Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházunk neve

tisztelet gyakorlásában. Ismerje gyakorlatból annak minden alkotó elemét, ismerje vagy legalább érezze ki tapasztalásból minden résznek a czélját, rendeltetését; tudjon ott résztvenni minden végbemenőkben, tudjon áhitattal énekelni, tudja hittel hallgatni a szentigéket s a szent beszédet; tudjon buzgón imádkozni, szeresse hallani az áldást; s akkor nem unja meg magát, szívesen fog odamenni, sikeres lesz lelki életében templomjárása. Nem kell félni, hogy üresek lesznek a templomok, csak legyen meg híveinkben a kívánság a templom után, csak legyen meg bennök a kellő jártasság az istentiszteleti részvételben. E szerint jó volna megtudni mindazon eszközöket, melyek által ama kívánság és ama jártasság a hivők tulajdonába mehet át. Varga Márton. - G

3S3S»

—— E becses lapok 5-ik számában megjelent soraim nem maradtak viszhang nélkül. Tudomást vett róluk a tót nyelven megjelenő „Cirkevné listy" és e helyütt ketten is tárgyalták a felvetett kérdést. Jóllehet a felszólalók közöl egyik sem vallott mellettem, mind a mellett köszönettel tartozom nekik, a miért alkalmat szolgáltattak nekem véleményem bővebb kifejtésére. A felvetett kérdéshez Raffay testvérem tartotta magát legszigorúbban ; Morhács, de különösen Krcsméry barátom főként azért vonnak felelőségre a mit én el sem követtem. Ez utóbbi azzal vádol, hogy e névcserével részint a felkapott hazafisági eszmének, részint az unionistikus törekvéseknek kivánok áldozatot hozni ; és Morhács testvéremmel együtt, hogy az ág. hitvallást el akarom vetni. Ilyenekkel csak az vádolhat engem, a ki nincs hozzászokva másféle foglalkozáshoz, azt azonban, hogy az annyira kárhoztatott czikkben, akár a hazafiságról, akár unióról, akár az ág. hitvallás megcsúfolásáról volna szó, nem állíthatja az, a ki meg is értette azt a mit olvasott. Nincs ott kérem egy árva szó sem az ágost. hitvallásról, csak is egyházunk nevéről, de ha valakinek kedve lenne velem az ágostai hitvallás felől vitába elegyedni, állok elébe, de —más alkalommal most engedjék meg, csak egyházunk nevéről szólok. Nemde erről szól az ének? „Igenis a mi egyházunk evangelikus egyház és más nem is lehet" mondja Raffay, mondom én is. Az igaz én valamivel többet mondottam : evangyelmi ker. egyház. A „keresztény" vagy „keresztyén" szócska ellen azonban általános a tiltakozás : mert az az evangyélmi mellett felesleges, magától értetődik ; mert általános s igy roppant tág fogalom ; mert másféle egyház nincsen csak keresztény. E három ellenvetés sem egyenként, sem egymás mellett meg nem állhat. Az igaz, hogy a pogánynak, mohamedánnak, zsidónak nincs Krisztusa, de ép úgy nincs neki evangyélioma sem, akkor felesleges az evangelikus elnevezés is, az egyház mellett az is magától értetődik. Hogy roppant tág fogalom lenne azt a római katholikusok nem vallják, ellenkezőleg azt hirdetik, hogy ez jogosan csak az ő egyházukat illeti meg. És ezért használják is uton útfélen : ott van az egyházi pessétjeiken, ott hivatalos okmányaikon, használják hivatalosan és nem hivatalosan: Catholica keresztény anyaszentegyház. Ok nem tartják azt feleslegesnek, pedig ők sokkal inkább mondhatnák, hogy az magától értetődik mint mi. Mert ha a közbeszédben hallunk, ha a napi sajtóban olvasunk ilyen kifejezéseket: keresztény papok konferencziája, keresztény alapok, keresztény egyház feje stb. stb., akkor azt mindenki tudja, hogy nem rólunk van ott szó, az „magától értetődik," hogy azok róm. katholikusok. De mi nagylelkűek vagyunk, önként lemondunk e névről a katholicismus javára. Nem feleslegesnek, de felette szükségesnek tartom én, hogy barát és ellenség, tudós és tudatlan legalább hivatalosan evangyéliom szerinti keresztényeknek legyen kénytelen nevezni bennünket. De már százfelől is hangzik egy ellenvetés: az ajánlott név ép úgy megilleti a testvér evangelikus felekezeteket, mint minket. Uraim, minek fáj nekünk másnak a feje? minek képviselnők mi más egyházak ügyét, a mi egyházunkkal szemben? Ök nem kértek fel minket tanácsadásra, nem szorulnak a mi pártfogásunkra, ők azt a mi jogosan megilleti őket megtartják és megvédik magok is. Mi tehát csak avval törődjünk mi illet meg minket s abból senkinek a világon egy hajszálat se engedjünk. És ha az „evangyélmi ker." elnevezés jogosan megillet minket, minek arról lemondani csak azért, mivel ahhoz más is jogot formálhat. Ugy tudom, hogy a testvér gyülekezetek az örök üdvösség elnyerésén is csak úgy fáradoznak mint mi, akkor ezen logika szerint, nekünk erről is le kellene mondanunk az ő javukra. Tegye a ki akarja, de én se az egyikről, se a másikról nem mondok le csak azért mert azt más is akarja vagy akarhatja. Hogy a gyakorlati életben a miatt zavarok fordulnának elő, nem hiszem. Hiszen ha száz egyházat is megillett az általam ajánlott név, tényleg egyetlen egy se vette fel, hazánkban nincs egyház, a melynek hivatalosan megállapított és elfogadott neve lenne : evangyélmi ker. egyház. Pedig Krisztus igaz egyházának más neve nem is lehet mint az általam javasolt. Keresztények Üdvözítőnk személye, evangélikusok üdvözítőnk tana után. Mivel mi nem csak Krisztus tanához, de főként személyéhez ragaszkodunk hiven s ennek mindkettőnek ki kell fejezve lenni a névben is. Azért Pál apostolra és Lutherre támaszkodva újólag kijelentem, hogy mi nem vagyunk sem pauliánusok, sem lutheránusok, hanem keresztények, mivel sem égen, sem földön nincsen más név a melyben nekünk üdvösségünk lenne. És a mily magasan áll Krisztus