Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - XIII. városi esperesség

•273 tanárok és tanítók leányainak az intézetben biztosított s minthogy ezen iskola egyházunk érdekét is nem csekély mértékben előmozdítani hivatva van, a lelkészi kar buzog a mellett, hogy az intézet lehető anyagi és erkölcsi támo­gatásban részesüljön. Továbbá czélszerűnek és alkalmazásba veendőnek mondta ki az értekezlet az anyakönyvek­nek — a rendesen kivül — még alfabetikus vezetését is; mi főleg a családi értesítők összeállításánál nagyban meg­könnyíti a lelkész munkáját. A főesperes már nyomatott is erre alkalmas anyakönyvi iveket. Felmerült a törvény­telen gyermekek utólagos törvényesitésének kérdése is. E kérdést Kuzma Adolf t.-pelsőczi lelkész ve­tette fel a vallás és közoktatásügyi ministernek a dunán­inneni egyházkerület püspökéhez menesztett s az „Ev. Egyh. és Isk." 22-ik számában is közölt rendeletének kapcsán. Ezen rendeletben ugyan is az van kifejezve, hogy az Utólagos házasság általi törvényesités feljegyzésének engedélyezését a ministerium fentartja magának ; holott eddig az volt a gyakorlat, hogy az 1868. évi LIII. t. cz. 15—16 szelleméből kifolyólag azon esetben, ha az apa tanuk előtt s Írásban is kijelentette azon kívánságát, mely szerint a házasság előtt született gyermeket törvényesként a saját nevére bejegyezni kívánja, minthogy azt elismeri a magáénak, a lelkész minden további czeremonia nélkül a gyermeket „törvényes"-re javította át az anyakönyvben s az „Észrevételek" czímü rovatba egyszerűen azt irta : „Utólagos házassággal az apa saját kívánságához képest törvényesíttetett. (1. esk. anykv lap)." Az értekezlet a fenti rendeletet nem tartotta tudomásul vehetőnek, mivel az az esperesség lelkészeivel nem közöltetett ; miért is fentartandónak jelentette ki az eddigi gyakorlatot. Meleg pártolásban részesült a főesperes azon indítványa, mely szerint úgy, miként az Tátra-Füreden, vagy Trencsén­Tepliczen történik, azon módon Szliacson is isten­tiszteletek tartassanak a fürdői idény tartama alatt. Ez iránt Lenoire G-yörgy fürdőtulajdonos — ki egyházunk hive — megkérdeztetik, hajlandó lenne-e egy külön evang. imaházat építtetni s esetleg azon lelkészeket is, kik oda­jönnének az istentisztelet végzésére, ellátásban részesíteni. A nyert válaszhoz képest jövő évben fog tanácskozni az értekezlet további teendők iránt. Egyes egyházak mo­nográfiái még nagyobb részt nem küldettek be; a lel­készek egyházaik történetének megírására s az elnökséghez való beküldésére újból felhivattak. Az esperességbeli egy­házak történetére vonatkozólag bő adatok foglaltatnak egy kéziratban, mely állítólag Chalupkától származik s mely most Fuchs János, bagonyai lelkész tulajdonát ké­pezi. Az értekezlet elhatározta a lelkész urat felkérni, lenne szives a becses kéziratot esperességünknek ajándé­kozni. A garamszeghi egyház tulajdonában volt régi és értékes könyvekből álló könyvtár, melyet az értekezlet már két év előtt jutányos áron megvásárolt, még nem volt átvehető, mert nincs hely azok elhelyezésére, s minthogy a garamszeghi fatemplomban a könyvtár nincs biztonság­ban, esetleg tűz martalékává válhat, de az idő is rontja, — a könyvtár áthelyezése szükségesnek találtatott, miért is, — könyvtárosul választatván a zólyom-lipcsei lelkész, felhatalmazást nyert egy könyvtári szekrény beszerzésére, a melyben az értekezlet összes könyvei elhelyeztessenek. Az értekezlet, számadásainak tudomásúl vétele után — mely szerint a bevétel 57 frt. 01 kr. s a kiadás 8 frt. 56 krt tett ki — d. u. ^l órakor véget ért. Ezután közös ebédnél találkoztak ismét a lel­készek a társas kuglizó kellemes helyiségében ; hol a jó hangulat nem hiányzott, melyet nagyban emelt ngs. Csip­kay Károly esp. felügyelő úr jelenléte, kit kedves vendé­günként mi kívántunk körünkben tisztelni s ő fogadott minket vendégeiül, a mennyiben ő gondoskodott a kedv­derítő italról. Az nap még délután 3 órakor ugyancsak az egyház tanácstermében megtartatott az esperességi lelkes z­tanitói özvegyárva segélyegylet közgyűlése, melyen a lelkészeken kivül csak néhány tanitó vett részt. Mockovcsák János főesperes-elnök a jelenlevők szívélyes üdvözlésével megnyitotta a gyűlést s felolvastatta a szám­vizsgáló bizottságnak és az igazgató választmánynak jegyzőkönyvi jelentését. Kuzma Adolf pénztáros szám­adásai pontosan szerkesztve s teljes rendben találtattak, részére a felmentvény megadatott. Az intézet 16 özvegyet istápolt — megszavazva egy­egynek mult évre járó segélyképen 80—80 frtot, és a G-rencner-féle özvegy papnék segélyezésére szolgáló alapból hat özvegynek egyenként 33 frtot. Bizony ezek csak morzsák de vigasztaló, hogy Isten segítségével a kis mustármag folyton növekszik! Ezután kiegészíttetett az igazgató választmány, melybe elhalt Krcsméry Ágost helyére Molitoris Ján. választatott meg. Az intézet Számpor­Lukócza szegény leányegyháznak már régebben adott kölcsönből tartozásképen még fenmaradt 26 frtot elengedte ; tehát még gyámintézeti feladatot is teljesített szerény segélyegyletünk ! A közgyűlés ez alkalommal azon szigorú határozatot hozta, hogy a ki a betéti tőkét öt év alatt rendesen le nem törleszti, vagy a ki a tagsági díjakkal hátralékban marad, az intézet ügyésze által fizetése a tar­tozás ereiéig lefoglaltassék. Az igazgató választmány még tovább is akart menni, a mennyiben azon indítványt for­mulázta, hogy azon intézeti tag, a ki 5 éven át nem fizeti le a betéti tőkét s egyébként is hátralékban marad, úgy ő maga, mint jövendőbeli özvegye vagy árvái a nyugdíjra vagy segélyre való igényöket elvesztik. Ez azonban úgy­látszik csak ijesztés kivánt lenni a hátralékban maradt tagokra nézve, a közgyűlés természetesen ebez hozzá nem járult. Az esti órákban még egyszer összejöttek az egyházak képviselői s a másnapra kitűzött esperességi közgyűlés egyes tárgyai felett tanácskozást tartottak, hogy kellő előkészülettel lehessen a napirendre tűzött kérdéseket el­intézni úgy, a mint azt legjobban lehet tenni az egyház javára. Vitális Gyula. (Folyt, köv.) * A XIII. városi esperesség közgyűlése julius 28-án Matheóczon tartatott. Legelőször gyámintézeti isteni tiszteletre gyűlt össze a közönség, hol a helybeli dal­egyesület négy hangú sikerült éneke után, Nikelszky András lelkész mondott hatásos sz. beszédet. Az offer­torium 27 frt hozott be. A gyűlést Breuer Sándor ő méltósága nyitotta meg, visszaemlékezvén, hogy ámbár már 16 év óta áll az es­peresség élén és szándéka volt állásától visszalépni, mégis

Next

/
Oldalképek
Tartalom