Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Eötvös alap

enyhítette, és ezen 392 esetben mindössze is csak 31.145 forintot nyújthatott ösztöndijak és segélyösszegek alakjában az alap jótéteményeire jogosan számítható folyamodóknak, s tó'késített vagyonát sem tudta a 40,000 forintnál magasabbra emelni. Oh mily másként állhatna országos jótékony intézetünk ügye, ha minden úgy ment volna végbe, a mint azt mi, az „Eötvös-alapot gondozó bizottság" tagjai és velünk együtt néhány száz lelkes kartársunk a dolgot eló're kigondoltuk és óhajtottuk! Pedig a mi tervezetünkben nem is volt semmi túlzás, semmi a lehetetlen és megvalósíthatlan ábrándképekből. Mi ugyanis azt véltük, hogy a 25 ezernyi magyarországi néptanító közííl csak elvétve akad egy-két olyan egyén, a ki ne tudna avagy ne akarna hetenkint két-két krajczárt, évenként mindössze is egyegy forintot a kartársi közérzület szent oltárára áldozni, — amikor mindegyikünk ki van annak téve, hogy érheti oly csapás is, amelyben jól eshetik a kartársak támogató jobbja. A mi számításunk szerint ezen az úton évenkint legalább is húszezer forintnak kellett volna az Eötvös alap pénztárába befolyni. Tervezetünk és óhajtásunk szerint arra is számítottunk. hogy az r Eötvös-alaphoz" a népiskolai kézikönyvkiadók is hozzá fognak járulni oly módon, hogy minden egyes népiskolai kézikönyv árából egy-egy félkrajczárt felajánlanak a mi jótékony intézetünk czéljaira. Az ily módon felnyitható forrásból mi legalább is tizenötezer forintnyi jövedelmet reméltünk évenkint. Es mi ezt annyival is inkább megtehettük, mert amennyivel a könyvkiadók az Eötvös-alaphoz ily módon hozzá járulhattak volna, éppen annyival fel lehetett volna a kézikönyvek árát emelniök és a népiskolákba járó két milliónyi gyermek szüleire nézve sem lett volna ennek az egy-két krajczárnyi áldozatnak meghozatala túlságosan nagy és nehéz. Bizvást hittük továbbá még azt is, hogy a magas kormány és a nagy közönség sem fogja megvonni támogatását magyarországi tanítók országos jótékony intézetétó'l és arra számítottunk, hogy e két nagy forrásból is juthat az Eötvös-alap javára évenkint mintegy ötezer forint. Be kell vallanunk, hogy vérmes reményeink nem valósultak meg, és hogy számításainkban alaposan csalódtunk. A 25 ezernyi néptanító közül csak mintegy ötezeren iratkoztak be alapunk tagjai közé, és ezen ötezer közül is csak mintegy kétezeren fizetik be rendesen évenkint az egy forintnyi tagdíjat. Egyes kartársaink ugyan csodálatra méltó buzgóságot és áldozatkészséget fejtettek ki és százakat meg ezereket gyűjtöttek, só't mi több, a saját keresményükből fel is ajánlottak az Eötvös-alap javára, — ámde akadt olyan is, aki csak addig fizetgette az egy forintnyi évdíjat, amíg az Eötvös-alapból a maga részét ki nem vehette, avagy a míg meg nem győződött arról, hogy az egy forintnyi évdíjért azonnal százakat nem rakhat zsebre a közös vagyonból. A népiskolai kézikönyvkiadók közül is csak egy-kettő akadt, a ki népiskolai kiadványai után egy-két krajczárral támogatta országos jótékony intézetünket és így a tizenöt év alatt mindössze sem jutott e forrásból kétezer forint az Eötvös-alap pénztárába. Legkevésbbé csalatkoztunk a kormány és a nagyközönség jóindulatába vetett hitünkben és reménységünkben. Eötvös-alapunk évi jövedelmének nagy részét, a kiosztás alá került 31.145 forintnak és a 40.000 forint tőkésített vagyonnak mintegy háromnegyedrészét nekik köszönhetjük. Ha nem árasztották is el adakozásaikkal és alapítványaikkal a mi országos jótékony intézetünket, de nem bocsátottak el bennünket egyetlen évben sem üres kézzel, ha kérőleveleinkkel hozzájuk fordultunk. A kegyes adományok rovatában mindenha nagyobb összegek szerepeltek számadásainkban, mint az év díjakat feltüntető rovatban. Országos jótékony intézetünk ezen lassú fejlődése sokszor megingatta bennünk, az „Eötvös-alap" gondozóiban és buzgó ügyfeleinkben a magyarországi néptanítóság testvéri közérzületének létezésében és az „Eötvös-alap" eszméjének életrevalóságában való hitet. Ámde valahányszor bebegyültek az alap jótéteményeiért pályázók folyamodványai és mi újra meg újra szomorúan meggyőződtünk arról, hogy mennyien vannak azok, a mieink között, akik a testvéri szeretet gyámolitására vannak utalva, — ha elolvastuk a szegény tanító özvegyek és árvák szívet szorongató s könyekkel áztatott kérő leveleit ; ha bepillantottunk az elaggott és nyugdíjban nem részesülhető kiérdemült kartársak folyamodványainak tartalmába ; ha meggyőződést szereztünk arról, hogy hány jelesen tanuló, jó erkölcsű tanítógyermeket kellene és lehetne tanulmányaik folytatásában támogatnunk és így nagy gondokkal küzdő szülők gondjait enyhítenünk: — a kartársak nagy többségének közönye által megingatott hitünk újra meg újra feléledt ismét, és mi megkettőztetett erővel folytatgattuk a munkát s nem kíméltünk sem időt. sem fáradságot, hogy országos jótékony intézetünk eszméjét terjeszszük és az önsegélyzés ügye iránt való érdeklődést a haza összes néptanítóságában a kartársi élő szeretettel együtt felébreszszük és elterjeszszük. így történt, hogy bennünk, az „Eötvös-alapot gondozó bizottságok" tagjaiban, valamint az ügy iránt lelkesedni tudó és áldozatra kész ügyfelekben — a lefolyt tizenötévi csekély siker nem hogy lelohasztotta volna a tetterőt, hanem inkább felingerelte és fokozta azt. Mi és velünk együtt most már az a kétezer tagja a mi országos jótékony egyesületünknek, feltettük magunkban és sokan megfogadtuk a IV-dik egyetemes tanítói gyűlés lélekemelő ünnepnapjain, hogy nem nyugszunk mindaddig, a míg hazánk 25 ezer néptanítóját át nem hatja és tettre nem indítja a kartársi közérzületnek és a testvéri szeretetnek szent lángja. És a kétezernyi lelkes iigybuzgó tagból álló seregnek, ha nem is egy-két év alatt, de egy tizedév múlva mégis csak sikerülni fog Magyarország összes néptanítóit országos tanítói jótékony egyesületeink tagjai közé sorolni, hogy tagja legyen mindegyik az „Eötvös-alap országos tanítói egyesületén" kívül még a „Tanítók árvaházi egyesületének" is. Vajha ezen számításomban is csalódnom keilene és és lehetne úgy, hogy a mit én egy évtized alatt vélek csak elérhetőnek, az rövid egy-két év alatt megvalósulna! Ugy legyen! És miért ne lehetne ez meg éppen így?