Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinat és a horvát-szlavonországi evangelikusok (Kruttschnitt Antal)

•282 majdnem teljes számmal a 600 tag, de kiváltkép ott a tomboló elem, s most azok kik az egyházközség állapotával, jólétének emelésével éppenséggel mitsem törődnek ; azok kik soha és semmi áldozatot sem hoznak, a lármázók már napok óta készülődnek s forrongnak, szavazataikkal túlszárnyalják a józan, egészségesen gondolkodó, egyházuk érdekét szivükön hordozó, áldozatkész elemet. Gyűlés után büszkélkedve hirdetik győzelmük fényes sikerét. A tehetős s józan gondolkodó rész, a mérsékeltek évről évre elkedvetlenednek, belátván hogy jó szándékuk a lármázók dühöngő hullámain hajótörést szenved. Nem-e lenne jobb s az egyházi kormányzás tekintetéből a ezélszerűségnek is megfelelőbb akkép rendezni be, hogy minden egyház lélekszámának megfelelőleg választana egyházközségi képviselőséget? Az arány külömbözőkép állítható fel. Ezer lelken aluli egyház, teszem fel választ 60 képviselőt. Nagyobb egyházban az első ezer lélekre 60, s minden további ezer után 30 képviselőt. így már most 4000 lélekkel biró egyházban volna 150 képviselő, s ezek lennének a közgyűlésnek tagjai s intézkednek az egyházi közgyűlés hatáskörébe eső minden egyes ügyben. E képviselőket az egyháztagok összessége 3—6 évi időtartamra választja. Tovább menve már most e képviselőtestület választja a presbyteriumot, a kettő együtt véve a papot tanitót stb. Ellenvetéskép mondhatná valaki, hogy ilykép az egyhástagok jogaik gyakorlatától elesnének. Nem áll pedig ! Hiszen joga van bizonyos számú képviselőre szavazatát adni, s e választás által joggyakorlatát egy általa szabadon választott, általa erre tehát felhatalmazott személyre ruházza át. 23. p. c. „a közgyűlés szavaz a felsőbb egydiázi, esperességi, kerületi, egyetemes tisztviselőkre." Nem volna e czélszerűbb mint eddig legtöbb egyházban szokás volt, az esperességi stb. tisztviselőket a presbyterialis gyűléseken választatni ? 23. p. d. „a közgyűlés megválasztja az egyházmegyei közgyűlésre menendő követeit." Már miért e végett az egyházi közgyűlés nagy tömegét mozgásba hozni ? Megtörténik, hogy a rendes esperességi közgyűlésen kivül néha 2 rendkívüli évi közgyűlés tartatik, s most egy követ kiküldetése végett közgyűlést egybehívni nem e felesleges, mikor a presbyterialis gyűlés is elvégezheti ezt ? Ilyen s hasonló dolgok elintézése s rendezése égető szükség. Meg lehetünk győződve, hogy az egyházközség belkormányzási ügyének czélszerű, — hisz ma már a legkisebb politikai község ilykép van szervezve, — ily módon való rendezése mellett, úgy a választások s fontos belügyek elintézésénél mai napság országszerte fel-felmerülő s mindinkább tért hódító, korteskedés, visszaélés s egyházhatósági ellenszegülésnek stbinek mérges forrását bedughatjuk. Mai nap már minden kétes existentiáju egyén, ki már sehol és semmi téren sem érvényesítheti veszélyes észjárását s brutalitását, — lám máskép állanak a politikai községek ! — Felhasználja a számára még mindég nyitva álló egyházi mezőt, — lefizeti hátralékát, így tőle a szót ki sem vonhatja meg, azután majd megint nem fizet — s itt amúgy igazában kidühöngi magát, itt rombol és pusztit. Nem szent előtte semmi, még a templom sem, s legyen ott bár esperes, esp. felügyelő, püspök vagy bárki, ő mint szavazatképes egyháztag lábbal tiporja ideális szép, — de gyakorlatban oly annyira hiányos egyházi szervezetünket; egyházi hatóságával arczátlanul szembeszáll, és az ő gorombaságai ellen mi sem használ, csak is a zsandár szuronya — gyakran még ez sem. Ezen segíteni, — zsinatunk te tennél hivatva ! ! ! De akkor ám nem szabad a zsinatnak abban tettszelegnie, hogy : „csökkent annak szüksége, hogy olyan zsinat tartassék, melyének feladata volna egyházunk életének minden belső és külső nyilvánulásaira kiterjeszkedni." Szintúgy hibás a zsinati előmunkálat ott, hol az anya és leányegyház egymáshozi viszonyát tárgyalja. Egyházközség 18. p. „ általános elvként kimondatván, hogy a leánygyülekezetek az anyagyülekezet elöljáróságának tudta s közreműködése nélkül gyűlést nem tarthatnak." Ennek jogosultságát semmikép sem ösmerhetem el. Már mi alapon s mi jogon tiltatik a leánygyülekezetnek az anyagyülekezet tudta nélkül a gyűlés megtartása ? A leánygyülekezet külön kezeli vagyonát, intézkedik egyházi s iskolai ügyeiben. A leánygyülekezet nem az anyagytilekezettel, hanem csak is ennek lelkészével áll szerződési viszonyban. Az anyagyülekezet a papot a leánygyülekezetbeni fáradozásaiért bizony nem dijjazza, fuvart nem ád, a filiális tanitót nem fizeti s nem is választja, épületeinek fentartásáról nem is gondoskodik. Már pedig a joggyakorolhatáshoz bizonyos mérvű kötelesség elvállalása s teljesítése is megkivántatik. Szintúgy nem helyes ; a 33. p. mely a leánygyülekezetnek az anyagyülekezet presbyteriális gyűléseiben való képviseltetéséről szól. Itt viszont azt mondhatjuk, — a leánygyülekezet nem járul az anyagyülekezet évi terheinek fedezéséhez tehát jogot sem gyakorolhat. Egyáltalán a belügyekben válasszuk el az anya- és a leánygyülekezetet egymástól. Rendezze s vigye kiki saját belügyeit önállólag s ügy a mint azt érdeke s jóléte megköveteli. Egyben t. i. a papválasztásban érintkezzenek, miután őt úgy az anya mint a leányegyház, i bár külön külön, de hivány szerint fizeti. Egészen más, már most azon egyházak egymáshozi viszonya, melyek egyenként nem, s csak is egyesült erővel képesek papot fizetni. Itt leányegyház nélkül anya egyház sem lehetne. Itt érteni a közösséget. Itt megengedhető, sőt követelendő, hogy gyűléseiken közösen és pedig arány szerint képviselve legyenek. De itt azután ne használjuk az anyaés leányegyház elnevezést, hanem oly jelző keresendő, mely kifejezi az együvé tartozásnak, a közös-