Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Márton napján (id. Sztehlo János)

•394 párbeszédet hallván egyházunk tekintélyesebb tagjai, a felügyelő s egykét tanácsnok, azzal a megszólítással léptek közelünkbe s illetve hozzám : Kedves Nagytiszteletű urunk, mit csinál itt ezzel a Tiszteletes úrral ?! Az én fráteremnek sem kellett több, keresni kezdte az alkalmat, hogy eloldalogjon. De az elkereszteltek adatait máig sem küldte be. Mi összetett kézzel néztük a mások által folyamatba tett pörök kimenetelét, a sopronit, a tatait stb. s mert ezek a felsőbb forumokon javunkra nem dőltek, mit se tettünk. De most már megcsíptem az atyafit s egy elkeresztelésért az első fokon el lett marasztalva és el lesz a következőn is ; mert rendezett tanács elé kerülvén ez ügy, nincs rá képzelt alap, hogy mivelt emberekből álló tanács tagjai, a kik meggyűlölték gyűlöletes szereplését, az ítélet alól feloldják. De mint a kipróbált róka, a csapdában is, furfanggal élt. A tárgyaláson nem maga jelent meg, de ügyvédet küldött, azt egy ev. vallású, helybeli ügyvéd személyében fogván, aki — egy évi silentium után — talán kénytelenségből vállalkozott a bűnös ügy buzgó védelmezésére. Node a kimerítő védelem sem használt. Jó lenne tájékozás végett a tárgyalást is közlenem; de mert már eddig is hosszúra nyúlt levelem, arról tehát talán máskor. Most álljon itt maga az Ítélet, melyet azon kitüntető megjegyzéssel, hogy azt a plébánossal barátságos viszonyban élő rk. vallású rendőrkapitány hozta s a mely egész terjedelmében a következő : Dr. Yalihora János, németlipcsei születésü 44 éves, rk. vallású, rendezett vagyoni viszonyok között élő esperesplébános, losonczi lakos, Oravecz György ág. ev. hitv. apától és Zvara Mária rk. vallású anyától L. Tugáron 1890. évi nov. 27-én született s ugyanazon hó 30-án Losonczon rk. szertartás szerint megkeresztelt Oravecz András anyakönyvi kivonatának az illetékes losonczi ág. ev. lelkészi hivatalhoz való át nem küldése által elkövetett kihágás miatt az 1890. évi febr. 26-án 10086 sz. a. kelt vallás és közoktatásügyi minist, rendelet negyedik pontja alapján az államkincstárt illető s jelen ítélet jogerőre emelkedésétől 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetendő 10 frt pénzbüntetésre ítéltetik s a kérdéses keresztelési, nemkülönben nevezettnek L. Tugáron f. évi 1891. évi febr. 18-án történt elhalálozása folytán halotti bizonylatának a losonczi ág. ev. lelkészi hivatalhoz hivatalból leendő átküldésére köteleztetik. Indokok: M. J. panaszfeljelentése szerint Oravecz György és Zvara Máriának vegyes házasságból született, az 1868. évi LUI. t.-cz. 12-ik §-a szerint atyja vallását követő figyermekét a rk. szertartás szerint megkeresztelte, majd ennek L. Tugáron bekövetkezett halála folytán ugyancsak a rk. szertartás szerint el is temette, anélkül, hogy akár a megkeresztelésre, akár az elhalálozásra vonatkozó bizonylatot hivatalához juttatta volna. Ezen tények a tárgyalás során a védelem részéről meg nem tagadtatván beigazolást nyertek s ezeken nem változtat azon körülmény, hogy a keresztelést vagy temetést nem vádlott, hanem káplánja teljesítette, hogy az adatokat az anyakönyvbe utóbbi vezette, hogy tehát ez ügyben vádlottnak semmi ténykedési szerep nem jutván nem is büntethető: mert az anyakönyvek vezetéseért, az azokban történt bejegyzésekért, az azokból szerkesztett kivonatokért, szóval az anyakönyvnek kezeléseért egyedül a hivatal vezetésével megbízott plébános felelős s ezért nem vehető figyelembe a védelem részéről dogmatikai tételekre, kúriai, mint legfőbb itélőszéki döntvényekre való hivatkozás mellett azon okoskodás sem, hogy a panaszfeljelentésben felhozott tények puszta feltevésen alapulván, bizonyítékul nem szolgálhatnak, hogy a magas miniszt. rendelet törvényen nem nyugszik s így büntethetőségi határozatai is érvénytelenek : mert mig az egyházi dogmatikai tételeknek az arra esküt tett lelkészek által való megtartása tiszteletet érdemelhet, legfőbb itélőszéki döntvények tájékozásul szolgálhatnak ; addig az államhatalom rendelkezési jogát elismerő, törvényes rendeleten nyugvó intézkedéseit tiszteletben tartó hatóságot független Ítélkezésében nem korlátolhatják. Az 1879. évi LII. t.-cz. 1-ső §-a alapján 1890. évi febr. 16-án 10086. sz. a. kibocsájtott, illetékes eljárás végett az első fokú kihágási hatóságoknak kiadott vallás és közokt. minist, rendelet kihágásnak minősítvén azon cselekményt, ha valamely lelkész az 1868. évi LIII. t. cz. 12. §-ában világosan körvonalozott egyházi illetőség szerint más hitvalláshoz tartozó gyermeket megkeresztelve annak keresztelési bizonylatát 8 nap alatt a illetékes lelkésznek hivatalból át nem küldi. Dr. Y. J. ezen rendelkezést meg nem tartó esperesplébánost a felhozott indokok alapján itéletileg marasztalni és a rk. szertartás szerint megkeresztelt és eltemetett O. A. keresztelési és elhalálozási bizonylatának áttételére kötelezni kellett. Ezen itélet felekkel az eljárási szabályok 75. §-ára való figyelmeztetés mellett Írásban közöltetik. Losonczon 1891. évi nov. 2-án. Vágner Sándor rendőrkapitány. Ezen itélet közlése után csak azt jegyzem meg, hogy íme én nem az elkeresztelő és eltemető káplányt fogtam pörbe. Méltóságomon alulinak tartom, az ilyenekkel t. i. a r. k. káplánokkal a pörösködést, habár amolyanabbak főnökeiknél. Ám én úgy ítélem magamban, hogy nem való és nem illett bennünket, hogy a plébánosokot is mi pereljük saját személyünk és nevünk alatt. Én kijelentettem gyülekezetem előtt, hogy ő, mint társulat lévén megsértve, védje, oltalmazza jogai sértetlenségét ügyésze által. Ám ebbeli nézetemet a gyülekezet előleges tanácskozás nélkül elfogadni nem volt hajlandó s leszállította nézetemet javaslattétel végett a jogügyi bizottsághoz. Ez azonban egyhamarjában össze nem ülhetett s miután a bepörlésre való határidő, a fél év letelőben volt, azért voltam kénytelen magam lenni a feladó. Ajánlom nézetemet a megfontolásra és követésre! Lám a czegléd-abonyi esetben is, ha nem a lelkész a panaszos fél, nem hozhatott volna a királyi tábla és kúria olyan ítéletet, hogy a panaszló czeglédi lelkész, mint magán személy jogaiban sértve nem lévén — az elgyóntató büntethetősége itéletileg kimondható nem volt. Egy egyházzal, mint tekintélyes testülettel nem mernek könnyedén elbánni. Margócsy József.