Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Pestmegyei esperesség

•245 alapjuk nincsen biztosítva. Az állam- és más segélypénzeket ne fordítsuk központi intézetek alapítására, kibővítésére ; hanem első sorban a peripheriában elenyésző szegény egyházak megmentésére, melyektől évek óta megvonatik az államsegély, mely tulajdonképen szegények felsegélésére osztatik ki. Miután az esperességek és kerületek beosztása nem felel meg az arányosságnak és az ügyek könnyű elintézése elvének, az esperességek czélszerűbb beosztása és egy ötödik kerület felállítása, tűzessék ki czélul és feladatul. A felekezetek egyenjogúsága nem lévén még gyakorlatilag megvalósítva, ez mindaddig elérendő czélul tűzendő ki mig tényleg el nem lesz érve. Örvendetes, hogy az imént elősorolt nézetekben és határozatokban a jelenvoltak egyértelműek voltak és azért községeiket is ez irányban fogják felvilágosítani, ha az érintett pontozatok ott tárgyaltatni fognak. Weber S. * Az aszódi ágost. hitv. ev. algymnásium. Az 1891-diki esztendő emlékezetes marad nem csak Aszód városára, de mindazokra is, kik a protestáns tanügy igaz barátai. Mert míg egyrészről az ev. Bányakerület egész hévvel és buzgalommal nyitja meg a Podmaniczky-féle gyönyörű kastélyban a „felsőbb leányiskolát" ; addig a pestm. ev. esperesség búcsúzik egy kedves gyermekétől, a régi idők óta haldokló aszódi algymnásiumtól. Minden egyes tanintézet a hazának az egyháznak gyümölcsös kertje, hol a csemeték gyönge hajtási beoltva, egykoron bő termést hozhatnak. Kivált a mi protestáns egyházunknak nagy súlyt kellene fektetni az iskolákra, mert hisz az egyháziasság a vallásosság szövétnekei azok ! S ha mindezt fontolóra veszi az ember, önkényt ama kérdés támad fel benne, ki okozható tehát a jelen esetben, midőn egy életrevaló tanintézet, — mert hisz száz éve hogy fennáll — a tevékenység szinteréről a feledés homályába sülyed alá ? Rövid a kérdés, de nehéz a felelet ! Talán az intéző körök hibája, mivel az ügybuzgalom, a lelkesedés kihűlt keblükben. Óh ki merné ezzel vádolni azt a lankadatlan tevékenységű férfiút a kinek élete ezen iskola életével, bajával s reményével összeforrott ; kinek ha meg kell érnie a gyászos végzetet elmondhatja : negyven évi munkám, fáradságom jutalma ime a csalódás!! De ha a szűkebb intéző kört nem lehet okozni, talán a közönséget, egyházunk híveit illeti a vád ? Ha valaki elolvassa ezen intézet „értesítőjét" kénytelen azt a vádat is elejteni ; mert úgy a főurak, mint a polgárok versenyeztek jótéteményeikkel enyhíteni a bajt, pótolni a hiányt. Podmaniczky, Prónay, Prokopius család mindég hű támogatója volt ezen iskolának s Aszód városa pedig mint édes gyermekét hiven ápolgatta azt. De mit ér mindezen jóakarat, az ujabb és ujabb követelményekkel és igényekkel szemben. Az állam megköveteli tanintézeteitől, hogy a kor szellemével haladjanak s annak igényei szerint legyenek felszerelve. Megpróbálta az intézet e nehéz utat is, csak legközelebb 1000 forintot költött el berendezésekre, taneszközökre, s megtette a legszükségesebbet : folyamodott állami segélyért, hogy így biztos révben szolgálhassa tovább a nemzetet. A remény szép volt ; .... de a csalódás annál keserűbb lett ! ! .... Es imé, így lesz Aszód városának rövid időn két nevezetes napja. A Bányakerület „felsőbb leány iskolája" születésének s a pestmegyei ev. esperesség „algymnásiuma" kimúlásának napja. Ez a helyzet, ezek a kilátások! Sűrű sötét felleg borúit a gymnásium sorsára, jövőjére. Pedig a veszteség kipótolhatatlan, mert hiábavaló az az ellenvetés, hogy hisz itt van Budapest az ő intézeteivel, minek akkor közvetlenközelében az a kis gymnásium Aszódon. A hosszú esztendők sora mást bizonyít, tanulóinak száma évente meghaladja a százat, s az általános elismerés úgy a kormány mint egyesek részéről pedig életrevalóságát bizonyítja. Mi tehát a teendő? .... Vagy hagyjuk elveszni, mint a vihar által elkapott sajkát, vagy pedig ne nézzük összetett kézzel vergődését, de segítsünk a mig lehet, a míg nem késő ! ! Ha valakinek keblében igaz protestáns szellem él, az közönynyel nem fogja nézni ezt az ügyet, a mely egyházunkra is csüggesztő hatású lenne ; de igenis egy szívvel egy lélekkel hozzá fog a porszemek összehordásához, melyekből a biztos megállhatás fundámentoma megalkottathatnék. Mert hisz miről is van itt szó? Tizenötezer forintnyi alap gyűjtéséről, melynek kamatait élvezve az intézet, minden nehezebb anyagi gondoktól menten szolgálhatná továbbra is a nevelés szent ügyét. Nem nagy az összeg, mondhatni csekélység, na az általános áldozatkészség karolja fel az ügyet ; de roppant nagy összeg szűkebb körben, egy néhány buzgó tag, egyház-község jó szivét véve igénybe. Azért protestánsok! Ne engedjük, hogy protestáns felekezetünk ezen kis szövétnekét kioltsa a közönyösség. Adakozzunk az Isten is megáld érte!! D. Gy. * Pestmegyei ev. esperességünk f. év július hó 15 és 16-án tartotta évi közgyűlését Budapesten. A budapesti ev. egyház szívességéből ismét a deáktéri gymnasialis ülésterem lett átengedve ülésünk megtartására. Esperességünk összes egyházai képviselve voltak itt; s pestmegye alsó, lapályos, s felső, hegyes vidékeiből összejövő lelkészek a testvéries üdvözlésben, csakhamar egy egyetértő család vonzó képét varázsolták elé, a máskülömben feszes hivatalos helyiségben. Még jóformán a viszontlátás örömérzetének mámorában voltunk, a midőn örömsugárzó szemekkel lépett a terembe, a pontosságáról ismeretes, s egyházi ügyeink iránt híven érdeklődő esperességi felügyelő urunk, Br. Podmaniczky Gréza 0 Méltósága. Elnöki megnyitó beszédének kezdetén, áldozatkészségének bőszaruját megnyitá a nemeslelkii báró, aszódi leánynevelő intézetünkre 200 frtos új adományt tévén le, tanácskozási termünk zöld asztalára, — ezzel is fényes bizonyságát adván annak, hogy „övéiről" az 0 leánynevelő intézetéről hiven gondoskodik. Ülésünk különösen bővelkedett tanácskozási tárgyakban ; de a leghosszabb eszmecserét szolgáltatta, az aszódi gymnásium megélhetési ügye. Több éven át ugyan,