Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - Uti levelek

•278 zsinattartás kérdésének napirendre hozása óta következe­tesen azt határozta, hogy a zsinatra nem megy, ahhoz követeket nem küld : mondja meg a tisztelt elnökség a dunáninneni kerületi egyházi rendtartás melyik szakasza, avagy a kerületi gyűlés melyik határozata alapján érezte magát feljogosítottnak az egyes egyházakhoz az esperes­ségi hivatalok megkerülésével is a zsinati választások foga­natosítására felhívásokat meneszteni? Pozsony, 1891. au­gusztus hó 12-én. Dr. Stefanovics Milos, krajnai felügyelő' és nyitrai esperességi képviselő'." Az interpellatióra adott válaszában a püspök kijelen­tette, hogy ezen tényével 0 Felsége koronás királyunk a zsinat engedélyezésével kifejezett akaratának hódolt, egyházi felsó'ségének az egyetemes g} 7ülésnek, illetve általa a zsinat eló'készítésében teljhatalommal felruházott zsinati bizottságnak engedelmeskedett ; beigtatásakor adott azon igéretét, hogy a testvér-egyházkerületekkel az egységet fenntartja beváltotta; főpásztori kötelességének tett eleget, midőn az egyes gyülekezeteket választói joguk és köteles­ségök felől kioktatta s kéri válaszát tudomásul venni. Az interpelláló a választ nemcsak tudomásul nem vette, sőt a következő határozati javaslatot terjeszté be : „Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a kerületi elnökség a zsinati kérdésben a jogérvényesen meghozott s mind ekkoráig hatályban lévő kerületi gyűlési határoza­tokkal homlok egyenest ellentétes eljárást követett az ál­tal, hogy a zsinathoz küldendő követek megválasztására az egyes egyházakhoz felhívást intézett és a törvényes erejű egyházi rendtartásunkat is megsértette, úgy maga a felhívás intézése, mint az esperességi hivatalok megkerü­lése által is, tekintettel arra, hogy az elnökség eme tény­kedése máskép nem magyarázható és fel nem fogható, minthogy az törekvés a törvényes módon meghozott kerü­leti gyűlési hatályban lévő határozatok kijátszására s az elnöki akaratnak a kerületi rendtartás, a kerületi gyűlés, s ennek határozatai fölé való helyezésére, tekintettel végül arra, hogy az elnöki hivatkozás az egyetemes gyűlésre, a zsinati egyetemes bizottságra komolynak sem vehető, mert a kerület maga felett semmiféle egyházi kormányhatóságot nem ismer és el nem ismer mindaddig, mig olyan tör­vényileg az egyházkerület hozzájárulásával szervezve nem lesz ; alólirott az elnökség válaszát tudomásul nem veheti, nemcsak, de sőt indítványozza : szavazzon a kerületi gyűlés az elnökségnek a zsinati kérdésben követett törvényellenes, önkényes, de sőt a kerületen erőszakoskodni akaró eljárása miatt roszalást, kárhoztatást s bizalmatlanságot. Pozsony 1891. augustus 12-én. Dr. Stefanovics Milos krajnai fel­ügyelő és nyitrai esperességi képviselő." E határozati javaslat, valóságos megnyilatkozása a sziveknek és veséknek, nagy zajban lett felolvasva; de mivel a közgyűlés, 4 szavazattal 4 ellenében, az elnökség eldöntésével a püspök válaszát elfogadta, szép csendesen elejtetett. Még ugyanaz napon tárgyalás alá került a liptói esperességnek már e lapokban közlött határozata, mely 4 esperesség 4 ellenében állván, elnökségi kijelentéssel elfogad­tatott ; s így a dunáninneni kerület a zsinatban részt vesz. A zsinati költségek fedezését ugy állapította meg, hogy a püspök kiadását és a közös költségeket a kerü­leti pénztár fedezi, az esperességi követeket az esperes­ségek látják el útiköltséggel és napidíjakkal, a pozsonyi lyceum 2 tanárát, a pozsonyi gyülekezet látja el a szük­ségesekkel. Amint látható az első nap nem volt meddő és déli l 1/2 órakor befejezte munkáját. 13-án reggel 8 órakor ismét megindult a tanácskozás az első napinál jóval gyérebb részvét mellett. Nem csoda, hisz a fő tárgy el volt intézve, most már leginkább folyó ügyek következtek melyeknek nevezetesebbjei : A lelkész­tanítói állást elfoglaló egyének szerezzenek szabályszerű képesítő okmányt. Felsőbb leányiskolát akar Ó-Tura, Mo­dor, Liptó-Szentmiklós ; Pozsony a diakonisszaintézettel egybekapcsolt leányárvaházat ajánlja pártfogásra. Az állam­segélyt elosztottuk. A Baldácsy bizottság igazgatói gyűlé­sének tagjait megválasztottuk s így lassan eljutottunk e nap legérdekesebb kérdéséhez : a trenc3éni esperesség indítványához, mely kimondatni kívánta, hogy a kerület báró Prónay Dezső egyet, felügyelő úr f. é. június 2-án az oszággyűlésen tartott beszédének azon passusával, hogy „Magyarországnak van ugyan királya, de dynastiája nincs" egyet nem ért. Midőn kifejtetett, hogy a kerületi gyűlés nem illetékes a képviselők beszédeinek bírálására 4:4 sza­vazat mellett, elnöki döntéssel a napirendről levétetett. A közgyűlés még egy igen érdekes jelenetéről kívánok megemlékezni, mely fényesen illustrálja a kerületben ural­kodó szellemet. Az egyetemes gyűlés 15. pontjának tárgya­lásánál, melyben felkéretik a kerület, hogy a theologiai akadémiára kiszolgáltatott évi járulékát felemelni szíves­kedjék, kimondotta a kerület nagy szótöbbséggel s még nagyobb határozottsággal a nem-et. Schneller István aka­démiai igazgató kimutatta, hogy az akadémiának 11 dunán­inneni illetőségű hallgatója közül 10, ez évben is 1474 frtnyi segélyben részesült, mely összeggel szemben, helyesen koldusgarasnak nevezte a kerület adományát. Igaz ! de hát nálunk nem tartják az írás szavát: Jobb adni, mint venni (Act. 20, 35) de az uralkodó gyakorlat hirdeti: jobb venni, mind adni. Különben a gyűlés, miután még nt. Haan Lajos el­hunyta felett, a püspök úr indítványára részvétét jkvbe igtatni rendelte, 13-án dél tájban szerencsésen végetért. R i l P 11 D. Uti levelek. (I.) Egy hosszabb időt igénybe vevő tanulmányút a külföldre vitt, s bár utam czélja voltaképen nem az egyházi viszonyok tanulmányozása, senki sem fogja különösnek találni, ha mint egyházamnak külső és belső hivatásom szerint hű és odaadó szolgája élénk érdek­lődéssel tekintettem az országoknak, melyeken átutaztam, vallási viszonyaira. Néhány igénytelen jegyzetet talán a szives olvasó méltatni fog elolvasásra. Első hely, melyen Németországon kiszálltam, Pirna volt. A fellobogózott város ünnepről tanúskodott, s kelle­mes meglepetésemre az ünnep nekünk szólt, t. i. a diaspo­rának. A drezdai „Gr .-Adolf-Hauptverein" e városkában tartotta évi ünnepélyét. Siettem, hogy az istentiszteleten részt vehessek, s épen a beszéd javarészét sikerült még hallanom. A templom zsúfolva volt, s az annabergi lelkész hosszasan és szabatosan magyarázta a Gr.-Adolf-egylet s

Next

/
Oldalképek
Tartalom