokos kezein voltak is — egyházi terhet nem róhatnak, mert a földnek nincs vallása, a föld nem katholikus föld. Ugyanazon 1790 1 évi XXVI. t. cz. 6 §-a eltörölte a pap és ágybéreket, melyeket addig az evangélikusok róm. kath. lelkészeknek s mestereknek, avagy más egyházi szolgáknak akár készpénzben, akár terményekben, akár munkákban szolgáltattak, azokat teljesen megszüntette, úgy hogy ezen törvény kihirdetése után egy negyed év múlva sehol sem lehetett, sehol sem lehet azokat követelni, ha csak az evangélikusok a nevezett lelkészek működésével önként nem élnek. E törvény az evangélikusok által a róm. kath. lelkészek, mesterek avagy más egyházi szolgáknak, akár készpénzben, akár terményekben, akár munkákban kiszolgáltatandó javadalmazásokra tehát, mint egyedüli feltételt, mint conditio sine qua non-t kikötötte azt, és csak is azt, ha az evangélikusok a nevezett lelkészek szolgálatával önként élnek ; de egy árva betűvel sem említi mint ily fizetési kötelezettséget megalkotó tényt, okmányt a canonica visitatiót. A két izben is idézett 1790/1. évi alaptörvény ezen rendelkezését a hitfelekezeti iskolákra vonatkozólag újból megerősítik az 1868. évi XXXVIII. t. cz. 11. és 45. §§-ai, melyek szerint a hitfelekezetek népoktatási tanintézeteik felállítására s fentartására hiveik anyagi hozzájárulását (jegyezzük meg jól híveikét) a saját képviseletök által meghatározandó módon és arányban, a mint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik (jegyezzük meg: saját képviseletök által meghatározandó módon); ott pedig, a hol a más hitfelekezetekhez tartozó gyermekek más felekezeti iskolába járnak (de csak is ezen esetben!) szüleik ezen iskola költségeihez ugyanazon módon s arányban kötelesek járulni, mint az iskolát fentartó hitfelekezet tagjai. Tehát legújabb törvényhozásunk is az 1790 1. évi alaptörvénybe lefektetett igazságos elveknek hódol, hogy t. i. hitfelekezeti czélokra mindegyik egyház csak is saját hiveit adóztathatja meg, a más hitfelekezet czéljaira a más hitfelekezeten levők csak is azon a czimén és esetben kötelezhetők, ha annak szolgálatával élnek. Törvényeink szerint tehát a párbér személyes teher, a hivek oblatiója; a telek ellenben, vagy az adóforint stb. csak kulcs, mely az egyházközségi adót a vagyonosság szerint lehetőleg arányosan s azon méltányossági elv szerint állapítja meg, hogy a kinek az isten többet adott, többet is kivánnak