Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - Svajczi levelek

119 H. hivatalos lapja) legújabb számát s az istentiszteletnél használatos énekeskönyvet (50 cent) ; azután bevezetve helyt mutatott. De mily kép tárult szemeim elé ! Egy nagy terem tömve a legkülönfélébb néppel, jobbra a nők, — balra a férfiak ; a terem hátulsó részén szemben az ajtóval nagy emelvény, rajta az „üdv katonái" félkörben, középütt a kapitány egy ötvenes férfiú, mögöttük a zenekar ; a falakon a legrikítóbb falragaszok: „Jön a halál, készülj Isten elé lépni." „Térjetek meg." „Krisztus mi érettünk halt meg" stb. Az emelvény mellett áll a „Buss-Bank," hová a bűnbánók, a megtértek vezettetnek, hogy megjavulásukat, előbbi életük elhagyását igy külsőleg is mutassák. Mikor beléptünk ép énekeltek ; a hadnagy egy. fiatal nő előolvasta a vers-szakokat egyenként, mire azután megszólalt a karének, kisérve a trombiták harsogó zajától, melyhez a közönség lábával és kezével verte az ütemet ; a dallam világi s lehetőleg gyors menetű. Az első benyomás kimondhatatlanul visszataszító volt s mégis e dal különös izgatottsággal töltött el; az a zaj, szilaj ének mindenkire birt némi hatással. Az ének elnémulása után a kapitány egy, az újtestamentumból választott szakaszt olvasott fel, mire néhányan — férfiak és nők vegyest — rövid (5 p.) beszédeket tartottak, melyek mindenike azzal végződött: „Tudom, hogy Krisztus én érettem halt meg." E rövid beszédek után a megváltottak tartották vallomásaikat. Mindenekelőtt egy férfiú lépett az emelvényre ; elmondta, hogy azelőtt ritkán volt józan, lopott s még sem volt semmije, temploma a kocsma volt: s most „mióta a Krisztus él benne," mióta a Heilsarmee tagja, boldog, megelégedett ; a nyomor eltűnt, van jó ruhája, jó csizmája. Beszédét néhány hiányosan öltözött, sápadt, beesett arczú munkás a legnagyobb figyelemmel hallgatta. Utána egy fiatal leány lépett az emelvényre, a megindulástól reszkető hangon, majd hangos zokogásra fakadva bűneit a legnagyobb nyíltsággal mondotta el, élénk vonásokkal ecsetelte előbbi nyomorult életét s most boldog ; életét a Krisztusnak szentelte ; annak akar élni, — ki ő érette meghalt. „Oh leányok okuljatok példámon, hagyjátok el bűnös életeteket, jöjjetek a Krisztushoz, mosakodjatok meg az ő szent nevében s boldogok lesztek ti is : győzzétek le az álszégyent s jöjjetek." Ezzel végezte vallomását. E vallomásokat az üdv katonák „0 Gott!" „Hallelujah!" „Amen!" közbekiáltásaikkal kisérték, mintegy a bűnvallók erősítésére. E vallomások után az istentisztelet főrésze, az ima jött. Egy fiatal leány, mig a többiek a földre borultak — az emelvény közepén megállva, behúnyt szemeit az ég felé emelve lágy, igazán vallásos ihlettől áthatott hangon imádkozni kezdett. Az előbbi zajra s rohamos beszédekre e csendes ima rendkívül jó, megnyugtató hatást gyakorolt. Az ember azt vélte egy egyszerű, szerény lélek hálaadó imáját hallja de csak pillanatig : a lágy hang mindig erősebb lett, lassanként emelkedő erővel a fanatismus lépett elő: a szavak mindig gyorsabbak, a hang mindig emelkedettebb, áthatóbb, szinte kiáltó lett ; az előbb nyugodt arcz, mindig sápadtabb és sápadtabb, teste reszketett, kitárt karjai görcsösen nyúltak előre — mikor a bűnösöket hivta — mintha ki akarta volna őket az ördög hatalmából ragadni. Végül egy a velőt átjáró kiáltással s egy rá következő alig hallható halk Amen-nel befejezte az imát. Az imádkozó izgatottsága az egész hallgatóságra átment, senki sem volt a teremben kin meghatottság nem látszott volna, minek előidézéséhez az imán kivül az üdvkatonák s a bünvallók sóhajtozása, sirása s fohásza nem kis mértékben hozzájárult. Az ima után szinte könnyebben lélegzett fel az ember, mintha nagy tehertől szabadult volna meg. Egy jól játszott szerep vagy pedig a legtökéletesebb fanatismus volt ez ? Igy imádkozni bizonyára csak egy nő képes ! De ez általános izgatottságot fel kell használni ; az emelvény egy pillanat alatt üresen áll; az üdvkatonák a közönség között elszélednek ; a nők a nőkhöz, — a férfiak a férfiakhoz mennek s akin a megindulásnak csak legkisebb jelét is észreveszik, felkeresik s szeretetteljes hangon kérik „mosdjék meg a bárány vérében." Nem messze egy leány ült, kin a legnagyobb meghatottság látszott; az egyik nő-tiszt hozzá megy, szeretetteljesenátkarolva kérdi: „boldog vagy testvér?" A leány nem tud tovább uralkodni magán, szemeit kezeivel befödve keserves zokogásra fakad. „En soha sem leszek boldog!" — öt perez múlva a Bussbankon zokog. A fentebb említett néhány halvány férfi, ki volt társuk vallomását oly figyelemmel hallgatta, ingadozó lépéssel szintén oda tart ; egy hét múlva ezek tartották vallomásukat. Az emelvényről hivatalos hangon hangzik a kapitány jelentése „négy lélek a forrásnál." Végül a nő-hadnagy hivatalos felszóllitása következik, melyben a közönséget a bűnös élet s az ördög elhagyására s a Krisztus szolgálatára felszóllítja. Ez némileg liturgikus formula s így hangzik: „ . . . Bűneitek ben akartok meghalni ? Továbbra is az ördögnek akartok szolgálni, vagy pedig a Jézns Krisztus zászlaja alatt küzdeni ? Nézzetek reánk! Oh mily boldogok vagyunk mi! En tudom, hogy megváltóm él ; én nem csak hiszem, nem, én tudom, hogy megváltóm él, én egész biztosan tudom. Nem akarjátok ezt magatok is megkísérteni ? Jöjjetek ide, gyorsan, azonnal, rögtön! De nektek mindjárt kell jönnötök, mindjárt, nem halljátok ?" Ezután a közönséget a legközelebbi istentisztelet meglátogatására meghiva az istentiszteletet befejezi. Ez istentiszteleteket a rendkívüli gyors egymásután s a változatosság jellemzi, mi a közönség figyelmét folytonosan leköti, kedélyét folytonos izgatottságban tartja. Ily istentiszteleteket minden nap este s minden vasárnap délelőtt- és után s este tartanak : s csodálatos ! termeik mindig telvék; akad mindig egy-két lélek, mely „a vér forrásá"-ban megmosdik. Ez istentiszteleteken kívül a szabadban is tartanak istentiszteleteket, sétatereken, utczán, mulató helyek közelében, hová proczessióval, énekkel vonulnak ki, elől a lobogó vér piros zászlóval. Rendesen a legnépesebb helyeket keresik fel, hogy magukra vonják a figyelmet ; a legnagyobb népáradatban megállanak s a vörös zászló körül, mint kis hadsereg ;— csoportosulva vagy karéneket énekelnek, vagy valamelyik jó hangú Hallelujahmädchen énekel egy szóló éneket. Néha beszédeket is tartanak egy szabadon választott szentírási hely alapján ; a szónokok rendesen asszonyok vagy leányok ; beszédök, legalább nézetem szerint — páthossal elmondott érzelgés minden mélyebb gondolat nélkül ; de hogy „szépen" beszélnek s különösen társaikra nagy hatással birnak, — azt el kell ismernem. — Egy beszéd nem tart tovább 8 percznél : a hallgatóság türelmét nem igen teszik próbára ! Az istentiszteletek közönsége nagyon vegyes; különös előszeretettel az alsóbb munkásosztályok látogatják. Ez istentiszteletek ép különlegességük — a vallomások, beszédek s imájuk által, — melyekben gyakran a legmélyebb, sokszor a fanatismusig menő vallásos meggyőződés nyilatkozik, — birnak oly nagy hatással a népre. Dedinszhj János.