Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A magyarhoni evangelikusok egyetemes névtára (Doleschall S. E.)

•366 a zsinattól ne várnók ! Egyházunk neve, viszonya az államhoz s a többi felekezetekhez, isteni tisztelete, hitvallása, áhitatossági könyvei, alkotmánya, bel,-külrnissió, iskola, domestika, adózás, papfizetés sat. megannyi égető kérdések, liálás thémák, melyeknek hangzatos szólamok kíséretében való szellőztetése után következik a refrain: ezt várjuk a zsinattól. Épen nemakarom kétségbevonni, hogy a szőnyegre került kérdések legtöbbje megoldást, sürgős megoldást igényel. De szinte oly kétségtelen előttem az is, hogy csalódni fognak azok, kik mindez emiitett kérdések megoldását a zsinattól várj ák. Panaceának tartották sokan a zsinatot, csodaszernek, mely minden bajainkat orvosolhatja. Istenem, ha mind ezen bajokra kiterjeszthetné a figyelmet, nem hetek, nem lióuapok, hanem alighanem évekig kellene gyűléseznie, akár^ egy második tridenti zsinatra lehetne kilátásunk. És ha m i nd e n t a zsinattól várunk, mi dolga lesz majdan a gyűlésnek? Vagy más erők állnak-e majd a zsinat rendelkezésére, mint a melyek eddig hordozták az Úrnak „gyönyörűséges igáját?" S azt hiszem, a zsinaton ugyanazon arczokkal fogunk találkozni, melyektől egyetemes gyiilésünk sajátos physiognomiáját nyeri. Reménylem, egyházunk jelesebbjei, szinejava fog ott tanácskozni, de ezek szava nem ismeretlen, hangzott egyetemünk gyüléstermében is. Szellemet nem lehet paragrafusokkal teremteni, — szellemet nevelni kell. Pedig a zsinatnak egyedüli feladata a paragrafusok alkotása, a codificatio. Megássa a medret az egyházi életfolyam számára ; készíti az edényt, melyben a hit szelleme forrva, érve léleküdítő tápszerré fejlődik ; emel korlátot, gátat, hogy az egyházi közélet árja se túllépve a parton, veszelvlyel ne fenyegesse a szomszédtéreket, se külső akadályokba ne ütközzék rendes szabályos folyásában. Nem attól : mennyit, hanem attól : m i t végez? függ a zsinat sikere. Sokat, igen sokat végzett, ha jogi alakjait állapitja meg az egyházi közéletnek oly formán, hogy minden egyes szerv e nagy organismusban, sajátos határozott functiót nyerjen, munkát, m e 1 y n e k v é g z é s é r e j o g osítva is, kötelezve is van. Ne mondja senki : erre nincs szükség! Mostani kormányzatunk leginkább a szokásjogon, a gyakorlaton alapul. Ez pótolta az irott törvényt, a meddig az erős, buzgó evang él mi hit lengte át az egyháztest minden egyes tagját, kiegyenlítette az ellentéteket a szívbe vésett törvény hatalma. De más i d ők e t élünk most ! Mennyire ingatag a szokásjog szemben az uj viszonyokszülte bonyolódott kérdésekkel ; mennyire merült fel szüksége az irott, a szentesitett törvénynek szemben azon áramlatokkal, melyek irányában a történeti fejlődés utján legmagasabb közigazgatási fórummá vált kormányzótestület csak erkölcsi befolyását érvényesítheti, azt sajnoson tapasztaljuk s pirulva érezzük. Első és fő feladata tehát a küszöbön levő ! zsinatnak : az egyházszervezet, az egyházalkotmány

T oly módon való megszilárdítása, a történeti mult hagyományinak a haladó kor kiván almi val összhangzatos, oly czélból való betetőzése, hogy az egyházi közszellem fejlődésének alkalmas, minden tekintetben megfelelő keretéül szolgáljon. Ha sikerül ez, biztosítottuk 1 az összes napirendre került s kerülő fontos kérdések megoldásának lehetőségét ; is, feltéve hogy megvan a szellem, melynek a zsinat, nem adhat létet, — csakis hajlékot, műhelyt épithet számára. Ezzel zsinatunk feladatát talán szűkebb körre szorítottuk, — de az által, hogy egységes terv szerint való munkát tüztiink ki czéljául, csak emeltük jelentőségét s magasztosságát. Elég fontos, sőt dicső a m andá tum melylyel a választók bizalma a képviselőket megajándékozta ; elég fontos, hogy megfeszítve egész erejöket a nagy munkát ne csak lelkesülten megkezdjék, de egész odaadással mindaddig folytassák is. mig feladatukat sikeresen meg 1 nem oldották! Poszvék Sándor. A magyarhoni evangélikusok egyetemes névtára, (Folytatás.) Midőn ezeknek előrebocsátása után, most már a részletekre áttérnénk, első sorban a tulajdonképeni egyházi, azután pedig az iskolai viszonyokkal foglal1 kőzni akarván, megjegyezzük, miszerint a gyülekezetek felemlítésénél csak is az anyákra reflectálhatunk. A leánygyülekezetnek fogalma egyházunkban 1 még mindig fölötte határozatlan. Régibb névtáraink a szórványokat, sőt 4—5 személyből álló csoportot is hajlandók a „filiák" közé sorolni, úgy hogy Kollár szerint az egy dunáninneni kerület 400 leánygyülekezetnél többet számlált volna, mely úton őt Székács is követi, s miből következik, hogy az akkori és jelenlegi adatok között, melyek csak imaházzal vagy iskolával bíró községet vesznek fel a leányegvliázak rovatába, párhuzamot vonni nem igen lehetséges. Miért is a leánygyülekezetekre ez idő szerint tekintettel nem leszünk, s csak annyit említünk, hogy összes száma 58l-re tétetik. Anyagy

Tülekezetek száma : 1838. 1848. 1891. Bányaker. 165 (8 esp.) 179 (9 esp.) 219 ( 9 esp. ) Dunáninnen 86 ( 8 „ ) 90 ( 8 „ ) 99 ( 8 „ ) Dunántúl 146(12 „ ) 149(12 „ ) 163 (12 „ ) Tiszai ker. 1

20 ( 8 „ ) 127 ( 8 „ ) 147( 9 „ ) 517 (36 esp.) 545 (37 esp.) 628 (38 esp.

1) *) Az esperességek száma voltaképen egy gyei kisebb, a mennyiben t. i. a dunántúli szabad kir. városok együt-