Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Polgári házasság (Lauko Károly)

113 hozatala nem gyengíti a vallás tiszteletét s nem is szünteti meg az állam és egyház között fenálló viszonyt, de lehetetlenné teszi a botrányos eseteket!" Lássuk tehát, marad-e s mi szerepe marad a vallásnak, egyháznak a polg. házasságkötés mellett? Még mindig a legszebb, az igazán lélek és szívemelő rész ! Mert amíg a házasság a lelkiismeret dolga lesz, — pedig itt-ott kalmárkodhatnak ugyan ezzel is a világ fiai, de lényegében mégis öröktől örökké a lelkiismeret dolga volt és marad — mindaddig épen az, ami a házasságot valódi házassággá, néni pedig csupán törvén y engedte együttéléssé teszi, tehát acsaládi életnek azon alapja, a mely a világi törvények keretén s hatásán kivül esik: mindenha a vallásnak, az egyháznak őrködése és nemesítő hatása alá fog tartozni! A házastársak közötti föltétlen kölcsönös bizalom, önodaadás, áldozatkészség, törhetlen hűség érzelmekben és cselekedetekben egy egész életen át, a megkötött házassági egységnek azon ereje, amelyet — ha igaz ker. lélekkel köttetett — egyedül a halál oldhat fel . . . mindezt semmiféle törvényes aktus nem biztosíthatja! És igy a mi a házassági viszonvban, a családi életben a legfőbb : épen az a törvény által nem érettethetik el soha ! Itt a gyönyörűséges mező, itt a vallás és egyház fönséges munkatere a házasságkötésekkel szemben és azokat megelőzőleg! Mi keresztyének valljuk és fennen hirdetjük, hogy ,,A mit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza!" (Máté 19. 6.) De mit szerkesztett egybe az Isten? Az egyház szolgái mindig azt mondották : ha a mátkapárok egvházilag egybeadattak, hát akkor azokat az Isten szerkesztette egybe. Tagadom ! Oh hiszen mennyi házaspár köttetett össze az Urnák sz. oltára előtt, akiket bizony nem Isten, hanem vagy az ördög vagy a Mammon szerkesztett egybe ! Mert — midőn az a rövid, de megmérhetetlen súlyú „Igen" szócska az oltár előtt csalfa és hitszegő ajakakról surran le, vagy kényszer és nyomor, ravaszság és csalás, vagy külső erőszak által préseltetik ki ; — ha a kufár szülék a házasságban eladták gyermekeiket, vagy ha az ifjú sivár lelkek maguk is annyHra alásülyedtek, hogy mint árúczikket maguk vitték önmagukat a piaczra és kalmárkodó spekulátió utján siettek a házasság sz. ösvényére ; — ha aztán az ilyenek előtt az egybekelés órájával megnyílt a pokol, ha az ilyen házasság két embert és többet nemcsak szerencsétlenné, hanem gonoszszá is tett, ha az ily szövetség férj, feleség és gyermekekre nézve a nyomornak forrásává s a bűnöknek iskolájává lett... ugyan vájjon az Isten szerkesztette-e ezeket egybe, liabárazegészpüspökikar sőt maga a „csalhatatlan" eskette is őket az Ur oltára előtt?! Nem, és soha ! A jóhiszeműség élhet ugyan a copuláló Istenszolgájában, de tudta és akarata ellenére hány és hány hamis esküt vesz fel a vallásnak, az igaz Istennek szent nevében, s hányszor tétetik így az Istennek sz. háza az Űr megcsúfoltatásának helyévé! Dehát ha mindez tagadhatlan is : mégis nem leend-e rosszabb és aggasztóbb, ha a mátkapárok, feloldatván az egyházi kényszer alól s megelégedvén a polgári eskületétellel, a vallásnak, az egyháznak mégcsak áldását se kívánják s nem keresik? Lehet, hogy akadnak ilyenek is ! De ha némelyek majd kicsinyleni s mellőzni fogják az egyház által nyújtott s reájuk nem kényszerített jótéteményt : ám legyen, ez az ő dolguk! Hanem az egyházi házasságkötés valójában csakis addig lehet jótétemény, amíg az igazán kerestetik és kéretik s mihelyt az bárkire is reá erőszakoltatik: elveszti értékét, minden erkölcsi hatását és e r ej é t ! Itt keilend nekünk, a vallás őreinek, az egyház szolgáinak résre államink s oda hatnunk, hogy a ' vallás áldását egyházunk minden tagja keresse és ! kérje. Az egyháznak leend fönséges feladata, hogy 1 tagjaiban ápolja és tartsa fön azt a tiszta evan! geliumi vallásos kegyességet, mely a legfontosb földi szövetségnek, a házasság egyházi megáldatásának jelentőségét, értékét és szükségét mindenha élénken érezze és kívánja. Majd akkor azok, a kik a törvényházából, hol a törvény'szabta polg-ári kötést megtették, önnön jószántukból eljönnek az Istennek házába is, hogy lelki és szívbeli egyesülésüket a szíveket és veséket egyedül vizsgáló és megítélő legfőbb Bírónak itt a buzgóság' megszentelt helyén is bemutassák s annak és a szentek gyülekezetének áldását kikérjék; majd akkor, ezen nem kényszerített buzgóság leend az, amelylyel „az Isten nem csúfoltatik meg"; — majd ezekre mondhatja találóan az Úrnak szolgája : „Menjetek el békességgel, legyetek megáldva, megáld tite' ket az Úr, mert a kik vetnek a léleknek, j a lélekből aratnak örökéletet." Gal. 6: 7, 8. S hogy ez így van és így lesz, mutatja az eddigi — immár több, mint félszázados — tapasztalás. Mert mindenütt, hol a polgári házasság behozatott, a polg. eskü letétele után keresik és kikélik a mátkapárok az egyháznak áldását is, s csak akkor érzik mag'ukat valóban egybekötötteknek, ha az egyházi szertartásban is részesültek. Az egyetemesen előírt s minden felekezetiiekre nézve egyenlően jogosult és kötelező polgári eskü megadja a házasságnak jogérvényességét, az egyház pedig a jogérvénynyel biró házasságra reá adja áldását! S ha ez így lesz, aminthogy másként nem is lehet : csak akkor leend igazán elgördítve a legtöbb és legnagyobb botránykő arról a fönséges munkamezőről, amelyen állam és egyház, irott törvény és vallás hivatva vannak viribus unitis munkálni javát és üdvét annak a népnek, a melynek nagyjai és kicsinyei, bármit mondjanak is a papifejedelemségek, egyenjogú tagjai és pol-