Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - A tanodák zsinati követei (Kund Samu)
hajol a rosszra, époly fogékony a jó iránt ; az ifjúi világnézet és tevékenység álláspontjára helyezkedjék; közeledjék az ifjúsághoz minden kínálkozó alkalommal, barátságosan és szeretetteljesen, melyben annak nem igen van része. A tanároknak, különösen pedig a szakiskolai lelkésznek a diákokkal való közlekedése sok kihágásnak elejét venné és a fegyelmet, rendet és erkölcsösséget jobban fenntartaná, mint a legszigorúbb rendőri rendszabály. Ehhez azonban ifjú szellem, az ifjúság iránt való szeretet, mely ahhoz leereszkedni, de egyszersmind annak atyai komolysággal felette állani tud, szükséges. Ez sem könnyű dolog ! így a szakiskolai lelkipásztorkodásnak is meg vannak a maga nehézségei, melyeknek alapja a szakiskolai gyülekezet tudományos és ifjúi jellemében rejlik, nehézségei, melyeket még sem lehet úgy előtérbe lépni engedni, mintha ezeknek más keresztyén gyülekezettel való minden közössége eltűnnék. Alljon a gyülekezet diákokból vagy földművelőkből, ifjúkból vagy öregekből, — lelkekből áll, kiket a Jézusban való hit szava és a sakramentomok szentsége által üdvösségükhöz kell vezetni, melyhez nem kell egyéb adomány, mint amelylyel minden lelkipásztornak birnia kell : egészséges szivbeli kegyesség, Jézus Krisztusban való minden bölcseséggel és erővel biró élő hit, minden buzgósággal, igyekezettel és józansággal való tökéletes felebaráti szeretet. Ahol ilyen bibliai evangyéliomi hit és szeretet van, ott erő is van azon nehézségek legyőzésére, melyek a diákok lelkipásztori gondozásában rejlenek : mert magasabb ismeret és tudomány nem létezik, mint Isten titkos és elrejtett bölcsesége, melyet Isten jelentett ki nekünk az ő lelke által a hitben ; — és tökéletesebb és ifjabb szeretet nincsen, mint az, mely Isten szeretetének evangyéliomát a Jézus Krisztusban szivünkbe csepegteti ; a valódi szivbeli kegyesség ilyen álláspontján az ifjúságot, a szakiskolai gyülekezetet a szükségesekkel jól elláthatjuk és jól gondozhatjuk. Szakiskolai lelkipásztorkodás jöjjön el a te országod ! Ha a hivatal áll, nem fognak hiányozni alkalmas egyének sem, kik azt betölteni érdemesek és képesek. Hogy pedig a hivatal felállítása szükséges, belátja mindenki, aki csak a szakiskolai ifjúság javát és evvel együtt a népnek, a hazának és az egydiáznak jelenét, különösen pedig jövőjét szivén hordozza. A tanodák zsinati követel Az „Evang. Népiskola" f. é. 7 — 8. számának 249. lapján ezek olvashatók : „az evang. zsinat előkészítő bizottsága megtette intézkedéseit a zsinati képviselők választása ügyében. A képviselők az egyházközségek által való direkt választással nyernek megbizást. Esperességek szerint minden hitközség 3 képviselőre szavaz ; egy egyházira, egy világira és egy tanárra vagy tanítóra. E szavazatok azonban I az esperességi gyűlésen bontandók fel s a mandátumot 1 az állítja ki." Ezen inkorrekt közlést biztos tudomásom szerint ! némely tanitói körökben akkép értették, hogy a ! zsinatra választandó képviselők V 3-ad része tanítókból fog állani. És mivel dunántúli egyházkerületünk1 ben egy esperes támaszkodva ezen kerület mult évi határozatára, mely szerint két tanodai képviselőink a kerületbeli középtanintézetek, soproni theologiánk s képezdénk szavazataival lesznek megválasztandók, bizalmasan értesítette volt a lelkészeket, hogy gyülekezetenkint egy a lelkészi s egy a világi elemből választandó zsinati képviselőre kell majdan szavazni, (a tanodai képviselőről pedig hallgatott) ebben egy tanitói értekezlet csaknem sérelmet látott és hivatkozva az „Ev. Népiskola" idézett közlésére az egyházmegyei közgyűléshez akart orvoslásért folyamodni, ha nem sikerült volna néhány tagtárs urnák a többieket arról meggyőzni, hogy esperesük szabálytalanság elkövetésére nem képes, hanem hogy az „Evang. Népiskola" közlésében kell a tévedésnek rejlenie, hogy tehát jó lesz a felszólamlással legalább is kissé várni. Az „Evang. Népiskola" hasábjain megjelent s félreértésekre alkalmat szolgáltató közlés helyreigazításának helye tulajdonképen maga az „Evang. Népiskola" legközelebbi számában volna. Meg is vagyok arról győződve, hogy az „Evang. Népiskola" szerkesztősége ily helyreigazítástól nem fogja hasábjait megtagadni. Azonban mivel e legközelebbi szám még csak September hóban fog megjelenni ; a tanitó urak megnyugtatására a következőket közzé tenni jónak látom. És kérem az „Evang. Egyház és Iskola" szerkesztőségét, hogy közleményemnek lapja legközelebbi számában helyt engedjen. A zsinati bizottság, midőn a zsinati képviselők választását elrendeli, az 1868-ki szabályzat 2. §-ára liivja fel a figyelmet. Ebben a szabályzatban pedig az áll, hogy a zsinat választott tagjai az esperességeknek fele részben lelkészi, fele részben nem lelkészi egyénekből álló követei, választott tagjai még a tanodáknak — a tanári karból választott követei és pedig minden kerületből kettő s a kerület kebelébőli tanárok sorából. Az esperességi követeket illetőleg a választás akként történik, hogy minden egyes egyház annyi egyénre szavaz, mennyit azon esperességnek, melyhez tartozik, választani joga van. A tanodai követeket pedig a kerületbeli egyházak akkép választják, hogy a hol eddig a kebelbeli tanintézetek tanárai is választási szavazattal felruházva vannak, ők is szavazhassanak. Eszerint tehát a mely egyházmegye 20 vagy húsznál kevesebb gyülekezetből áll, e gyülekezetek közül mindegyik egy lelkészi s egy nem lelkészi egyénre szavaz. Húsznál több gyülekezetből álló egyházmegyébe kebelezett gyülekezetek mindegyike két lelkészi s két nem lelkészi egyénre szavaz. Ezen szavazatok az esperességi gyűlésben bontatnak fel ; a megbizó levél itt állíttatik ki.
