Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Lelkipásztorkodás a szákiskolákon

Kilenczedik évfolyam. 32. szám. Pozsony, 1891. évi Augusztus 8-án. EVANGELIKUS egyház es iskola. r ^ Előfizetési ár: Egész évre 6 frt —kr. félévre . . . 3 n n negyedévre 1 ,50, Egy szám ára: V 12 kr. o. é. YVIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Lelkipásztorkodás a szakiskolákon. — A tanodák zsinati követei. (Kund Samu.) — Észrevételek. (Faix Mihály.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Lelkipásztorkodás g szakiskolákon,*) Azon különös egyesülések között, melyek a nép egészének szervezetéből kiválnak, mindenek között, kiemelkedő egész a szakiskola. A szakiskolákból kerülnek ki azon férfiak, kik hivatva vannak az egyház és az állam terén állást foglalni és kiknek működésétől fligg a nép jóléte. De ki tudja-e a tudomány a szakiskolai ifjúságot ugy képezni, hogy egyházi vagy világi hivatásának kötelességeit lelkiismeretes hűséggel betölthesse ? Szorgalmas tanulmányozás a szakiskolán egy későbbi gyümölcsöt hozó : munkálkodáshoz mindenesetre szükséges követelmény. A legigénytelenebb iparosnak is szüksége van szakmájába vágó alapos ismeretre, annálinkább egy művelt és képzett embernek ; de ha valahol úgy a szakiskolán áll ez a mondás : Restség minden bűnnek vánkosa! Avagy talán a tudományos pálya kivétel volna azon isteni ige alól: „A kegyesség mindenhez hasznos, amennyiben a jelen és jövő élet igéretét birja," — a szakiskolai tanulmány által tegyük a keresztyéni kegyességet feleslegessé? Ha a műveltek egyháziatlanságát tekintjük, azon következtetésre jutunk, hogy a szívnek keresztyéni kiképzése csak együgyű embereknek való, nem pedig tudós főknek, kik a bölcseség kövét feltalálták. Isten áldása minden jók forrása, — mondja a példabeszéd, — azonban Isten nem áldhatja meg munkánkat, ha áldását nem óhajtjuk, mely, ha mindjárt nem mutatkozik is külsőleg, de el nem marad. Ha magas állásúak is csak félvállról tekintenek a keresztyénségre mit kivánjunk az alacsony állásuaktól, akik amazok szerint élnek? Ha a botrány ezen kövét a sokaság tengerébe dobjuk, a nép rétegében ezen egyháziatlan szellem szerint képződnek a hullámok, mig csak a vihar ki nem tör. A szakiskolán *) Jogosított fordítás Ma jer dékán „Bist du ein Geistlicher?" (ára 4*20 márka) czimű művéből. való keresztyénietlen kiképzés az életben boszulja meg magát leginkább, még akkor is, ha a szakiskolán szorgalommal dolgoztunk ; de hát akkor, ha a szakiskolai évek dinom-dánom, tivornyázás és dobzódás között teltek el. Sehol sem könnyebb az ifjút, anélkül, hogy észrevenné, a bűn és kárhozat posványába vezetni, mint a szakiskolán, és hány ifjú veszett már ebbe a posványba, a mindenható tudja csak ! Mi lehetne más védelmünk és bástyánk a szakiskolai élet veszélyei ellen, mint az amit egyébb ifjúnak nyujtunk ? Nincs a szakiskolai tanulónak azon isteni igére szüksége? Hogyan fogja egy ifjú az ő útját tisztán tartani ? Ha a Te igédet megtartja. Nincsen-e ő nekik is megirva, épugy, mint a többieknek, hogy erőseknek kell lenniök és Isten igéjének kell náluk maradni, hogy a roszat legyőzzék. Ismerjük Luthert, aki vidám és munkás ifjú volt az egyetemen, de jelmondatává tette: Szorgalmas imádkozás fél tanulás, melyet sohasem volt oka megbánni, ismerjük őt, ki az egyetemi ifjúságról így szólt: „Az ördögnek érdekében van az ifjúságot megrontani. Ostoba volna, ha az Ízletes falatot, az ifjúságot, elveszíteni engedné. Ezért okosan cselekszik, midőn az ifjúságot keríti hálójába. Ha az ördög az iljuságot birja, ugy ez az ő felügyelete alatt nő fel, mely az övé marad, igy békében birja a világot. Ha azonban az ördögnek érzékeny kárt akarunk okozni, az ifjúság által kell tenni, mely Isten félelmében, Isten igéjében és Isten ismeretében nő fel, munkálkodik és tanít. Ha ez elmarad, ha a múlhatatlan életerőre való törekvés mellékes dolog, a kár már az egyetemi életben mutatkozik, mely erkölcstelen lesz:" melynek ilyetén megítélésére nem is kell valami szigorú erkölcsbirónak lenni. Ha ezen garázdaság ellen védekezni akarunk, ha arra akarunk törekedni, hogy ennek káros következményei, melyek a népéletbe is átmennek, az ifjúságnak testétleikét meg ne rontsák, hanem, hogy az ifjúság megizmosodva hagyja el az egyetemet, — ha azt akar-