Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - A lelkész képzésről (Schneller István)
103 tudományos képzést, lianem gyakorlati élet követelményeit sürgetők részéről. Egyenesen vádként halljuk theol. akadémiánk ellenében felhangzani ama panaszt, hogy hallgatóink kikerülve az élet terére tudományuknak hasznát nem veszik, miután még a legegyszerűbb lelkészi funktiót sem képesek maguktól végezni, a legnagyobb zavarba kerülnek a követelt improvisatio esetén, a hirdetés nyelvét sem birják. szóval nincsenek mind annak birtokában, mi hivatalos állásuktól megkívántatik. Hogy vannak egyesek, kiknél a tudomány holt — nem elsajátított, hanem csak emlékezetszerűen eltulajdonított ismereti tőke, a mely ép azért, mivel az a személyiséggel össze nem forrott valami eszményi megvilágosító, vezérlő szerepét mind inkább elveszti s az élet által adott személyes kölcsönhatásnál valóban hasznavehetlennek bizonyul be ez sajnos igaz. Csak hogy a tehetetlenség itt nem a tudományban, hanem annak állítólagos birtokosában rejlik. Minden téren vannak hívatlanok ; de egy téren sem oly végzetes a benső hivatás hiánya, mint a prot. lelkészi pályán. — Más pályán a szerzett objectiv ismeret, s a külső routine gyakran elégséges a megélhetésre, a pálya követelményeinek való megfelelésre ; más pályán az ember és a hivatalnok egymástól könnyebben elkülöníthető. — A protestáns lelkészi pályánál ezen elkülönülés lehetetlen ; itt szükségszerű a hivatás betöltéséhez, hogy a vallásosság, s tudomány anyaga, s az alkalmazás elvei is magával a személyiséggel összeforrottak legyenek ; az ismeret személyi értékűvé és erejűvé váljon ; s igy az élet lelki szükségleteire való reagálás a lelkésznek egységes személyiségéből induljon ki. — Ily irányban a lelkészi pályára készülő, s immár a gyakorlati élet terére lépő t.heologusnál — a tudomány nem hasznavehetlen ismereti anyag, a melyen a gyakorlati pályán — egyesek nyilatkozata szerint — tul kell adni, — hanem ellenkezőleg ép a vallási tapasztalaton s a tanulmányozáson nyugvó eszmény tudatos birtoka, a mely a mint egyrészt a gyakorlati ténykedés iránvát megvilágosítj 8) gyakorlati nehézségek és akadályok miatt elcsüggedőt az eszmény erejével áthatva felemeli, ugy másrészt ép a gyakorlati életben nyert uj vallásos tapasztalatok és folytonos tanulmányozás által, folytonos tisztító s megerősödő fejlődésre nyer uj meg uj táplálékot. — Csak az ily theologus valóban protestáns theologus. Távol vagyok azonban annak állításától, hogy még az ily előkészültséggel biró theologus is — a gyakorlati életbe kilépve mind annak birtokában legyen, a mi a lelkész hivatalos állásától megkívántatik. — Ép ezen bevallott hiány az, a melyet theol. intézeteink ellenében egyes lelkészek szemrehányás és vádképen felhoznak. — Kész papokat kivánnak akadémiánktól, s miután akadémiánk ezeket nem nyújtja — ezért hivatásának nem felel meg. A mily méltánytalan a kívánat, oly alaptalan a vád is. Tekintsünk csak bármely tudományos pályára : váljon melyik az, a mely az egyetemi cursus elvégzésével hallgatóit ágy állítja be az életbe, hogy azok egy teljesen önálló állás betöltésére teljesen felkészülve legyenek. — A gazdász, a jogász évekig gyakornokoskodik, az orvos kórházakban végzi gyakorlati előkészülését, a hivatalnok, a technikus gyakran évekig várja alárendelt, fizetés nélküli állásában az önálló életet biztosító állását. — Csak a theologusra nézve ne létezzék átmenet az életre, csak Ő legyen facultási éveinek elvégzése után azonnal kész, — a gyakorlati pálya betöltésére?! Méltánytalan tehát ép a theologustól megkövetelni azt, a mit más tudományos pályát végzettől fel sem tételezünk ! — Sa mily méltánytalan e kivánat ép oly alaptalan azon vád, hogy akadémiánk azért, mivel hallgatóink a hivatalos életbe lépve nincsenek mind annak birtokában, a mi hivatalos állásuktól megkivántatik, — ' feladatának nem í felelne meg. E vád ugyanis a lelkészi pályának és az arra ! való előkészülésnek nem protestáns felfogására vihető vissza ; — azon felfogásra, a mely szerint a lelkész ! gyülekezete fölött álló azon személyiség, ki függetlenül magától a gyülekezettől, annak történetileg ; megalakult egyéniségétől, függetlenül az abban élő ! egyéniségektől, — kizárólag a változhatlan jellegű ! isteni hivatalt formailag tökéletesen képviseli. Valamint a gyülekezetnél, ugy a papnál is teljesen el 1 kell tekinteni az egyéniségtől. Objective adottat kell történetileg megjegeczesedett s immár általános kötelező formákban szépen és méltóságteljesen előterjeszteni. E hivatalra való előkészülés lényegileg arra szorítkozik, hogy a papnövendék ezen objective adottat emlékezetébe vési, az előterjesztés formáiban : minden mozdulatra kiterjeszkedő ügyességre, gravi! tással járó könnyüségre tesz szert, s szabadabb mozI gásra felhívó predikácziónál általános jellegű mintabeszédekhez köti magát. — Ily felfogás mellett természetesen nem lehet elég korán ezen ügyesség birtoka érdekében a gyakoroltatást megkezdeni. Már az első évben kell minta predikácziókat betanulni, azok előadásának formájára a lehető legnagyobb súlyt fektetni, majd később ezek alapján kell a nyelvezet ékességére, a rhetorika szabályainak betartására, az előadásnál az imponáló hatásra ügyelve ' beszédeket készíteni és előadni s végre a liturgiái, 1 szertartási cselekvényeket a legcsekélyebb részletekre kiterjedő teljességében begyakorolni. — Az igy előkészült papnövendék azután bármely gyülekezetbe állítva, teljesen kész, őt zavarba nem hozhatja bárminemű eset ; emlékezete tárházában mindenre van kész mintája s a szertartási cselekvények végzésében megszerzett ügyesség gépezetszerűen érvényesül. — Kész a pap ; még négy évre sincs emez előkészülésnek szüksége, hamárabb is lehet mindezt derekasan eltulajdonítani ; — kész a pap — csak hogy nem — a protestáns pap v — A protestáns pap nem áll gyülekezete fölött. O isteni belső megliivatása alapján — az őt meghívó gyülekezetnek szolgája.
