Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Korszellem, Áronok, Mózesek és a templom (Lauko Károly)

Kilenczedik évfolyam. 33. szám. Pozsony, 1891. évi Augusztus 15-én. EVANGELIKUS egyház es iskola. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . 3 „ - „ negyedévre 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. J MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. ' Hiraetes ara : Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Bélyegdij : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. ' Tartalom: Lelkipásztorkodás a szakiskolákon. — A tanodák zsinati követei. (Kund Samu.) — Észrevételek. (Faix Mihály.) — Belföld. Vegyesek. — Pályázatok. — Korszellem, Áronok, Mózesek: ii a templom, „Viribus unitis." Exempla trahunt." I. / Aronaink az tires templomokról sokszor beszélnek és sokat irtak is már nemcsak napjainkban, hanem az előző évtizedekben, sőt a letűnt századokban is épen ugy, mint manapság és minden más országokban szintúgy, mint hazánkban ; mert nemcsak nálunk üresek a templomok és „nem csupán a mostani kornak kóros jellege ez." Tömérdek sok az, amit magáról ezen betegségről, — de még több, amit annak gyógymódjáról s gyógyeszközeiről hallhattunk, olvashattunk ez ideig. A diagnosist és a therápiát hivatott szakemberek beszélvén meg, bizunk a jó sikerben is ! De mégis nem fog ártani, lia e nagy betegségről mindaddig, mig az sikeresen gyógyítva s a therápia teljesen kimerítve nem leend, minél többek észleleteit s véleményét meghallgatjuk és fontolóra vesszük. Én — már itt jelzem — némi előleges megvilágítás után Mózeseinkről, az ezekre épugy, mint az Áronokra néző fönséges feladatokról óhajtok tiszteletteljesen szólani, mert — mint mindenütt — itt is igaz és felettébb hathatós medicamentum rejlhetik ama régi közmondásban : „viribus unitis," „exempla trahunt !" * A vallások történelme azt igazolja, hogy a vallásos buzgóság, főként a templomi közbuzgolkodás, — a vallásnak ezen illatozó virága — mindenütt s mindenha sokban hasonlít a hajnalvirághoz. Ez a levegőnek, amaz a korszellemnek hatása alatt áll. Csakhogy a hasonlat megfordított. Ama virág harmatos üde levegőben tárja fel illatozó kelyhét, a lég égető heve alatt pedig bezárja színgazdag szirmait. Templomaink s főként prot. templomainknak ajtai akkor nyilnak fel s az egyszerű sz. falak a közbuzgóság szépen illatozó zsolozsmáival főként akkor telnek meg, midőn a külső lég hevült, égető, fojtó s a kor szelleme a lelkiismeret szabadságát hervasztással fenyegető ! Az első keresztyének a kegyetlen üldözések alatt életveszélylyel is, rejtett helyeken is minden napon együtt énekeltek, imádkoztak, olvasták az evangéliumot s vallásossz. szövetségüket naponként á szeretetlakomában erősítették meg. Utóbb az aranyszájú Chrysosthomusok szónoki erőik és ügyességük minden varázsával sem voltak képesek a szabad és fényes templomokat minden Űrnapján hívekkel tölteni meg. A hitújítás első hevében s hazájában mennyi egyszerű, bárdolatlan barátból s szűk látkörű plébánosból lett ev. prédikátor, a rhetorika és homiletika szabályait nélkülöző, a tudományok vívmányait mellőző '„sz. beszédeit" uralkodók, lovagok, nemesek, tudósok, elöljárók, minden rendű és rangú néppel zsúfolt templomokban döröghették volt el ! Utóbb pedig a Dinterek, Scliottok, Róhrok, Krausok, Dräseckek , Harmsok , Reinhardok, Hófakkerek, Ahlfeldek, Schwarzok ... az egyházi szónokiásnak, a prédikálásnak ezen korypliäusai már üres templomokról panaszkodnak! Hja! a levegő, a kor szelleme ! . . . . Igy volt s igy van ez hazánkban is. Sőt e fontos kérdésnél nekünk különösen nem szabad megfeledkeznünk a magyar nép azon sajátos jellegéről, hogy az sohasem volt hajlandó sem atheismusra sem vallásos rajongásra, legkevésbé pedig képmutató kegyeskedésre, szenteskedésre, — habár lelkületében s jellemében a józan valláserkölcsi érzéknek erős vonása mindenha felismerhető. Midőn a reformatio fénye, melege hazánkba is áthatolt s a lélek gondolatának röptét szabaddá tevé, a szív érzelmeinek szentségét visszaadá és a lebilincselt lelkiismeretet feloldozá, midőn bátran „szóltak