Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Hegyaljai esperesség

•265 Azt hittem eleinte, hogy a czikkiró úr a lelke'szek mai helyzetével tökéletesen meg van elégedve, de még sincs így, hanem kivánja ő is a javulást. Szerinte az egyház mint egyház nem jutalmazza a szorgalmat, a buzgólkodást, a tevékenységet, mivel a buzgó lelkészek számára nem biztosítja az előléptetést, minek következménye az, hogy a legbuzgóbb lelkész is látván, hogy magára van hagyva és sorsának javítását a közegyháztól nem várhatja, ellankad és legfeljebb kis gyülekezetének és magának dolgozik, a közegyházzal pedig nem törődik. Mi most nézetünk közt a külömbség ? Szerintem a paupertas oka annak, hogy sok lelkész nem működhetik úgy a közegyház javára mint kellene és mint akarná, mert a szükség kényszeríti, hogy mellékfoglalkozáshoz fogjon; Varga úr pedig végül azt állítja, hogy sok lelkész azért nem törődik a közegyházzal, mert ez nem jutalmazza kellőleg munkásságát és nem biztosítja számára az előléptetést. Azonban miért kivánja munkásságának jobb jutalmazását és az előléptetést? azért, hogy: „nem fog örökké tartani rajtam e nyomorúság", alias paupertas ! Megengedem, hogy egyéb tekintetek is tehetik és teszik is sok lelkésznél kivánatossá a kisebb gyülekezetből a nagyobb egyházba való áthelyezést; de | a legtöbb esetben mégis leginkább anyagi helyze- ! tének javítása ösztönzi arra, hogy jobb állomásra j tegyen szert. Czikkiró úrnak a választásokról irt nézeteit én is | helyeslem ; magam is hangoztattam ezt már egyszer e lapban. Csakhogy a massa hiába beszél. Nem is hiszem már, hogy az előléptetés rendszere, vagyis mint a ref. egyházban, a klaszszifikácio által a baj nagyban orvosolható volna. Sokkal több szegény gyülekezet van, mint jobb módú és így bizony nem minden lelkész számithatna előléptetésre ; pedig minden lelkész joggal kívánhatja, hogy a helyi viszonyok szerint úgy legyen dotálva, hogy tisztességesen megélhet. És azért igen is szükséges lesz e tekintetben más útról, módról gondoskodni. Faix Mihály. T OO .-v® I ü f i I A hegyaljai ev. egyházmegye közgyűlése. A hegyaljai ev. egyházmegye évi közgyűlése julius hó 28-ik és 29-ik napjain az egyházmegye legkeletibb pontján fekvő egyházban Nagy-Bányán tartatott meg. 28-án déli 1 órakor hozta meg Nagy-Bányára a Szatmár-Nagybányai helyi vonat az egyházmegye széles kiterjedésű vidékéről az egyházak küldötteit a nagy-bányai állomásra, hol az egyházmegyébe kebelezett miskolczi egyház lelkészét, Zelenka Pál tiszakerületi püspököt s az egyházmegye elnökségét, valamint az egyházmegye küldötteit a város nevében Gellért főjegyző, az ev. egyház nevében Szendy Antal felügyelő, a ref. egyház nevében Gergely ref. lelkész üdvözölték lelkesen, szivesen. A város lobogó díszt öltött; az ev. egyház népével a város népe felekezeti különbség nélkül ünnepelt, a „NagyBánya és vidéke" czimű, Riszdorfer János ev. lelkész által szerkesztett társadalmi hetilap vezérczikkében üdvözlő sorokat hozott. A délutáni időben tartattak meg a különböző értekezletek, tanügyi és gyámintézeti tanáeskozmány, az egyházmegyei előértekezlet a városháza tanácstermében, közben gyámintézeti isteni tisztelet, a virágdíszt öltött templomban, Mikler Sándor tokajújhelyi missionárius lelkésznek János I. levele 3 r. 18-dik versére épített épületes alkalmi szónoklatával ; az offertorium mintegy 30 frtot hozott gyámintézeti czélokra. A hogy az egyházmegyei előértekezletről távoztunk s a város tanácsterméből a másnapi teendőket megbeszélve a szabadba jutottunk, kellemes meglepetés volt készülőben. A város főtere telve emberáradattal, nyüzsgő néppel, a melybe mi is belevegyülünk, zene hang üti meg füleinket, lobogó fáklyafény bontakozik ki a sötétülő utczákból, kisérve 200 arany-bányász lámpájával; a menet Szendy Antal egyházi felügyelő háza felé tart, hol szeretett püspökünk szálva volt. Neki szól a város részéről a fényes ovátió. A nemzeti tricolor letüzetik, a bányászok zenekara elnémul s a város nevében Tord ai városi főbiró üdvözölte Zelenka Pál püspököt, az egyházi és hazafias érdemekben gazdag egyháznagyot. Zelenka Pál püspök gyönyörű beszédében utalt a bányászok négy jelvényére ; „mi is azon magasztos jelvény, hazánk háromszínű zászlaja alatt küzdünk, munkálkodunk," úgy mond, „amely alatt a bányászok ; ez azon jelvény, melynek szeretetével, követésével, megvédésével egyházunk keletkezése óta élet áron is összeforrott, ezen jelvény alatt akarja, fogja, egyházunk a jövőben is hazánk földjén hivatását, lelkimunkáját teljesíteni; jöttök, úgy mond, zenekarral, melyben különbözők ugyan a hangok, de a melyek együtt működve összhangot adnak, így a mi egyházunk is, a mennyiben több tekintetben különbözők lehetnek a hangok, lehetnek némi válaszfalak, korlátok, elválasztó különbségek, mindig barátságos hangot óhajt adni azon Összhanghoz, mely a polgártársak, honfiak boldogulásához, hazai közczélok munkálásához, a közbéke áldásához szükséges ; jöttök, úgy mond, fáklyákkal, a világosság, felvilágosodás ezen jelvényeivel, melyeket egyházunk is fennen lobogtat, bányász mécsesekkel, melynek fénye mellett munkálkodva keresünk mi is kincset, az Istenben való megnyugvás drága kincsét, muló világban az állandót, anyagias világban a lelkieket, mindazt, a mi nélkül nem volna élet az élet, nem volna ember az ember. Bányászok vagyunk tehát, úgy mond, mi is, ezen munkát jöttünk ide is teljesíteni, és én csak mint egyszerű bányász az egyházmegyei elnökséggel, a mely ezen munkát holnap munkavezéri képességével, bölcseségével vezetni fogja." Az ünnepeltetést itt is mint a vasúti állomáson nagy szerényen az egyházmegyei elnökségre hárítván, a szívélyes ovátiót a maga részéről is megköszönvén, a többször riadó éljenekkel megszakított beszéd, a Hymnusnak a bányászok zenekara által történt elhúzásával véget ért. Ilyen emelkedett hangulatban kerestük fel a kasinokerti helyiséget, ahol talpraesettnél talpraesettebb felköszöntők tartották az összegyüiekezetteket kedélyes hangulatban. A közgyűlés julius 29-én a lelkészeknek Farbaky József főesperes úr által az Űr szent vacsorájában történt részeltetése után reggel 8 órakor vette kezdetét a főesperes lélekemelő imájával s az egyházmegyei felügyelő