Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Áttérés a törvényes formaságok megtartása nélkül

•878 uns die Nachricht zu, dass die Syrmier protest. Geistlichen ernstliche Vorkehrungen treffen, um die für den Monat Dezember d. J. nach Budapest einberufene protest. Synode durch einen Vertreter zu beschicken. Es scheint, dass die Herren Pastoren bisher noch nicht die Musse gefunden haben, um sich mit unseren Landesgesetzen vertraut zu machen, denn sonst müssten sie wissen, dass KroatienSlavonien auf dem Gebiete des Cultus und Unterricht autonom ist und dass daher die Landes angehörigen der ev. Kirche ohne vorherige Ingerenz des Landtages und der Regierung nicht berufen sein können, an Versammlungen theilzunehmen, die zur Regelung ihrer kirchlichen Angelegenheiten, sei es in Budapest oder sonst wo ausserhalb Kroatien-Slavoniens, stattfinden. A mint tehát látni tetszik itt két áramlattal állunk szemben, az egyik a magyar hazafias, melynek élén Kruttschnítt áll, a másik a horvát hazafias áramlat. Az új-pázuai lelkész pedig ennek ellenében s a fentemlitett 1868-ki t. cz. daczára azt mondja : mi a magyarhoni ev. egyháznak hű fiai vagyunk, a kapcsot mi közöttünk és az anyaegyház között szorosabbá kivánjuk tenni s hogy ezt létesíthessük forduljunk e tekintetben a magyarhoni ev. zsinathoz, dolgozzunk ki egy memorandumot, mondjuk el benne, hogy élünk, tengünk s mi fáj egyházainknak, talán kérelmeink a zsinat előtt meghallgattatnak. S ime mi történik ? Egy mindenütt rémeket látó valaki fellármázza a mit sem sejtő evang. közönséget, tüzet kiált a hol nem ég s büszke hangon mondja, hogy mer egy ev. pap oly vakmerőséget elkövetni s a tartandó zsinathoz egyházával együtt egy kérelemmel, memorandummal fordulni. De hát kérem, hová forduljon, ha nem az egyetlenegy evang. törvényhozó testülethez a zsinathoz. Ugy hiszem, fognak a zsinat elé nem egy, de sok és sokféle kérelemmel járulni s meg vagyok győződve, hogy a tartandó zsinat, a mint ezt nekem egy kiváló püspökünk jelezte a horvát-szlavonországi ügyekkel komolyan s behatóan foglalkozni fog. Egy alföldi püspökség létesítése már is szellőztetett e lapok hasábjain, az esperességek s kerületek kikerekítése napi renden lévőnek tartatik. Ezek mind vélemények, nézetek, indítványok a melyek fölött dönteni fog maga a zsinat. A mi pedig különösen a horvát-szlavon önálló esperességet illeti, ennek már egy egész húsz éves historicuma vagyon. Az 1869-ki kerül, közgyűlés jkve 13. pontjában határozza kellő lépéseket megtenni, mely szerint a horvátszlavon területen lévő ev. egyházaink mint esperességek szervezkedjenek. Ugyan ezt mondta ki az egyet, gyűlés. 1871-ben, a bács-szerémi esperességhez tartozó szlavóniai egyházak a kerül, gyűlés meghagyása folytán mint alesperesség szervezkedtek. A zágrábi akkori főhadparancsnokság ezen intézkedést elégtelennek nyilvánította. Esperességünk majdnem minden gyűlésében ezen ügy ujolag tárgyaltatott. 1882-ki püspöki jelentésben ez áll : idején valónak tartanám, hogy a mélt. és főt. kerület intézkednék, hogy egy önálló horvát-szlavon esperesség szerveztetnék. 1884-ki esp. közgyűlés megint engedélyt adott a kebelébe tartozó sziavon egyházaknak, hogy külön váljanak ' s egy külön esperességet képezzenek, de a kerületi közgyűlés egy külön esperesség alakításához a maga részéről hozzá nem járult nem tartván azt most időszerűnek. Ebből láthatja a nyájas olvasó, hogy a mi a horvátszlavon egyházak önállósítását illeti e tekintetben pro et contra 20 év óta mindenféle esperességi, kerületi s egyetemes közgyűlési határozatok léteznek, s hogy a horvátszlavon egyházak rendezésének s kellő szervezkedésének szükségét emitt és amott is mindenki belátja. A midőn tehát az új-pázuai lelkész valamint e tisztlap hasábjain a protest. közönséget mindezekre figyelmeztette, úgy a horvát-szlavonországi lelkésztársaival is e tekintetben bizalmas érintkezésbe lépett, figyelmeztetvén őket, most a legalkalmasabb idő a midőn zsinatunk ülésezni fog, hogy döntő lépéseket tegyünk meglazult egyházi életünk élesztése s szervezkedésére, most egy emlékiratban forduljunk alázattal a zsinathoz, hogy az ott érvényben lévő törvények alapján esperességgé, vagy ha a zsinat megengedi superintendenciává alakuljanak^, szervezkedjenek egyházaink, evvel bizony nem vétett senki ellen, mert fenlévő történeti tények continuitása folytán s alapján indult ki ama jelszóval : Honny soi qui mal y pense. Belöhorszky. főesperes. Áttérés a törvényes formaságok megtartása nélküL Előre bocsátom, miszerint a Nagy-Abony városában lakó ágost. evang. hívek egyházilag Czeglédhez tartoznak. Történt 1890. február 10-ikén, miként a nagyabonyi róm. kath. segédlelkész Jágri Pál nagyabonyi ágost. evanghívemet az 1868: 53. tcz. által előírt formaságok megtartása nélkül a róm. kath. egyház kebelébe felvette ; főnöke, Huszár Antal apátplébános, pedig nevezett áttérítettet február 12-kén róm. kath. szertartás szerint eltemette. S bár Jágri Pál fölvétele a róm. kath. egyházba annak betegágyán történt, én a törvényes formaságokat mellőzött ezen eljárás ellen törvénj^es lépéseket megtettem a czeglédi kir. járásbíróságnál, majd, — mivel ez nem tartotta magát illetékesnek, — a kecskeméti kir. törvényszéknél s miután ez meg keresetemmel elutasított, fölebbeztem a kir. táblához s miután ez is elutasított volna, a kúriához. Szószaporítás nélkül röviden akarom adni a dolgot ; mégis, hogy némi betekintést nyissak a boszorkánykonyhába, a kúriához terjesztett fölebbezésemből nyilvánosságra hozom a következőket : „. . . mielőtt letenném a tollat, megjegyezem, miszerint végtelenül gyöngének tartom azt az indokolást, melylyel a kir. tábla engem elutasított, a midőn mondotta vala: „Tekintettel arra, hogy följelentő Török József sem személyi viszonyaiban sem magán érdekeiben a panaszolt cselekmény által nem érintett, ezeknél fogva sértett félnek nem levén tekinthető ..." — elutasíttatik." „Hát hiszen igaz, hogy nekem a föl vidékről alászakadt jámbor tót ember, Jágri Pál, atyámfia nem volt és így személyi viszonyban nem állottam vele ; igaz, hogy se feleségemet se gyermekemet nem gyilkolta meg, így tehát magán érdekemben sem sértett ; de igaz az is, hogy én papja, pásztora voltam a boldogultnak s a ki őt az én aklomból, mint jogos tulajdonomat, tudtom, beleegyezésem nélkül elvitte, az mégis nem a rendes úton vitte el." „Sokkal méltóbbnak tartottam volna, a kir. táblához,.